Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
2006 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Halottak napja Előtte való estén - mindenszentek idején - az esti vecser- nye után megszólalnak a harangok. Szólnak helyenként két óra hosszat is. A családok tagjai körülülték régen a szentsarokban lévő asztalt, amelyen annyi gyertyát gyújtottak, ahány halottja volt a családnak. Együtt, hangosan mondták el az Úrangyala után a fájdalmas rózsafüzért, a Jézus szent sebeiért szóló, illetőleg az "O édes Istenem hálát rebeg lelkem" kezdetű imákat. Emlékszem, mily nagy volt a gyertyafényektől áradó világosság. Hol volt akkor még villany? És néztük, melyikünk gyertyájának lángja a hoszszabb, mivel azt mondották nagyszüleink: akié a leghoszszabb lángú, az él legtovább. A tápai öregtemetőben álló Kármel-hegyi Boldog- asszony- kápolnában mindenszentek estéjén közösen is imádkoztak, mely helyen a koldusokkal együtt fohászkodtak az elhaltakért Máriához, hogy enyhítse a purga- tóriumban gyötrődök szenvedését. Gyermekkoromban szinte minden ház kemencéjében sült tök, sőt, briósszerű kőttes kűdústuborék. A tököt ima után csömögézgettük, ki kenyérrel, mások a nélkül, a tuborékokat pedig másnap vittük magunkkal, amikor gyertyákat égetni mentünk a sírokhoz, s azokat a temető kapujában álló-ülő koldusoknak adtuk. A hagyomány szerint az ő imájukat mindég kivételes szívességgel fogadta Isten és Mária, amelyek a halottakért szóltak. Mindenszentek és halottak napja előtt már napokkal tisztítgatták a sírokat. Krizantémot, pillevirágot ültettek a sírokra, de rendbe tették a sírok környékét, egyáltalán az egész temetőt. Minden temetőben volt fából, még inkább betonból készített közös köröszt, más nevén nagyköröszt. Ennek tövében azok égettek gyertyákat, s tették oda virágaikat, akiknek férfi hozzátartozói az első vagy a második világháborúban estek el, s testük idegen földben nyu- gosznak. A családok általában halottak napjának délutánján együtt mentek ki a temetőkbe. Ki-ki tehetsége szerint csináltatott sírkoszorút, sírcsokrot, de régen természetesen nem vettek művirágot a sírra. Ezen a napon nem illett, "azt csak lakodalomban vöttek a vőfénynek, meg aztán kitűző gyanánt a vendégségnek." A virágozás a XIX. század második felében kezdett elterjedni. Addig gyertyákat égettek a síroknál. Ha azokat ellopta valaki, "az vitte az ottan eltemetöttnek a bünterheit is, azt' a purgatóriumba ű szenvedött érte is". Később így vélekedtek azokról is, akik virágot, koszorút loptak a temetőben. Régi szokás, hogy halottak napján a pap sírokat szentel. A szentelést a legtöbb helyen a közös keresztnél kezdik, majd kérésre megy, hogy a családok igényei szerint fölszentelje az elhalt hozzátartozók sírját. Az 1950-es évek végén kezdett terjedni a betonkeretes sír készíttetése, s napjainkban már szinte senki sem hagyja a földhantos sírt elgazosodni. Vannak, akik csupán keretet csináltatnak, és a tetejét virágokkal gondozzák. Mások a keret két szélére tétetnek keskeny betonlapokat, és a közepén hagynak virágozni való helyet. Az utóbbi időben legtöbben teljesen befödetik a sírt, főként azok a családok, akik elköltöztek szülőhelyükről, és csak halottak napján térnek vissza, hogy gyertyákat égessenek és virágot tegyenek a sírokra. Voltaképpen sokan már csak ilyenkor találkoznak egymással. Akik megmaradtak szülőhelyükön az elhalt hozzátartozók közelében, azok közül sokan mennek ki év közben - haláluk évfordulóján - szeretteikhez. Az első és második világháború hőseinek és áldozatainak, s bizony nem egy helyen az 1956-os forradalom áldozatainak is vannak emlékműveik, amelyeknél nemcsak a hozzátartozók égetnek gyertyákat, hanem a település lakossága is fejet hajt, értük imádságokat mondanak. Ezidén is kimentem a tápai, a szegedi és a volt szegedi tanyavilág faluinak temetőibe. Gyertyákat égettem kis családommal együtt szüleimnél, nagy- és dédszüle- imnél, egykori adatközlőimnél, majd Bálint Sándornál, kinek sírja körül nagyon sok virág volt, és annál is több gyertya égett. Adatközlőimmel is "beszélgettem", visz- szaemlékezve azokra az időkre, amikor oly szívesen meséltek a vallásos élet hagyományairól, s mondtak sok szép, a halottakért szóló imát. Szépek ilyenkor a temetők: fehér krizantémok és égő gyertyák világítanak, legfőképpen akkor, amikor estelidébe hajlik az idő, s a gyertyafényben mintha az elhalt lelkek lennének jelen közöttünk, mintegy hirdetve az örökkévalóságot (ujember.hu). ____________________________________IjJ. Lele József A magyar valóság kálváriáján 1956 elhunyt és élő hőseinek Ezt a nemzetet 1490, vagyis Hunyadi Mátyás Bécsben történt, rejtélyes halála óta mintegy a kálváriára vonszolták ellenségei, szomszédai - mindazok, akik e népnek harmonikus és szép országát, viszonylagos jómódját, lakóinak sokoldalú tehetségét és szorgalmát ördögi rosszindulattal folyamatosan irigyelték. Mert mindezek a vonások - és korántsem csak a geopolitikai helyzet és a földrajzi fekvés volt a rossz fogadtatás forrása - a régi koroktól napjainkig benne élnek honfitársainkban, és so-
