Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 január Mit tudunk a székely himnusz szerzőjéről? Kő András Hagyomány, hogy a csíksomlyói búcsún, fent a Hargitán, a szentmise után eléneklik az emberek a székely himnuszt. A tudósításokból kiderült, hogy az idén minden eddigit felülmúló tömeg fejezte ki óhaját a hit, az anyanyelv és az önrendelkezés mellett. Félmillió zarándok ajkán hangzott fel az ismert dallam és szöveg. De vajon mit tudunk a székely himnusz szerzőjéről? írója, Csanády György száztíz éve, 1895-ben született Székelyudvarhelyen. Ifjúként vett részt az első világháborúban. Ez a kemény, katonás idő egész lényét átformálta: markánssá tette az arcát, egyenessé a tartását, de akik ismerték, állítják: szemeiből melegség áradt. 1926-ban az Új Élet, 1927-ben a Híd című lap szerkesztője volt. 1928-tól a Magyar Rádió munkatársa, később rendezője. Több hangjátékot írt (például Csokonairól és Katona Józsefiről), amelyet egyéb műsoraival együtt sugárzott is a rádió. 1940- ben Krisztusról írott drámáját a Nemzeti Színház mutatta be. Székelyföldén született, Erdély szerelmese volt, és műsoraiban ennek hangot is adott. Egyik tanulmányából - amelyet Erdély címmel a Párizsi Magyar Akadémia könyvtára jelentetett meg 1927-ben - idézzük szép gondolatait: „Erdély egy örökké külön világ volt ebben a világban, egy forduló volt a két világfolyam, Kelet és Nyugat összeága- zásában, zivatarok és nehéz telek kivájta kis öböl, amelyben fennakadva rengett, kerengett, beléhult falevél, poz- dorja, könnyeső, vérhab, mosolyszivárvány. Öböl, amelyet a havasok megközelíthetetlen és áthághatatlan falakkal zárták körül... Idegen nációval nem elegyedett, mely minden kenyerét, minden kultúráját és minden fényűzését abból a földből vette, amelyen élt... S a népe mégis a kultúrában soha el nem maradt, mégis ennek a népnek evolúciója tiszta és tökéletes volt, mégis kitermelt magából annyi zsenit, amennyit elhelyezni sem tudott a világ piacán...” Csanádi György 1952 májusában hunyt el. A székely himnusz a Trianont követő fájdalmas időkben, 1921- ben született. Pontos szövegét - népszerűsége dacára - kevesen ismerik. Még kevesebben ismerik magát a költőt, Csanády Györgyöt, akire 110. születési évfordulóján és az idei csíksomlyoi búcsú felejthetetlen órái után hálás szívvel emlékezünk. A zeneszerző, Mihalik Kálmán orvostanhallgató volt. Az erdélyi magyarság himnuszát először a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének énekkara adta elő 1922- ben. Magát a csíksomlyoi búcsút az 1567-es esztendő óta tartják meg, minden pünkösd szombatján. Domokos Pál Péter, az erdélyi föld egyik apostola, író és tanárember, a csíksomlyoi parasztcsalád fia, aki gyermekként maga is közreműködött a búcsúkon, harangozott és énekelt vagy csengetett a toronyban, egyszóval a valóságában látta az eseményt, ezt jegyezte le emlékirataiban: „el-elgondolkozom azon, hogy különös okának kell lenni, hogy 1567 óta minden esztendőben egy célból itt, Csíksomlyón összegyűlnek az emberek”. ! Volt idő, amikor tiltották a székely himnuszt. Most azonban már szabad énekelni. De néhány évvel ezelőtt a Petőfi- : szobornál még nem énekelhettük. Persze Erdély Magyarjainak sorsáról sem jelenhetett meg Illyés Gyula írása. 1986-ban, amikor Domokos Pál Péter betegsége miatt már I nem lehetett jelen egykori tanítóképzős diákjainak találko- 1 zóján Kolozsvárott, ezt a levelet küldte nekik: „Csak lélekben lehetek ott, de kezetekben tartjátok a betűimet, s 1 veletek vagyok mégis. Annyit üzennék, hogy régi kor ár- I nya felett nem búslakodom, messze jövendővel komolyan | összevetem a jelenkort, hatok, alkotok, gyarapítók, és jó- 1 solok: a haza fényre derül!” Idézzük most fel a székely himnusz első versszakát: I I „Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillagösvényén. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén, Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!” Kölcsey Himnuszának első szakaszában is ott ez a könyörgés és ott a fájdalom. A harangok szava, amely Erkel Ferencet is segítette a zene megkomponálásában. | -Himnusz-szobor virágvasárnapra. A Himnusz-szobor középpontjában a teremtő Isten áll. A dicsfénnyel koronázott, plasztikusan kidolgozott alak köré rendeződik egy kis híján teljes kerék, melynek hiányzó cikkelyében hét galamb, a Szentlélek szimbóluma áll. A középső, nyitott szárnyú lélekmadár csőrében a Szent Koronán lévő kereszt látható. A galambok között rovásírással lesz kiírva a cím: Himnusz. Az istenalak jobbján-balján négy-négy versszak olvasható Kölesei Ferenc nemzeti imájából. Az egész emlékmű egy hármas halommá stilizált palotadíszen áll. A kitárt kezű Atya jobbján a Tisza, balján a Duna kanyarog, mellettük három-három boltívbe foglalva látható minden vármegyének, a Trianon előttieknek is, és Budapestnek egy-egy harangja. Terv szerint a harangok minden nagyobb ünnepen megszólalnak, és a Himnusz kezdő taktusait játsszák. A tervek szerint 2006. virágvasámap- ján avatják fel Majzik Mária képzőművész alkotását a Szarvas téren, Budakeszi és Budapest határában egy ligeterdő i karéjában.
