Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
2006 február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 Hazudnak reggel, hazudnak este, hazudnak minden fórumon DÜBÖRÖG A MAGYAR GAZDASÁG Az alábbi történet nem az egyik banánköztársaságban történt, még csak nem is a volt Szovjetunió valamelyik középázsiai függetlennek csúfolt volt tagköztársaságban, hanem idehaza Magyarországon. Néha már az ember nem tudja, hogy nevessen a történteken, vagy hangot adjon kétségbeesésének, felháborodásának és elkeseredésének. A történet tárgya a magyar gazdaság. Az a gazdaság mely a Fidesz kormányzása alatt sikert, sikerre halmozott, és a volt szocialista országok között szinte mindenben éllovasnak számított. A gondolkodó emberek (sokan vannak ilyenek hazánkban) azt látták, hogy van perspektíva, egy fiatalos lendület, az elkövetett hibák ellenére is, az ország szekere biztosan halad egy jól kitűzött cél felé. Ezt a haladást törte ketté, a szocialisták győzelme, akik aztán a maguk kontár módján az egész gazdaságot csődközeli állapotba kormányozták. Alig van a gazdaságnak olyan mutatója, mely megnyugtató képet mutatna. Ezen nem szabad csodálkozni. Az országra rászabadított neoliberális gazdasági model, még a világon sehol nem vált be. Idehaza egy kicsiny törpepárt az SZDSZ, mely egy szűk de annál erőszakosabb csoportot képvisel, az országot elindította, sőt már lendületben tartja a gazdasági katasztrófa felé. A külföldi lapok, a külföldi gazdasági elemzők, sőt, maga az EU is újabb és újabb figyelmezetetést küld az országnak, kormányunknak azonban butaságon kivül, csak az önteltsége nagyobb. A különböző hitelintézetek egyre lejjebb sorolják az országot a megbízhatóság szempontjából. Mind ez a Gyurcsány-kormányt nem zavarja, illetve any- nyiban pontosítanék, hogy az utóbbi időben egyfajta hazug sikerpropagandának lehetünk tanúi, mely körülbelül arról szól, hogy minél rosszabb helyzetbe kerül a gazdaság, ők annál nagyobbat hazúdnak. Hazudni pedig folyékonyan tudnak, hiszen ahonnét ők jöttek, ott szaktekintélynek kellett lenni a hazudozásban, már csak azért is, mert az egész szocialista tákolmányt, akkor már csak a hazugság tartotta össze. Visszatérve a gazdaságra, a Fidesz szinte folyamatosan emlegeti, hogy a gazdaság vesztébe rohan, viszont a közelgő tragédiáról, a kormány mellett kitartó szervilis médiák hallgatnak, akik már, már cinkosságot vállalnak, vagy egész pontosan asszisztálnak mindehhez. Abból a féktelen hazudozásból mely elborítja az országot, kiragadnák kettőt, mintegy érzékelve a hatalom gátlástalanságát. Az egyik: Dübörög a gazdaság, minket figyel Franciaország és Németország. A másik ilyen „aranyköpés”, a magyar lakosság még sohasem élt ilyen jól mint most. Nem sorolom tovább, mert az ember gyomra háborog tőle, inkább visszatérek az írásom elején említett történtekhez. A Parlamentben az ellenzék folyamatosan ostorozza a Gyurcsány-kormányt a gazdaság csődközeli helyzetéért. A bírálatok tovább erősödtek akkor, amikor az egyik legjelentősebb gazdasági intézmény, a Londonban székelő Fitsch, jeletésében leminősítette az országot. Ez volt az a pillanat, amikor már a kormány is érezte, hogy valamit tennie kell. No persze az eszébe sem jutott, és a tehetsége is hiányzott ahhoz, hogy hozzányúljon a gazdaság szerkezetéhez, hanem a régi Jól bevált” módszerhez folyamodott, a hazu- dozáshoz. Ugyanis meglobogtatták a tekintélyesnek mondható Financial Times-t, mely egy oldalon keresztül dicsérte a magyar gazdaságot, és ők is megismételték a Gyurcsány maszlagot, hogy a magyarok még soha nem éltek ilyen jól mint most. A megállapítások váratlanul érték az ellenzéket, mivel a Financial Times-t egy mértéktartó lapnak ismerték, melytől távol áll a kormányokra oly jellemző gátlástalanság: miközben a kormány lobogtatta az újságot, az arcukra kiült a rájuk jellemző önteltség. Aztán váratlanul kidurrant a léggömb. Ugyanis kiderült, hogy ezért az egyoldalas írásért a megrendelő, már mint a magyar kormány, húszmillió forintot szurkolt le, és fizetett hirdetésként jelent meg a cikk. Kormányunk először összehordott hetet, havat, majd amikor magától a Financial Times-tól is olyan értesülések jöttek, hogy itt bizony fizetett hirdetésről van szó. Tóth Judit, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szóvivője is töredelmesen bevallotta, a gazdasági szaklap húszmillió forintot zsebelt be, amiért lehozta a kormány tömény hazudozását. Ezért mertem úgy kezdeni írásomat, hogy ez nem egy banánköztársaságban történt, nem is a Kaspi-tenger környékén, hanem itt Európában, a Kárpát-medencében. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy mi mindent lehetet volna vásárolni húszmillió forintért, ami közel száz ezer dollár! Már csak azért is, mivel a gyermekkórházakból életmentő műszerek hiányoznak, és sok esetben már csak adományok tarják életben ezen intézményeket. A tél beálltával több ezer hajléktalan a szabadban éjszakázik, ahol egy kemény tél, folyamatosan tizedeli őket. Szinte nincs a társadalomnak olyan alkotó része, ahol nem tudták volna hasznosan elkölteni ezt a pénzt. Soós Géza Fázósan a hófoltos tanyahatárban Fábián Gyula „Ha az ember, akinek két lábat formált az élet arra a célra, hogy biztonságosan megálljon, miért próbálkozik fél lábon járással? Ha egy ország népe arra született, hogy egyik lábbal mindig a földön álljon, miért erőlködik fél lábra kény- szerítetten? Másfél évtized alatt sem tanulhattunk meg egy lábon egyensúlyozni, a vége folytonos esés-bukás lett. Ilyen ez a mi kapkodó kormányunk, aki míg meglesz, igazán a helyén soha nem hagyta létezni a mező- gazdaságot. Hozzánk, mióta megtelepedtünk, itt, ezen a darab földön soha nem vasért, autókért kopogtattak a vásárlók, hanem kenyérért és a hozzávalóért. Ebben a
