Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
2006. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 uralom alatt meg tartását biztosítja. Ez a kiszolgáló réteg már anélkül is fenn tudta tartani a hatalmát, hogy szüksége lett volna kéthetenként behívniuk a szovjet csapatokat. A terrort láthatatlanná tették. Jelentős titkosszolgálatot, hatalmas besúgóhálózatot működtettek. Nem volt akasztás, csak éppen nem kapott rendes állást, akit tönkre akartak tenni. Külföldre menekülni persze nem lehetett. A terrort gyakorló uralkodó réteg nemcsak a rendőrségnek, katonaságnak titkosszolgálatoknak parancsolt, hanem a vezető állásokat is birtokolta, és a vagyongyűjtésben is előnyt élvezett. Ura volt a pénzeszközöknek, kapcsolati tőkéje keletre és nyugatra is csak neki volt. A hatalom szempontjából fontos tudást másoktól elzárta. (Egy közönséges közgazdasági szemle, az akkori „zöld újság” pl. nem került ki nyilvános terjesztésre az újságárusokhoz.) Volt tehát egy réteg, a Szovjetunió gyarmati helytartóinak rétege, amely minden szempontból megállt a lábán, ismeretekben, kapcsolatokban és anyagi potenciált tekintve is, és volt a nép, amely el volt zárva a hatalom eszközeitől, amelyet any- nyira megfosztottak az életben való érvényesülés fegyvereitől, amennyire csak lehetett. Ekkor jött Gorbacsov és a rendszerváltás. Egyik napról a másikra a szovjet gyarmattartó és hadserege eltűnt. Hirtelen nagy kanyar volt. Csakhogy helytartóknak, a kommunistáknak már mindnek volt térképe, jó kocsija, és jól vették a kanyart, a népnek pedig se térképes, se jó kocsija, így a Trabantjával úgy elszállt a kanyarban, mint annak a rendje. Hogyan tombolhat tehát 2006-ban rendőrterror a nemzeti ünnepen? A válasz - reméljük már - nyilvánvaló. A kommunisták nem jöttek vissza, hanem el sem mentek, csak a szovjet hadsereg ment el. A kommunisták nem visszaszerezték a hatalmat, hanem végig kezükben tartották azt. Csak a hatalommegtartás eszközei változtak az idővel. Nincs már szükség a szovjet katonai erőre. A kommunisták megállnak a saját lábukon. De ha mégsem, szereztek maguknak új gazdát, az internacionalista Szovjetunió helyett, a globális tőke szolgálatába szegődve, annak a helytartójaként uralkodnak. Sokan vannak, akik nem értik, mi folyik Magyar- országon. Hogy miért nem fog már össze a magyarság, és miért nem él a szabadság lehetőségével. Hiszen már rég elmentek az oroszok az országból. Arról beszélnek, hogy elpocsékoltunk 16 évet. Elszalasztott lehetőségeket emlegetnek. Sokan el sem tudják képzelni, hogy lényegében ma is terror alatt van a nép. Fejérváry Géza báró sem bírta elképzelni, hogy cilinderben csalni is lehet! Sokan el sem tudják képzelni, hogy „demokráciában” is terror alatt lehet egy nép, ha előtte kifosztották. Az ilyen „demokrácia” csak egy cilinder. Összefogni az országot kifosztó kommunistákkal? Lehetetlen igény. A szabadság lehetőségei? Ilyenek nincsenek, mert elnyomás van, diktatúra. Elpocsékolt évek? Egyetlen év sem volt a magyar népé. Elszalasztott lehetőségek? A magyar népnek semmilyen lehetősége nem volt, az új lehetőségeknek (pl. privatizáció) közelébe sem kerülhetett, a régi lehetőségektől (pl. biztos munkahely) megfosztották. De ha lett volna is bármi lehetőség, a régi rendszer mindenhová tömegével beépített ügynökei elszabotálták (pl. a hagyományokkal rendelkező pártok talpraállítása: már nyoma sincs a kisgazdáknak, a szociáldemokratáknak, a parasztpártnak). Tessék már gondolkodni! A Szovjetunió olyan ostoba lett volna, hogy nem gondoskodik róla, hogy az őt kiszolgáló helytartók elég erősek legyenek, és a nép elég gyenge legyen? 1990 óta pedig tovább romlott a helyzet: a kommunisták csak gazdagodtak, erősödtek, kihasználták helyzeti előnyüket, a magyar népet pedig csak gyengítették, szegényítették. Senki ne mondja többet, hogy miért nem fog már össze a magyarság, és miért nem él a szabadság lehetőségével. Hogy elpocsékoltunk 16 évet. Hogy elszalasztottunk lehetőségeket. 2006. október 23. A „pesti srácok” és a magyar nép harcolt a szabadságáért. A kommunista diktatúra ellen. Legyőzték. Megverték. Megrugdosták. Dicsőség a le- győzöttnek! Isten verje meg ezeket a győzteseket! Dr. Hasznos Miklós (konzervatív érték-e a hiúság...) Kristóf Attila Én nem tudom, miért, de egyre nehezebb időtálló politikai töltetű tárcákat írni. Az „időtálló” kifejezést igazából nem hosszú távra értem, inkább egy majonézes kaszinótojás tartósságára gondolok, tehát néhány napra, azzal a kikötéssel, hogy egy újságcikket nem könnyű mélyhűteni. Mindez azt jelenti, hogy a magyar politikai élet romlandó elemeket tartalmaz, és változékony, mint az időjárás. Elméletileg számomra van egy kézenfekvőnek látszó megoldás: megszabadulni a napi politikától, és következetesen képviselni az úgynevezett konzervatívnak nevezett értékeket. Ám a jelen pillanat nem biztat semmiféle állandósággal, sőt a történések olyan agresszíven nyomulnak be az életünkbe, hogy kitérni előlük lehetetlen. Ha például szerda délelőtt írt tárcámban Gyurcsány lemondását sürgetem, előfordulhat, hogy szombaton, amikor az írás megjelenik, Gyurcsány már önként távozott is a hatalomból, és én nyitott kapukat döngetek. (Dehogyis távozik!) Most úgy vélem, helyes, ha a Dávid Ibolya-jelenségről írok a konzervatív értékek szellemében, eddigi politikai pályafutása és mindenkori megnyilatkozásai alapján,
