Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 február gyaróvárról származó drámai mezzoszoprán díva, Istenadta tehetségét, várhatóan hamarosan halljuk Budapesten kívül is”. A dicsérő jelzőket A trubadúrban nyújtott alakításáért nyugodtan leírhatom, Wiedemann Bernadett messze túllépte az előadás művészi kereteit. Luna gróf szerepében jól érvényesült Fokanov Anato- lij lírai baritonja, míg Sümegi Eszter, akiről eddig sok jót olvastam, Leonora szerepét formán kívül énekelte. A magasságok ez este nem jöttek ki tisztán. Az előadás leggyengébb pontja a trubadúr, Manrico szerepében Bándi János volt, aki végigszenvedte az első felvonást. A magas hangokhoz nagy erőfeszítések árán jutott el, magyarán mondva ordított, színészi játékát pedig a magyar színpadon már megszokott, közlekedési rendőr stílus jellemezte. A második felvonásban, valamivel jobb teljesítményt nyújtott. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, Lukács Ervin karmester vezetésével elfogadhatóan szólt, bár Chicagóban sokszorta jobb zenekarokhoz vagyok hozzászokva. Az előadás szünetében a fesztivál rendezői, az Operaház, Székely Bertalan nevét viselő házi múzeumban tartottak pezsgős fogadást a VIP vendégek részére. A teremben Bán Teodóra fesztiváligazgató, valamit Bozóki András kultuszminiszter, Tom Lantos amerikai képviselővel beszélgettek, míg jómagam, a többi vendégekkel együtt a balkonról próbáltunk kíváncsian bepillantást nyerni, Steven Spielberg amerikai filmrendező, az Opera környékén forgatott filmje kulisszái mögé. Sajnos nem sok sikerrel. A teraszon végre friss levegőt szívhattuk, az Opera nélkülözi a léghűtést és finom pezsgő kíséretébe tárgyaltuk az eseményeket. Négy nappal később a Traviatát láttuk, ez sokkal jobb előadás volt, mint A trubadúr. Kiemelkedő művész itt is akadt, Perencz Béla személyében, aki Georges Germont szerepében nagyszerűen énekelt. Hét évvel ezelőtt a chicagói Lyricben a kiváló szibériai bariton, Dmitri Hvorostovsky énekelte Germont szerepét, aki partnerével Rost Adreával kápráztatta el a közönséget. A II. felvonásbeli kettősük élménye - Púra siccome un angelo -, örökre bevésődött emlékeimbe. Úgy gondolom, Perencz Béla számára megtisztelő lehet, ha Hvorostovskyval említik egy napon. Az elegáns megjelenésű művész, kellemes lírai bariton hangját, hihető színészi alakítással pároztatta. Tudtommal Amerikában még nem énekelt, de remélhetőleg hamarosan kap szerződést az Újvilágba. A pályája elején álló művésznek, nagy jövőt jósolnak a szakemberek. A tenorszerepet éneklő Kiss B. Attilával eddig csak a kitűnő Bánk bán filmben találkoztam. A filmbeni alakításáról a következőket írtam: „A filmben Kiss B. Attila énekli Bánk bán szerepét, tiszta és szép hangvitellel és technikailag is kiválóan. Alakításából hiányzott azonban az a szikra, amely felejthetetlenné teszi a művészeket”. Ezt a bizonyos szikrát hiányoltam a Traviatában is. Szép hang, főként a lírai szerelmi duettekben, de hangjától nem lesz libabőrös az ember háta. Talán, ha jobb társat kap, de az este Violetta szerepét éneklő Bazsinka Zsuzsanna nem állt a feladata magaslatán. Róla is sok jót hallottam, olvastam, ez este azonban komoly problémái voltak a magasságokkal. A szerelmi kettősök valamelyest kárpótoltak a gyengén előadott áriákért. A zenekart ezúttal Medveczky Adám vezényelte, aki Lukács Ervihez hasonlóan nagy gyakorlattal dolgozott az árokban. A zenekarnál az összeszokottság hiánya, itt is érezhető volt. A két előadás megmutatta a Magyar Állami Operaház hiányosságait. Az előadásokat nyáron főként a külföldi turisták látogatják, akik mint e sorok írója is, összehasonlítást tudnak tenni a művészi színvonalat illetően. Beszélhetnek a régi vezetők az európai és nemzetközi színvonalról, a drámai igazság, hogy a Magyar Állami Operaház manapság nagyon gyenge előadásokat produkál. Pár évvel ezelőtt a New Yorkban kiadott Opera News magazinban írtak Prága, Varsó, Budapest és Riga operatársulatairól. Sajnos nem őriztem meg a példányt, de fejből is idézhetem a lesújtó kritikai véleményt a budapesti Operáról. A cikkben nagyon kevés szó eset az Operában látott előadásokról, azokat kritikán alulinak tartotta az ítész. Inkább az Andrássy úti palota építészeti szépségéről, majd a remek operettekről áradozott, s végül a magyar vendéglátást dicsérte. Mindezek tudatában merem remélni, hogy az új vezetők nem hallgatnak a régi „szakemberekre”, hanem felgyűrik ingujjukat és nekilátnak a hatalmas feladatoknak. Szívemből kívánom, hogy sikerük legyen és a Magyar Királyi Opera a régi fényében ragyogjon.-Emlékezés Wass Albertre. Zuglóban, a herminame- zői katolikus közösségi háznál avattak Wass Albert-em- lékművet. A domborművet Hunyadi László szobrászművész készítette. Az író születésnapja alkalmából Bonyhádon is megemlékezést rendeztek, Wass Albert egy éve állított mellszobránál. A bukovinai székelyek leszármazottai által is lakott településen a város polgármestere mondott beszédet. Gábler Antal: EGY TÉLI ESTE Hetvennyolcéves „arany” korban Néha napján, elfárad az ember: Hideg van - és október óta Nem lehet dolgozni, kint a kertben. Hóvihart jósólnak, s vajon egy Téli estén mit lehet tenni? Válasz: Wass Albert regényét olvasva... A Székelyföldre emlékezni.
