Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 november megunják, hazamennek.” Miniszterelnökünk megjósolja a következményeket, és a maga stupid és cinikus stílusában kijelenti, hogy kit érdekel az emberek véleménye. Ennyire aljas, csak az lehet, aki nem tudott szakítani a kommunista „erkölccsel,” és azokkal, akik 1956-ban kijelentették, hogy holnaptól lövünk. Nem kellett prófétának lenni ahhoz, hogy másnap valóban több tízezer ember tüntetett a Parlament előtt. Az elkeseredett tüntetők, akik a Gyurcsány beszéd után szembesültek azzal, hogy emberszámba sem veszi őket a balliberális kormány, és ebben a sötét aljasságban könyékig benne van a szövetséges SZDSZ is, az erkölcsileg devalválódott Kuncze Gáborral, a párt elnökével együtt. Az egész ügy következményeiben kísértetiesen hasonlít az 1956 októberi történésekhez. Természetesen az idők változtak és azok a körülmények is melyekben hazánk jelenleg van. Tehát mint említettem, a Gyurcsány beszéd nyilvánosságra kerülését követően másnap, spontán több tízezres tömeg gyűlt össze a Parlament előtt. A hazug miniszterelnök, és a hazug kormány lemondását követelték. Annak a kormánynak, melyet megalakulásakor sokan, jómagam is úgy jellemeztem, hogy a szocik összesöpörték a szemetet, és megalakították belőle Gyurcsány vezetésével a kormányt. A tüntető tömeg egyre hangosabb lett, és néhányan proklamációt fogalmaztak meg, melyet szerettek volna beolvastatni a magyar „közszolgálati” televízióban. Át is mentek a Szabadság térre, de a tévénél még arra sem voltak hajlandók, hogy átvegyék a tüntetők által megfogalmazott irományt. A Magyar Televízióról tudni kell, hogy csak nevében magyar, már régen a liberálisok szócsöve, mely a hazai zsidóságra épül. Ha valaki ezen tévé szellemiségét kritizálni meri, azt a médiumok azonnal szélsőjobboldalinak, fasisztának, antiszemitának, és jó ha csak populistának ordítják le. A kormánynak ebben a helyzetben az volt az érdeke, hogy valami olyan rendzavarás történjen, mely visszahathat a jó szándékú tüntetőkre, az ellenzéki pártokra, és főleg a Fideszre, és mindazokra, akik nem szimpatizálnak a hitelét vesztett hazug, és végtelenül aljas kormánnyal. Ennél pedig nem jöhetett jobban az a 4-500 fős feldühödött fiatal, akik a petíció elutasítása miatt, átvonultak a Szabadság térre. Az átvonuló tömegben akadt olyan megbúvó provokátor, akik kihasználva az elkeseredést, a tömeget hátulról irányítva, összecsaptak a rendőrséggel, és megostromolták a televízió épületét. Az épület elfoglalása után, fosztogatások is előfordultak. Ez utóbbi néhány szemtanú szerint, a tömegben lévő cigányság részéről történt, bár az is igaz, hogy a büfé kifosztásában nagyon sokan részt vettek. Mint a tévé előtt, mint az épületben, tüzek keletkeztek. Hivatalos állásfoglalás szerint a kár több százmillióra rúgott, mivel elmondásuk szerint, drága berendezések is eltűntek. Ez utóbbi állítás, nem nyert bizonyítékot. Viszont nagyon jól hangzott. Az egész tévé elfoglalást el lehetett volna kerülni, ha az intézmény vezetője beolvassa a tömeg által szerkesztett proklamációt. Csak hogy, a cél az volt, hogy az egész világ lássa, hogy a Fidesz és a szélsőjobboldal által „felheccelt” tömeg, milyen veszélyt jelent az országra, a társadalomra, és nem utolsó sorban a köz- intézményekre. Ezzel két legyet lehet ütni egy csapásra. Először a közelgő helyhatósági választások előtt, riogathatják vele a polgárokat. Másodsorban, elterelhetik a figyelmet a kiváltó okról, már mint arról, hogy négy éven keresztül arcátlanul hazudtak, félre vezették az országot, és félre vezették azon nemzetközi szervezeteket, melyeknek hazánk tagja. Ami a választásokat illeti az szerencsére nem jött be, erről egy másik írásomban tudósítok. Ami pedig a hazudozást illeti, erről nehéz elterelni Gyurcsányéknak a figyelmet, mert ma már közszájon forog, hogy onnét lehet megtudni, hogy miniszterelnökünk hazudik, hogy mozog a szája. Az egész tüntetés sorozatnak még nincs vége. A helyhatósági választások után, ahol is a baloldal és szövetségese, csúfos vereséget szenvedett, valószínűsíthető a demonstrációk felélénkülése. Idehaza jelenleg minden képlékeny. Mire ez az írás a kedves olvasó elé kerül, az is lehet, hogy a magyar miniszterelnököt nem is Gyurcsány Ferencnek hívják, mint ahogy az sem kizárt, hogy az országot addigra már nem a balliberálisok kormányozzák. Persze az sem kizárt, hogy Magyarországon sok mindennek meg kell ahhoz változnia, hogy ne változzon semmi. Soós Géza Latinovits, a „csárdáskirály” Okovács Szilveszter Bár az operett az aszú hosszúlépéssé vizezése, van e csiricsáré műfajnak pár vállalható gyöngyszeme is. Elsőrangú komponisták komponálták őket, parádés szerepek találhatók bennük - értékes előadásaikban pedig művészek! Strauss operaigényű Denevérét, Cigánybáróját, vagy Offenbachtól a Kékszakállt, Lehártól a Víg özvegyet minőségében kár vitatni, „a hátsóm földhöz verem, ha ezeket dirigálhatom” - mondta nemrég a karmester, ennél azért őszödibb stílusban. A felsorolásból nem hiányozhat a Csárdáskirálynő sem. Úgyhogy a legnagyobb nemzetközi kiadó is előkereste archívumából 1971-es opusát, amelyen az énekesnő lé
