Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

2006 január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23

tatlan áldozatoknak mind a mai napig nincs emléktáblájuk. Ha a hozzátartozók felemelik azt, akkor valakik mindig lerombolják. Kérem tisztelt polgármester úr, hogy nagyra becsült személyével hasson oda, hogy az ártatlan magyar áldozatok emlékére is legyen egy tábla, amellyel méltósággal emlékezhetnénk meg halottainkról. Azok az emberek között, ha volt is bűnös, az csak elvétve volt, hisz a bűnösök 1944 őszén már régen messze jártak. Kérem polgármester úr, mivel mindenünket ott kellett hagyni Csúrogon, akkor engedjék meg legalább azt, hogy a sintérgödröt, ahol a magyarok el vannak temetve, azt a kis darab földet megvegyük, és ott felállítanánk egy keresztet, hisz minden embernek joga van, hogy megemlékezzen a halottairól. Ez alapvető emberi joga mindenkinek, így nekünk is. Ugyanúgy kérem, amennyiben lehetséges, Csúrogon, a volt katolikus temetőt rendbe hozni, hogy ne legyen szeméttelep rajta, ebben szívesen segítenénk. Hisz azok a halottak senkit nem bántottak. Tisztelt polgármester úr, 60 év elmúlt, a gyűlöletet el kellene felejteni és itt Vajdaság szívében békében élni. Ez a mi óhajunk. Remélem Ön is így gondolja. Köszönöm, hogy elolvassa a levelem. A kedvező válaszra várva tisztelettel: Teleki Júlia, volt tartományi képviselő, a csúrogi áldozatok hozzátartozói nevében” — olvasható a levélben. /Magyar Szó, (Újvidék)./--„Múlt és jövő” címmel rendezték meg a közelmúltban Alsósztregován a Madách-napokat, amelynek helyszíne természetesen a kastély volt. A színes program keretében verset, prózát mondtak szlovákul és magyarul, számos érdekes beszélgetésre és előadásra került sor. Jelen volt a község polgármestere, Matús Bystriansky, valamint a Madách leszármazottak, a Psanecky család tagjai Besztercebányáról. A magyar nyelvet ugyan már nem beszélik, de büszkék a Madách elődökre, s bármily hihetetlen, a régi fotók szembeszökő hasonlóságot mutatnak az egyik Madách ős és Ivan Psanecky között. Psaneckyék sok érdekeset elmeséltek a családról, valamint szájhagyomány útján „átöröklött” történeteket elevenítettek fel az ősökről. A beszélgetést a kivetítőn megjelenő régi dokumentumok, fényképek és a máig ívelő családfa tette szemléletessé. A szlovák nyelvű műsor Madáchról szóló részét a nagykürtösi nyugalmazott pedagógus, Éva Soósová (Soós Éva) állította össze.--Néhány lelkes ember fáradozása nyomán született meg a „Magyarságunkért” program, melynek célja a gicei magyar közösség fenntartása. A községben különösen fontos ez az igyekezet, hiszen a nyelvhatáron fekvő faluban sok szülő íratja szlovák iskolába a gyermekét. Két évvel ezelőtt jött az ötlet egy magyarságtudat-megőrző program beindítására, amelyet a Gice Fejlesztéséért Polgári Társulás és a gicei református közösség karolt fel. A program célja, hogy a helyi magyar ifjúság megismeije a magyarság kulturális értékeit. Bár a program megvalósításához szükséges anyagi forrás előteremtése nehéz feladatnak bizonyult, magyarországi pályázati segítséggel mégis sikerült megvalósítani. A program első pontjaként tavaly egy kirándulás alkalmával a helyi fiatalok eljutottak az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti

Emlékparkba. A kirándulás sikerén felbuzdulva a szervezők továbbléptek, és idén meglátogatták a református egyház magyarországi emlékhelyeit, Vizsolyt, Göncöt, Debrecent. Vizsolyban megtekintették a református templomot és az ott található Károlyi Gáspár-féle Bibliát. Göncön a Károlyi Gáspár Emlékmúzeum adott áttekintést arról, miként készült a bibliafordítás. Debrecenben a református nagytemplom, a Református Kollégium állandó egyháztörténeti kiállításai, a Déri Múzeum kiállításai nagy hatással voltak a résztvevőkre. A program megvalósításához idén is pályázatot nyújtottak be, amelynek nyomán a magyarországi Mobilitás jelentős összegű támogatást nyújtott. Az emberek érdeklődése is megnőtt a program iránt annak ellenére, hogy a nem kis összegű önrész jelentős részét nekik kellett állni. A hiányzó pénzt a polgári társulás pótolta. /Új Szó (Pozsony)./

—Egyhetes rendezvénysorozat záró mozzanataként előadásokkal, kulturális műsorral emlékeztek október 23-án 1956-ra Kolozsvárott. A Farkas utcai református templomban Fazakas László lelkipásztor hirdetett igét, majd az ünneplő sereg a templom előtt felállított színpadon szervezett és a Duna Televízió által élőben közvetített ünnepségen vehetett részt. A forradalom erdélyi megtorlásának egyik áldozata, Mózes Árpád nyugalmazott erdélyi evangélikus püspök az 1956-os magyarországi forradalom világtörténelmi jelentőségét emelte ki felszólalásában. „Hitelét az adja, hogy egy maroknyi népnek volt bátorsága kibontani a szabadság zászlaját a zsarnok világbirodalommal szemben” — fogalmazott. A korabeli időket felidézve a püspök el- I mondta, hogy az erdélyi magyarok mellett sok románt is örömmel töltöttek el a budapesti események. Emlékeztetett: ezek után Erdélyben is megteltek a börtönök, sokan a fogságban elszenvedett kínzások miatt pusztultak el, de voltak olyanok is, akik például a Duna-deltában kényszermunkára ! fogva kínlódtak évekig embertelen körülmények között. A külföldön tartózkodó kolozsvári polgármester üzenetét Boros János alpolgármester tolmácsolta. A Kolozsvár Társaság szervezésében, „1956 - Moszkvától Kolozsvárig” mot- I tóval a Kolozsvári Magyar Operában tartották az emlékünnepséget. Ezen „Kik voltak az erdélyi ötvenhatosok?”, és „Mi történt a Kremlben 56-ban?” címmel tartott előadást. /Erdélyi Riport (Nagyvárad)./

—Az aradi vértanúkra emlékeztek Dessewíy Arisztid mar- gonyai síremlékénél. A hősi halált halt tizenhárom vértanú egyike a község fölötti hegyoldalban nyugszik, a fák védelmében álló kriptában. A Csemadok Kassai Területi Választmánya szervezésében évente egy autóbusznyian zarándokolnak el a Dessewfy-síremlékhez. Ez év október 8-án is így történt. A koszorúzást Köteles László parlamenti képviselő beszéde tette emlékezetessé. A tábornok síremlékénél több szervezet is elhelyezte koszorúját, jelen voltak Dessewfy leszármazottai is. A koszorúzók a kripta fölötti réten szalonnasütéssel fejezték be a kirándulást. Hazafelé menet még röpke pillantást vethettek a községben a hajdani Dessewíy-rezidenciára, amelyben most vendéglő működik. /Új Szó (Pozsony)./