Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-12-01 / 12. szám

2006. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG __________________________15

figyelőtomyok géppuskás őrökkel, éjjel kutató reflektor- fény, bokrokfák nélküli senki földje, határőrség kutyákkal. Ez 1949-től kezdve szinte lehetetlenné tette, hogy bárki is kimenekülhessen az országból. E határokon belül 30-40 km-es szélességben lezárt határsávot létesítettek, ahol csak az ottlakók tartózkodhattak és mindenki más csak külön engedéllyel léphetett be. Ezáltal az ország - akárcsak a Sz.U. - egy börtönállam lett. A szabad világba való kiutazás csakis párt- és kormányküldöttek, diplomaták, élsportolók, előadó művészek és kivételezett kutatók számára volt lehetséges.

A régi címert felcserélték a kalapács-kalászos új címerre, felette az 5 ágú szovjet vörös csillaggal. Ezt a csillagot lehetett látni mindenfelé, amerre az ember csak nézett - a parlament kupolájának a tetején is. Az egész országot teleépítették szovjet emlékművekkel. Budapesten lebontották a római katolikus Regnum Marianum templomot és helyére felállították a gyűlölt Sztálin hatalmas szobrát. Ez előtt kellett május elsején, a munka ünnepén a kivezényelt lakosságnak „ujjongva” elvonulni, éltetve Sztálint és annak „legjobb magyar tanítványát”, Rákosit. (Az akkori pesti humor szerint május elseje a kikelet és hazaszeretet ünnepe volt, mert mindenkinek ki kellett vonulni, pedig mindenki haza szeretett volna menni.) A történelmünkben páratlan személyi kultusz Sztálinból tévedhetetlen fél-atyaistent csinált, akinek dicsőítésére költemények és kantáták születtek. De Rákosi hivatalos dicsérete és felmagasztalása sem maradt el sokban mögötte.

Míg a kommunista uralom előtt hazánkban kb. 4-6 ezer ember volt börtönben - mind bűnözők - 1945 után a bebörtönzöttek száma több, mint tízszeresére, 60-70 ezerre emelkedett. Először a régi rendszer politikai és katonai vezetőit állították népbírróság elé háborús bűnösség címén, amit azután követett az egyházi vezetők és ellenzéki politikusok tárgyalása az „államellenes ösz- szeesküvési” kirakatperekben. Igen sokan kerültek börtönökbe és internáló táborokba puszta gyanúsítás alapján, mindennemű vádirat nélkül. Az internáltak számát 1953 elején a különböző források 25-44 ezerre becsülték. Az 1953 júliusi, Nagy Imre által megadott amnesztia során 20 ezren szabadultak. Az internáló táborok között a leghíhedtebb a recski haláltábor volt, kb. 1 300 rabbal. Erről még CIA sem tudott, míg onnan végül is egy rabnak sikerült kiszökni és nyugatra menekülni.

Miközben az élet így egyre elviselhetetlenebbé vált, a „béke” jelszavával igyekeztek a lakosságot elkábítani a rádióban, sajtóban, a munkahelyeken tartott gyűléseken és szemináriumokon, sőt az úgynevezett „békepapok” révén még a templomokban is. Csakhogy ez a „béke” a korlátok nélkül dühöngő terror, az állandó félelem- és nélkülözés, a szovjet nívóra való süllyedés, a végnélküli orosz megszállás és az ország kiszolgáltatottságának a folytonosságát jelentette. És ennek a békének a támogatására, 1950-től kezdve, az ország apraját-nagyját u.n.

„békekölcsönök” jegyzésére kényszerítették. Ez azt jelentette, hogy mindenkitől elvárták, hogy legalább egy havi fizetését, ezen a címen az államnak ajánlja fel. Azaz: mindenki évente 1 hónapig ingyen dolgozott az államnak. Még a jövedelem nélküli diákságtól is kisarcol- tak kisebb összegeket - szüleik terhére

Hogy ezt a rémuralmat valami formában törvényesnek tüntessék fel, 1950-ben új alkotmányt szerkesztettek az ország számára, mely pontos másolata volt a szovjet 1936-os sztálini alkotmánynak. Ez az alkotmány lehetővé tette, a pártállam létrejöttét és egy nemzeti érdekeket semmibe vevő totális diktatúrát, melyet idegen megszállók kényszerítettek ránk és tartottak fent. És ebből a reménytelen helyzetből nem látszott kiút és a vasfüggöny miatt elmenekülni sem lehetett.

Hát ez ellen tört ki a forradalom

Forrásmunkák:

I. Gosztonyi Péter: Föltámadott a Tenger... 1956, 3. kiadás

II. Csonka Imre: A Forradalom Oknyomozó Története 1945-56. München, 1981.

III. Erdey Sándor: A Recski Tábor Rabjai. München, 1984.

IV. Dessewfy Tibor - Szántó András: „Kitörő Éberséggel”. A budapesti kitelepítések története. 1989.

V. Gyurkó László: 1956. Budapest, 1996.

VI. Stirling György: Magyar értékek, amelyekről nem mondhatunk le. Független Magyar Hírszolgálat. 1996 szeptember 15.

VII. Földesi Margit: A Megszállói Szabadsága. Budapest 2002.

Vili. Kövesdy Zsuzsa - Kozma László: Élned, Halnod... A munkatáboroktól az 1956-os forradalomig. 2005

IX. Hasznis Miklós: Ötven év mérlege. 1956- 2006. Nap-Alapítvány 2005.

X. Amerikai Magyar Újság, 2006 június, 18- 19. oldal.

—Megdöbbenését fejezte ki az október 23-i budapesti „rendőrségi brutalitás pédátlan mértéke” miatt a Fideszt és az MDF-et is tagjai között tudó Európai Néppárt vezetése Brüsszelben kiadott nyilatkozatában.

—Négyszemközt fogadta saját irodájában XVI. Benedek pápa Musztafa Serif muzulmán gondolkodót, és teológiai beszélgetést folytatott vele az iszlámról, illetve a vallási gyűlöletről és a csillapításának eszközeiről.-Orosz és amerikai vezetők olyan kétoldalú kereskedelmi megállapodás aláírásában állapodtak meg, amely megnyithatja az utat Oroszország Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO) történő belépése előtt - írja a Kommerszant című orosz lap.