Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
2006 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 Tápay Miklós MI ELLEN IS TÖRT KI A FORRADALOM? '56 TÖRTÉNELMI HÁTTERE A MEGSZÁLLÁS „ Szuronyokon nem lehet sokáig ülni. ” Napoleon II. rész A Kommunista Hatalomátvétel A Vörös Hadsereggel együtt érkezett hazánkba egy csoport, jól kiképzett moszkovita ügynök. Hogy hányán voltak - pontosan nem tudjuk, de a „főszereplőket” ismerjük: Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Gerő (Singer) Ernő, Révai (Lederer) József, Münnich Ferenc, Farkas (Löwy, aztán Wolf) Mihály, Vas Zoltán. És ebbe a csoportba tartozott Nagy Imre is, aki csak forradalmunk utolsó napjaiban állt teljes meggyőződéssel nemzeti ügyünk mellé. E csoportnak moszkvai megbízatása az volt, hogy hazánkat lépésről-lépésre kommunista állammá alakítsa és külpolitikailag valamint gazdaságilag szovjet érdekek szolgálatába állítsa. A Sz.U.-t nem megjárt, hazai „szálláscsinálókkal”: Kádár János, Apró Antal, Rajk László, Péter (Eisenberger) Gábor megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A párt nevét aztán pár hónap múlva a jobb hangzású Magyar Kommunista Pártra változtatták. Az első két évben (1945-47) még más pártok működését is engedélyezték, de a kormányban a belügyminiszteri tárca és ezzel a rendőrség és a politikai rendőrség kezdettől fogva a kommunisták kezében volt. 1945 november 4.-én a megszállt országok közül elsőnek, valóban szabad és titkos választást tartottak a szovjet által engedélyezett pártok közül, melyen - biztos, ami biztos - a két munkáspárt, a Kommunista- és a Szociáldemokrata Párt közös listán indult. De még így együttesen is csak 34 %-ot kaptak, míg a Független Kisgazda Párt 57 %-ot, a Nemzeti Paraszt Párt pedig 6 %-ot ért el. Világraszóló szenzáció volt ez a választási eredmény, mellyel népünk - minden más megszállt népet megelőzve - bátran mondott „nem”-et az orosz bolsevizmusnak. Ez volt népünk válasza arra, ahogy 1945-ben a Szovjet Hadsereg és a Kommunista Párt bemutatkozott Magyar- országon. Ezt követően a Kommunista Párt hozzálátott a Kisgazda Párt szétzúzásához: képviselőjüknek egész sorát záratták ki a pártból, tartóztatták le, vagy börtönözték be koholt vádak alapján. A párt főtitkárát, Kovács Bélát a szovjet titkos rendőrség (NKVD) hurcolta el a Sz.U.-ba összeesküvés címén, ahonnak csak 1956 elején engedték visz- sza Magyarországra, betegen. - 1947-ben, mikor már a hatalmi pozíciók többsége a kezükben volt, a többségi Kisgazda Párt szét volt zilálva, a kommunisták újabb választások révén remélték a parlamenti többséget megszerezni, melyre 1947 augusztus 31.-én került sor. De céljukat még a „kékcédulás” választási csalások ellenére sem érték el, mert a Kommunista Párt csak 22,3 %-t kapott. A Demokrata Néppárt 16,4, a Kisgazda Párt 15,4, a Szociáldemokrata Párt pedig 14,9 %-ot ért el. Bár 22 %-al a legnagyobb párt lettek, de végeredményben a szavazók 78 %-a nem rájuk szavazott. - Ezek után a szovjet sem hazánkban, sem más megszállott országban szabad választást többé nem engedélyezett és megkezdődött az összes nem-kommunista párt likvidálása. Vezetőik vagy menekülni kényszerültek, vagy be lettek börtönözve, vagy megfélemlítve visszavonultak a politikától. 1947 májusában menekülni kényszerült még az ország aktív, hivatalban levő miniszterelnöke is: Nagy Ferenc, a Kisgazda Párt elnöke. A terror tobzódása 1948-ban - melyet a párt a fordulat évének nevezett - Rákosi bugaci beszédével megtörtént a magyar föld kol- hozosításának bejelentése és ettől kezdve, megállás nélkül és gyorsan történt az egész ország politikai, gazdasági és társadalmi életének szovjet minta alapján való átszervezése. Kezdetét vette Rákosi hírhedt terror korszaka: megalakították az államvédelmi osztályt (ÁVO), melynek nevét később Államvédelmi Hatóságra (ÁVH) változtatták, de amit a nép továbbra is ÁVÓ-nak hívott. Ellenszolgáltatás nélkül elkoboztak (államosítottak) jóformán mindent, ami magántulajdonban volt: gyárakat, vállalatokat, nagykereskedéseket, bányákat, magán bankokat, magán kórházakat, bérházakat, nagyobb lakóházakat, üzleteket, gyógyszertárakat, nagyobb földtulajdont, egyházi iskolákat és tönkretették a kisipart. Míg 1948-ban az országban 180 087 kisiparos létezett, számuk 1955-re felére csökkent. (94 158). Míg a háború után a magántőke előcsalogatásával a magyar városok újjáépítése és a mezőgazdaság termelő- képessége biztatóan indult el, 1949 után az életszínvonal érezhetően csökkenni kezdett, a katonai kiadások és a nehézipar erőltetett fejlesztése miatt. Eközben a lakosség élelmi- és háztartási cikkekkel való ellátása valamint lakóházak építése teljesen háttérbe
