Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006. Karácsony Cilinderben csalni is lehet... Krausz Simon, a tizenkilencedik század utolsó évtizedének és a huszadik század első évtizedeinek kiváló pénzügyi szakembere (a híres „Krausz Simi”) írja a Cserépfalvi Kiadónál 1937-ben megjelent „Pénzember” című könyvében Fejérváry miniszterelnökről a következőket. „A Tisza-kormány bukása után, 1905 június havában a király Fejérváry Géza bárót nevezte ki miniszterelnökké; a legtisztább jellemű férfiút, aki egyebet nem látott, mint a király parancsát, s akinek meggyőződése volt, hogy így szolgálja legjobban hazáját is. Akkora naivitás, mint amennyi Fejérváry báróban lakozott, csak ilyen, a világtól nagy messziségben élő nagyúrnál lehetséges. Jellemző esetet mondok el róla. Fejérváry bárót behálózták azzal, hogy nagy tüntetést rendeznek mellette és kormánya mellett, s ezzel igazolják, hogy a közhangulat mellette van. Egy napon magához kéretett Fejérváry Géza báró, és elpanaszolta, hogy nagy összegű pénzt adott egy „úriembernek” de még további követeléssel állnak elő. Arra kért, hogy legyek segítségére az ügy elintézésében.” „A gyülevész népség vezérét ismertem. Fizetett kortes volt; felhajtó, szükség esetén verekedő. Megkérdeztem Fejérváry bárót: — Kegyelmes uram! Hogy adhatott ennek a fráternek i Íven vagyont a kezébe? Azt felelte erre a nagy generális:- Hát kérem, eljön hozzám egy cilinderes úr... Fejérváry Géza el sem tudta képzelni, hogy cilinderben csalni is lehet!” * Sokan vannak, akik nem értik, mi folyik Magyarországon. Hogy miért nem fog már össze a magyarság, és miért nem él a szabadság lehetőségével. Hiszen már rég elmentek az oroszok az országból. Arról beszélnek, hogy elpocsékoltunk 16 évet. Elszalasztott lehetőségeket emlegetnek. Fejérváry Géza báró az akkori pesti világtól nagy messziségben élő nagyúr volt. Fejérváry Géza báró el sem bírta képzelni, hogy cilinderben csalni is lehet! Egy kanadai magyar, aki október 23-ikára hazalátogatott, és saját szemével látta, hogy a sisakos, arcukat elfedő rendőrök hogyan ütik, rúgják, gumibotozzák, lövik vízágyúval, gumilövedékkel, gázgránáttal a békés tömeget, hogyan taposnak, rugdosnak földön fekvő, megbilincselt embereket, nem hitt a szemének. Bevallotta, hogy el sem bírta képzelni, hogy ilyen előfordulhat. (Pedig nem is látott mindent, kardlapozó lovasrendőrt, elektromos sokkolót...) 2006 október 25-én estére már az is kiderült, (a Kossuth Rádió Háttér című műsorában Simicskó parlamenti bizottsági elnök is megemlítette), hogy magyar egyenruhában idegen erők is „dolgoztak”, az elfedett arcú rendőrök között. Nem véletlenül tagadta meg az utcára vezényelt rendőrök létszámáról való felvilágosítást a főkapitány... Sokan vannak, akik a mai magyar világtól nagy messziségben élnek, és el sem bírják képzelni, hogy mi folyik ma Magyarországon. Az folyik, amit 2006 október 23-ikán láthatott a világ: vadállati terror nemcsak a pesti srácok, hanem az egész magyar nép ellen. Hogyan lehetséges ez? A gondolkodó ember keresi az okokat. Most azokhoz szólunk, akik a mai magyar világtól nagy messziségben élnek, és hiába olvasnak újságot, hallgatnak rádiót néznek tévét nem tudhatják mi az igazság, mert a média ma is a hatalmi érdekeket szolgálva hamisít. Hogyan tombolhat 2006-ban rendőrterror a nemzeti ünnepen? A fő kérdések, kinek a terrorja, ki ellen? Egy biztos: a terror a magyar nép ellen folyik. Ebből azonban már nyilvánvaló, hogy a terror foganatosítója nem lehet a magyar nép. A nép nem terrorizálhatja saját magát. Nyilvánvaló tehát, hogy a népet csak a nép ellenségei terrorizálhatják. Tudjuk, hogy a kommunisták terroruralmat tartottak fenn Magyarországon, a szovjet fegyverek árnyékában, 1990-ig. Aztán jött a „rendszerváltás”, és most, 16 év múlva, ország-világ előtt újra nyilvánvalóvá vált, hogy terroruralom van Magyarországon. Visszajöttek a kommunisták, és visszaszerezték a hatalmat? Hogyan tehették ezt meg, hiszen nyoma sincs szovjet katonáknak, még a Szovjetunió is eltűnt. Most ezt a rejtélyt fogjuk megoldani. Először is a fejéről a talpára kell állítani a hatalmi viszonyokat. Ugyanis csak a nép oldaláról igaz az, hogy kommunista terroruralom volt Magyarországon, amely a szovjet hadseregre, a Szovjetunióra támaszkodott. Világpolitikai szempontból a lényeg más: a Szovjetunió (Nyugat által jóváhagyott!) gyarmati uralma volt Magyarországon, amit saját kommunista helytartói, kiszolgálói terroruralma révén valósított meg. A nyílt terror, mint módszer, Sztálin halála, majd a XX. kongresszus, de különösen az 1956-os magyar felkelés leverése, végül pedig a Dub- csek-féle mozgalom fegyveres elfojtása után fokról-fok- ra hátrább szorult az uralmi eszközök között. A Szovjetunió az utolsó időkben már közönséges érdekeltségi alapon biztosította uralmát a gyarmataiban. Kommunistákból kialakított egy vezető réteget, amely munka és verseny nélkül élvezhette az életet, annak fejében, hogy az ország szovjet kizsákmányolását irányítja, szovjet
