Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-05-01 / 5. szám

22

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

2007. május

(mi mit jelent...)

Kristóf Attila

Én nem tudom, hogy az a marxi tétel, miszerint az állam előbb-utóbb elhal, igaz-e, vagy csak az igazság nem teljes kibontása. A kommunisták, mint tudjuk, általában azt teszik, amivel ellenfeleiket vádolják, s annak az ellenkezőjét cselekszik, amit saját szándékaikról állítanak.

Sokan tudják, hogy pontosan mit jelentett a szocialista demokrácia, a szocialista erkölcs és a realizmus, amit szocreálként is aposztrofálhatunk. Természetesnek tekinthettük, hogy a demokrácia egyeduralom, az erkölcs korrupció, kisajátítás, hazugság és csinogli, ahogy Zalában mondják, a szocreál pedig dilettantizmus, műmárvány oszlopokkal díszített panel. Sokan azt hitték, sajnos én is közéjük keveredtem, hogy mindez lelepleződött, és mint társadalmi formáció véget ért. Úgy véltük, hogy a Marx által elhalásra ítélt állam, ha nem is a kommunizmusban, de a polgári demokráciában visszahúzódik, s erőit - beleértve a rendőrséget - jól behatárolható feladataira összpontosítja, amelyek fő célja az állampolgárok jólétének, biztonságának, életesélyeinek biztosítása és növelése.

Jelenlegi kormányunk - élén félve tisztelt miniszterelnökünkkel - a legteljesebb mértékben eleget tesz a fent vázolt kommunista magatartás ismérveinek. Amikor az igazságról beszél, hazudik, úgy félti a demokráciát, hogy rendőri erőszakot alkalmaz, amikor a jólét vízióját vetíti elénk, kemény adókkal sanyargat, kivédhetetlen áremelésekkel és elvonásokkal büntet. Közben miniszterelnökünk ajkáról nem tűnik el a jóindulatú, kissé sajnálkozó mosoly. Meghökkenve eszmélünk rá, hogy az állam ismét nagy szerepet tölt be az életünkben, behatol magánszféránkba, erőszakosan ránk telepszik, lehetetlen kitérnünk előle. Nem csak az utcáról van szó. A televízión át betör a lakásunkba, a manipulált híradásokkal agyunkhoz férkőzik.

Kuncze, akinek veszedelmes kaméleon volta immár nyilvánvaló, tévedett és torzított, amikor azt állította, hogy aki nem megy tüntetni, azt nem éri baj. Ez a „ne keveredj korpa közé, nem esznek meg a disznók” elmélet csak addig áll, amíg nem minden korpa. Jelenleg azonban minden az. S ha azt mondjuk, hogy a disznók nemcsak korpát, hanem moslékot is zabáinak, aligha tévedünk. Az a főember, akit nincs kedvem nevén nevezni, azt állítja magáról, hogy bátor és büszke. A kommunista kód szerint ez természetesen gyávát és sunvit jelent, nem beszélve a kémnutatásról és az áthárításról, amely mindig bűnbakot keres. Akiről szó

van, az nyilvánvalóan tökéletes nevelést kapott, begyakorolta a kommunista létmódot és mimikrit, amelynek lényege az, hogy amikor tetten érik, azonnal átváltozik és támad. Azt tartja a mondás, hogy a hazugnak akkor sem hisznek, ha igazat mond. Csodálatra méltó, hogy ebben az országban az emberek annak a hazugnak, ezeknek a hazugoknak századik hazugságát is elhiszik, s ha netán nem hiszik el, tudomásul veszik.

A „büszke és bátor” a hazugságban nem hívők kifárasz- tására spekulál. Ezt hazugságleleplező hazugságában és szembenézésében nyíltan ki is fejtette: tüntetnek egy ideig, aztán megunják, és hazamennek. Ez cinizmus. A kommunisták legbensőbb tulajdonsága. Ha ehhez magas szintű közjogi méltóság is társul, akkor bízvást hülyének lehet nézni az egész országot, abban a meggyőződésben, hogy az egyik fele tényleg hülye. Ha ez nem válik be, akkor jön a szolgálatra és védésre kész rendőrség, meg a demokratikus köztársasági vasketrec. Hogy mi végre engedtük így meggyűlni a bajt, én nem tudom... /MNO/

Unokáink még nem tudják

Kis unokám, születésétől fogva, imádja a gépeket. Három éves korában, mivel közel laktunk az állomáshoz, minden vonat érkezését és indulását együtt kellett végignéznünk s el nem mozdult az állomásról, míg a vonat vége el nem tűnt a kanyarban.

Hét éves korától bonyolódott a helyzet. Beleszeretett a repülőgépekbe s minden vasárnap a Ferihegyi repülőtér kilátójáról izgultuk végig a hatalmas Boeing-ok és Airbus-ok le-és felszállását.

Amikor a Malév valamelyik gépe érkezett, kis arca kipirosodott a boldogságtól, s ha egy mesteri landolásnak volt a szemtanúja. „Ez a mi gépünk, úgy-e nagymama?” kérdezte és ragyogott a büszkeségtől.

Már nem járunk együtt a repülőtérre, de ő még mindig pilóta akar lenni.

Fogalma sincs arról, hogy már nem lehet a mi pilótánk. Hogy már nincs sem repülőterünk sem pedig repülőtársaságuk. Véletlenül hazánk területén működik mindkettő, de csak ideiglenesen. Amíg a tulajdonos nem hoz más döntést.

Az új tulajdonos, aki csekély 2oo millió forintért megvette a szándékosan lerobbantott céget s annyi pénzért, amennyiért pl. Dél-Spanyolországban nem lehet egy luxusvillát venni, rendelkezik egy aranybánya felett. Emberek ezreit teheti munkanélkülivé, bezárhatja, elviheti, eladhatja, egyszóval korlátlanul gyakorolhatja a tulajdonosi jogokat felette.

Hogy a szerződés mit tartalmaz, nem tudjuk, de van róla elképzelésünk. Semmit, mert egy szerződés csak akkor ér valamit, ha betartják és betartatják. A betar-