Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
2006 április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 A HIT, REMÉNY ÉS A SZERETET ÜNNEPE Tempfli József nagyváradi püspök A Die Welt című lapban morbid híradást olvastam: egy amerikai milliomos végrendeletében meghagyta, kriptájába helyezzenek el egy mikrofont. Hogy életjelt adhasson, ha netán tetszhalottként kerülne a sírba. A mikrofon fölöslegesnek bizonyult, nem jött semmi üzenet. Jézus Krisztus sírjából azonban húsvét napján diadalmas és győzelmes üzenetet kapunk: élek! Annyi kín és gyötrelem, annyi gyalázat és megaláztatás után - élek! Élek - úgy, hogy többé meg sem halhatok! Krisztusnak ez a győzelmi himnusza tölti be a lelkünket, és az életnek a halálon aratott diadala gyújtja ki az öröm tüzeit szemünkben és szívünkben a mai napon. Mert Krisztus győzelme a halálon nemcsak annak az első húsvét reggelnek a kiváltságos eseménye, hanem ez a győzelem folytatódik az egyház életében - a világ végezetéig. Az emberi történelem minden megmozdulásának mélyén vallási kérdés lappang - vallotta már Goethe is -, így a történelem egyetlen igazi témája a vallásosság és a vallás- talanság állandó küzdelme. így minden húsvét válaszút elé állít bennünket, melyik táborhoz tartozunk? A reneszánsz óta kifejlődött egyoldalú jelenvilági műveltség (és álműveltség) igyekszik ugyan elsorvasztani a vallást, de éppen a mai elvilágiasodás tehetetlen vergődése, az eltömegesedés lelki nyomorúsága, a kiüresedett ideológiák, a sok pót- és hamis vallás megrázó erővel igazolják: vallás nélkül, sőt a vallásos életnek egészséges virágzása nélkül elemyednek a nemesebb emberi törekvések, elsorvadnak az emberi kapcsolatok, meglazulnak a közösség kötelékei. A hívő ember számára a húsvét a hit, remény és szeretet ünnepe. Csak aki hisz, remél és szeret, az ülhet igazán húsvéti ünnepet. A HIT ÜNNEPE Pusztán emberi szemmel nézve a feltámadás a legfel- foghatatlanabb titok. Mikor Szent Pál a római helytartó előtt a halottak feltámadásáról beszélt, az közbekiáltott: "Esztelen vagy Pál; a sok tudomány esztelenségbe visz téged" (ApCsel 26,24.) Athénban, a világi bölcsesség szülővárosában csak addig hallgatták a nemzetek apostolát, míg a halottak feltámadásáról nem kezdett beszélni, ekkor fejcsóválva vagy gúnyosan mosolyogva szétszéledtek. így vélekedik a mai hitetlen világ is. Még sincs semmi, ami a hitet jobban megerősítené, mint a mai ünnep. Nem a költői képzelet szülötte, nem legenda, nem mítosz, hanem józan igazság, történeti tény és valóság. E tényt nem tudják a valóságok sorából kiiktatni sem naturalisták és materialisták, sem ateisták és kommunisták. "Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta, aminek mi mindannyian tanúi vagyunk" - hangzik diadalmasan az apostolok szava. (ApCsel. 2,32; 3,15; 5,32.) A REMÉNY ÜNNEPE Ott áll Krisztus dicsőségesen, és jobbjával egy más világra mutat. Ott, és nem ezen a földön van a lélek hazája. Ez a földi élet csak átmenet, előkészület és próba. O előre ment, mi is követni fogjuk. Nem ünnepelhetnek ma azok, akik csak a földi élet számára építenek és dolgoznak. Nem ünnepelhet húsvéti ünnepet, aki "az angyaloknak és verebeknek" engedi át a mennyországot. Nem ünnepelhet ma, akinek a mennyország csak az, amit megenni és meginni tud. "Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek. Ámde Krisztus feltámadt" - mondja az apostol, s mi is feltámadunk - ez a biztos remény él szívünkben. (lKor 15,17-20; v.ö. Job 19,27.) A SZERETET ÜNNEPE A hála szeretetre ösztönöz berniünket. A feltámadás dicsőségét mindazért megérdemelte Krisztus, amit értünk tett és elszenvedett. Az ő áldozatos szeretete erőt ad, hogy vele együtt járjuk az élet keresztútját. Getszemáni éjszakákon át, ítélőszékek előtt, a magunk golgota-útjain és halálküzdelmeinken át. O járt előttünk, és mi követjük. Jézus első szava a nagypénteki véres tragédia után: "Ne féljetek!" Ne féljetek, emberek az egyedülvalóságtól, az igazságtalan ítéletektől, a gyengeségektől, a haláltól magától sem. Az igazi keresztény élet a meghalás és feltámadás formáit mutatja egyszerre: naponta meghal a világnak és a bűnnek, és feltámad Istenben és Istennek. Aki így készült a húsvétra, az Sík Sándorral együtt elmondhatja: E hit vigasztal minden megtiportat, Özvegyet, árvát, sír felé menőt, gyermeket vesztett zokogó anyákat, s aki beteg is, ebből nyer erőt.-Az úr feltámadt! - vallja millió szív s nem roskad össze semmi súly alatt...-Bármit beszéltek, hitetlen Tamások, A húsvéti hit győzelmes marad! /ujember.hu/ "A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat." Albert Camus: A magyarok vére.
