Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
2006 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 téré szerfelett csinos Anna Moffo és a színésznek ugyan középszürke, de vivőerős magasságokkal megáldott Wagner-tenorsztár, René Kollo viszi a prímet. A borító azonnal hirdeti: Szinetár Miklós koprodukciós filmje ez, a harminc év előtti honi színművészet csillagaival. De jó nézni a veszprémi várat, és a vadaspark régóta elhanyagolt tavát, hídját is, amely ravasz éji bevilágí- tással maga a világválság előtti dualista bünparadicsom. Kálmán slágerekkel telitüzdelt darabjában csárdást jár arisztokrácia és orfeumvilág, ahogy Miska tételmondata az epilógban szól: egyik odavágyik, a másik meg emide. Apropó, Miska! A cselekmény kulcsát a legkülönbözőbb zárakban olajozottan mozgató fizetőpincér Latinovits Zoltán, s bár a magyar stáb valamennyi művésze rendezői telitalálat, az ő finomságait tanítani kellene. Mert a múltban titok lappang: a rangon alul szerelmes főúrfi látványosan kékvérű anyukája (Psota Irén) sem épp kékvérű - mi több, épp mulatói lány volt valaha. Van mit helyretenni. Mint a régi playback-filmeknél általában, el-elcsúszkál a zene, s azt sem sikerült elérni, hogy a magyar partner nyelvén is feliratozhassák a DVD-t. Bár magyar színészeink németül játsszák-éneklik az operettet, a dialógusokban echte Bühnendeutsch-németekkel felülszinkronizálták őket. Pedig Schubert Éva, Fónay Márta, Mensáros László (Feri bácsi), Németh Sándor (Bóni) vállaltan Pesten adják magukat, egy kis káundká-akcent még ízesebb is lett volna. A müncheni Graunke zenekarral készült felvétel legviccesebbje a női kar: úgy szól, mint egy Schlager-kazetta refrénje ’71-ből, Blau- punkt autórádión. Summa summarum, másfél óra hátradőlt, Honthy-men- tes, kellemes óra anno hetvenes ketyegéssel (nem csoda. ha máié vezeti a közszoleálati kettes német tévé nézettségi listáját!): a lányok angyalok, a cica száját megeszik, és bánom is én, ha száz csókot összeszedsz, mert az élet rongyos, és „lámaföldön” is van égi boldogság. S ha jól figyelünk, tényleg feltűnik, hogy a sok daloló grand között az a prózapincér a főúr. /MNO/----------------Hollandiából hazatérő Rákóczi-iratok. Az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából a Holland Nemzeti levéltár átadta a Magyar Országos Levéltárnak azokat a Rákóczakhoz köthető iratokat, amelyeket egy 56-os menekült helyezett el náluk ötven éve. A dokumentumokat kimenekítő Rákóczi Imre úgy rendelkezett, amig Magyarországon kommunizmus van, maradjon az anyag Hágában. Több írás is fellehető a Rákócziak levelezéséből és egy Károly Róbert által kiadott oklevél, amely a család törzshelyét írja le, így II. Rákóczi Ferenc szülőhelyét, Borsit. Szellem a palackból Tanúi vagyunk annak, hogy az ország minden morális értéke veszendőbe megy Kristóf Attila Gyurcsány helyében egy ép erkölcsi érzékű ember az inkriminált beszéd nyilvánosságra kerülése után bocsánatot kért volna az ország népétől. Tehette volna ezt a tőle megszokott bűnbánó, képmutató mosollyal, majd a bocsánatkérés után kezdhette volna felsorolni esetleges mentségeit. Ennek most a fordítottja történt: tanúi vagyunk annak, hogy az ország minden morális értéke veszendőbe megy. Egyedül persze már rég belebukott volna. A jog és a törvény különösen súlyosnak tekinti a bűnszövetkezetben elkövetett cselekményeket; Gyurcsánynak méltó társai voltak az MSZP és az SZDSZ vezetői, jelesül az erkölcsi tartásában megroppant Kuncze Gábor és a szabad magyar sajtó prominenseinek többsége. (Kivételes tisztelet eközben Baló Györgynek.) Gyurcsány kiengedte a szellemet a palackból, bár sokkal valószínűbb ennél, hogy ő maga a szellem. Fel kell hát tennünk a kérdést: miféle szellem ő? A másik kérdés: ha nem szorul vissza a palackba, mi lesz velünk? A májusi beszéd teljes szövege itt van előttem. Egy elbizakodott, önmagát mindenki fölé helyező ember paranoid gondolatait tartalmazza, s tárja fel meggyőző erővel egy olyan helyzetben, amikor a szuggesztív stílus és a gátlástalan magamutogatás arra szolgál, hogy tettestársai együttműködését biztosítsa. Tisztáznunk kell: ez nem nyílt beszéd, nem vallomás vagy beismerés: az elképesztő szavak zárt, megbízható, cinkos környezetben hangoztak el, a nyilvánosság teljes kizárásával. Gyurcsányt nem az őszinteség vágya vezérli, csupán - általa „böszmének”, ostobának tekintett - cinkosainak meggyőzése. Tehát abból, hogy véget akart vetni a hazugságnak, egy szó sem igaz, éppen az a hazugságok csimborasszója, amit azóta művel. Mentségére szolgál talán, hogy rákényszerült? A böszme, mohó szocialisták Medgyessy, majd az ő vezetésével lehetetlen helyzetbe hozták az államháztartást és az országot, s közben saját magukat is. Gyurcsány ezt az „igazság pillanatának” nevezi, ebből a helyzetből keres kiutat a maga módján. Aki látott már angolnát horgon tekeregni, tudja, hogyan. Ha most azonnal befejezné a hazudozást és képmutatást, mellét vemé és mea culpázna sokak előtt, akkor sem nyerhetne bocsánatot. Amit cinizmusával előidézett, megbocsáthatatlan. Sajnos Magyarországon az a mondás, hogy a hazugnak akkor sem hisznek, ha igazat mond, mostanra - a szervilis sajtó tevékenysége révén - úgy módosult: a hazugnak akkor is hisznek, ha hazudik. Az ország egyik fele szinte büszke rá, hogy hazug csepűrágó a miniszterelnökünk, aki minden trükkre képes, minden helyzetet megold.
