Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 október SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Idehaza nagyon nagy a baj. „Kormányunk” tönkre tesz mindent, ami még működik. Most éppen az egészségügy van soron. Túl azon, hogy ebben az ágazatban is magas a forráshiány, mely a gyógyulás színvonalát veszélyezteti. Illetve lassan színvonalról alig lehet beszélni. Egy ismer[söm ekképpen fakadt ki. Magyarországon az egészségügy „Mengeleék” kezébe került. Akkor hevesen tiltakoztam, mondván itt még nem tartunk. Mára megváltozott a véleményem. Ezt a változást csak alátámasztotta a Magyar Nemzetben megjelent írás Csókay András professzor tollából. A híres agysebész nagy, nagy keser\séggel kéri számon, az egészségügyi miniszteren orvosi esküjét. Közismert, hogy az elmúlt időben, az egészségügyi intézményekben a gyógyítás színvonala anyagiak híján látvá-nyosan csökkent. Ez a csökkenés mára felgyorsult. Az ok pedig, hogy bizonyos beavatkozásokat, mely már nem fér bele a keretbe, a TB nem finanszíroz. Ez lehet akár életmentő beavatkozás is. Professzor úr arra hívta fel a figyelmet, hogy gyakorta előfordul, hogy egy beteg válságos állapotba kerül. Ilyenkor már csak egy utolsó remény marad az életmentésre. Halvány remény, mivel az esetek többségében már ez sem segít. Mondom többségében, mert esetenként a szervezet vagy a sors meghálálja a beavatkozást, és a beteg sorsa jobbra fordul. Régen bármennyire kicsi volt a remény, amíg ez a remény pislákolt, a legtermészetesebb volt, hogy ezt a beavatkozást elvégezték. Ma erre már nincs pénz, ezért nincs is mód, hogy elvégezzék. Gondoljunk csak bele, ha ez a beavatkozás csal 15-20 százalékos sikerrel kecsegtet, akkor száz haldokló közül 15-20 embernek még meg lehet menteni és egyben hosszabbítani az életét. Nem készült statisztika, hogy hazánkban évente mennyi orvos kerül, vagy kerülhet ilyen válaszút elé. Mert minden válaszút egy beteg ember életéhez való esélyt jelenthet. Mint említettem, mind erről nem készült statisztika. Csókay professzor írásában a nagy számok törvénye alapján akár több száz beteg megmentésére is lehet következtetni. Márpedig ennyi embert csak anyagiak miatt elveszteni, az, bűn. Ezért mondom, nem jár messze az igazságtól az ismerősöm, akinek az a véleménye, hogy a magyar egészségügy „Mengeleék” kezébe került. Ha Demszky Gábor Budapest főpolgármestere azt a szót hallja, hogy Comninó, idegességében elkezd rángatózni, és kiveri a veríték. Bár, ami ez az írás a kedves olvasó kezébe kerül elképzelhető, hogy az őszi helyhatósági választások után, már Demszky nem lesz főpolgármester, és az egész liberális vírcsaft, már csak egy fájó rossz emlék marad. Azt írtam, hogy rossz emlék, mely kitörülhetetlen nyomot hagyott minden jóérzésű fővárosi polgárban. Ha ez így lesz akkor bukásához nagyban hozzá fog járulni a Siemens Rt. által gyártott villamosok, mely oly sok keserűséget okoztak a főváros lakóinak, és oly sok álmatlan éjszakát Demszkynek. A „főportásmester” úgy tervezte, hogy a Nagykörúton váltják fel a régi, de megbízható Ganz villamosokat az úszó Európa bajnokság kezdetére. Ezért rohammunkában átépítették a pályát. Az átépítés alatt teljes volt a káosz a fővárosban. Ekkor érdemelte ki Demszky új becenevét a Dugó Danit. A rohammunkának az lett a vége, hogy a vezetékek sorban leszakadtak, a Margit hídon kidőltek az oszlopok, és a már meglévő káosz tovább fokozódott. Maga a villamosok, melyről azt hirdették, hogy a legkorszerűbb, nem rendelkezik légkondicionáló készülékkel, viszont az ablakai nem nyithatók. A nagy hőség alatt, negyven fok fölé ment a kocsiban a hőmérséklet. Ilyen magas hőmérsékleten, nemzetközi szabvány tiltja a szarvasmarhák szállítását. Mindez az utasokra nem vonatkozik! Végül a Combinókat kivonták a forgalomból. Néhány napja már éjszaka közlekednek. Budapest milliárdokat dobott ki az ablakon. Októberben új polgármestereket választ az ország és a főváros. Demszky szintén indul, noha az egész tevékenysége egy csőd, egy katasztrófa Budapest számára, bár ő roppantul meg van elégedve önmagával. A város pedig úgy néz ki, hogy nagyon kevés átalakítással, jó néhány kerületben nyugodtan forgatni lehetne a varsói felkelésről filmet. Visszatérve még egy gondolat erejéig a Combinóra. A pesti humor a nem túl hízelgő hernyó nevet adta az új villamosoknak. Szlovákiában választások voltak. Az eredmény meglepő, ugyanis bekerült a kormányba Jan Slota szélsőséges pártja. Ettől kezdve, szinte azonnal, szomszédunkban elszaporodtak a magyarellenes megnyilvánulások, melyek gyakorta fizikai bántalmazások formájában valósult meg. A szlovák hatóságok félvállról vették a jelenséget, és nem sokat tettek ellene. Miközben Slota út- széli hangon szidalmazta a magyarságot határon innen és azon túl. A szlovák kormány engedékenysége csak olaj volt a tűzre, mely egy szomorú eset folytán majdnem tragédiához vezetett. Nyitrán államvizsgára készült egy magyar diáklány. A lány bölcsészhallgató volt, és éppen az egyetemre ment vizsgázni, miközben mobiltelefonon valakivel magyarul beszélt. Meghallván ezt két, három suhanc, megtámadták a lányt, összeverték és összerugdosták, majd fehér blúzára filctollal ráírták: „Magyarok a Dunán túlra, halál a férgekre.” A súlyosan bántalmazott lány, még elvánszorgott az egyetemig, és a hallgatók hívták ki a mentőket és a rendőrséget.
