Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. júl.-aug. gya egyre inkább haszonleséssé silányul, demokráciánk látszólagos, nem a politikai váltógazdaság megújító ereje, hanem a hatalomért való agresszív küzdelem dominál benne, s eközben minden demokrácia legnagyobb értéke a szabadság, az emberi jog és méltóság, már-már elsikkadni látszik. A sajtó képtelen ellátni feladatát, az erőszakszervezetek fontossága növekszik. Miközben a média a nézettségre apellál, a legostobább szokásokat, a legrosszabb stílust, a legalantasabb szórakozást terjeszti a tömegkultúrában. Mindez Nyugatról jön? Netán Amerikából? Dehogy. Észre kell vennünk, hogy Nyugaton nemcsak a politikai kultúra más, hanem az úgynevezett tömeg magatartása, életvitele és életszemlélete is. Nemcsak több a kenyér, hanem színvonalasabb a cirkusz Korunk egyik alapvető domináns vágya az úgynevezett szórakozás. A jó szórakozást szocialista zsargonban, a szabadidő hasznos eltöltésének nevezték. Hosszú ideig az Aranycsapat ki is elégítette a kívánalmakat, azonban szeretett hazánkra a legkülönbözőbb ágazatokban a „de a kocsma bezzeg hangos” metódus volt a jellemző. Szórakozásunk sarokköve a tévé lett, s miközben a képernyőre meredünk, szemünkbe tűnik olykor-olykor, micsoda önfeledt tömeg vesz részt a nyugati kulturális és sportrendezvényeken. Népünk mentális állapotát jól kifejezi a magyar futball jelenlegi állapota, az üres lelátók, a játékképtelenség, a szurkolói acsarkodás. Miféle nép az, amelyet mindösszesen a tévé és a politika szórakoztat? Hányszor hangzott már el ezen a földön, hogy „utat tévesztettünk”. Hány nagyra törő elme akarta „kitalálni Magyarországot”? Mikor fordulunk vissza a téves útról, mikor talál valóban önmagára a kitalálhatatlan Magyar- ország? Hol az a kor, mely után „buzgó imádság epedez százezrek ajakán”? Hol van az egyre múló és sürgető időben? Én nem tudom... —Az albán hatóságok szerint nem lopták el George Bush karóráját. A rendőrség szóvivője elmondta: az óra csak leesett az elnök csuklójáról, de testőre megtalálta azt, és átadta feleségének, Laura Bushnak.-2007. májusában az egyhavi átlagos fogyasztói áremelkedés 0,8 százalékos volt. 2008. májusához viszonyítva pedig 8,5 százalékkal növekedtek az árak. A vezetékes gáz ára 53,3, a távfűtés 38,7, az elektromos energia 21,2 százalékkal nőtt. —A horvát kormány elfogadta a Vir sziget rendezési tervét. Egy éve több mint 100 engedély nélkül épült házat dózeroltak el, a mostani döntés értelmében több mint 9000 ingatlan menekült meg a további bontástól. A szigeten több száz magyarnak is van nyaralója. Azok akiknek lerombolták a házát, beperelték a horvát államot. ’’Your Son Is Here” A nurse took the tired, anxious serviceman to the bedside. "Your son is here," she said to the old man. She had to repeat the words several times before the patient's eyes opened. Heavily sedated because of the pain of his heart attack, he dimly saw the young uniformed Marine standing outside the oxygen tent. He reached out his hand. The Marine wrapped his toughened fingers around the old man's limp ones, squeezing a message of love and encouragement. The nurse brought a chair so that the Marine could sit beside the bed. All through the night the young Marine sat there in the pöorly lighted ward, holding the old man's hand and offering him words of love and strength. Occasionally, the nurse suggested that the Marine move away and rest awhile. He refused. Whenever the nurse came into the ward, the Marine was oblivious of her and of the night noises of the hospital - the clanking of the oxygen tank, the laughter of the night staff members exchanging greetings, the cries and moans of the other patients. Now and then she heard him say a few gentle words. The dying man said nothing, only held tightly to his son all through the night. Along towards dawn, the old man died. The Marine released the now lifeless hand he had been holding and went to tell the nurse. While she did what she had to do, he waited. Finally, she returned. She started to offer words of sympathy, but the Marine interrupted her. "Who was that man?" he asked. The nurse was startled, "He was your father," she answered. "No, he wasn't," the Marine replied. "I never saw him before in my life." "Then why didn't you say something when I took you to him?" "I knew right away there had been a mistake, but I also knew he needed his son, and his son just wasn't here. When I realized that he was too sick to tell whether or not I was his son, knowing how much he needed me, I stayed." The next time someone needs you ... -just be there. Stay. _____
