Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-10-01 / 10. szám

18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 október még jóvátételként sem elvinni.) — Hasonlóan fosztották ki például az V. kér.,. Gróf Teleki Pál út 23.-ban levő Pénzintézeti Központot is, melyről a február 1 .-én felvett jegyzőkönyv 4. pontja szószerint a következőket mondja: „1945 január 19. napján a Pénzintézeti Központnál orosz katonai bizottság jelent meg, amely az Orosz Kato­nai Parancsnokság rendelkezésére hivatkozva a trezorok kulcsát magához vette és 1945 január 22,-étől 28.-ig ter­jedő időben mintegy 10 000 pengő kivételével az intézet egész, kereken 3 500 000 pengőt kitevő készpénzkész­letet, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által az inté­zetnél elhelyezett 20 000 000 pengő bankjegy mennyiséget, továbbá az intézet trezorjában őrzött arany- és valutakészletet, vala­mint a trezorban őrzött saját és idegen értékpapírállo­mányt, úgyszintén a külföldi pénznemre szóló váltókat le­foglalta és elszállította.” Ez is ékesen bizonyítja, hogy mint hadizsákmányt és nem mint a jóvátétel részét, a Szovjet Hadsereg egy nagy nemzeti bank egész vagyonát elkobozhatta. A városok és falvak férfi lakosságának állandó réme volt a Sz.U.-ba való deportálás. Ha ugyanis egy hadifo­golyszállítmány létszámában szerencsés szökések révény hiány keletkezett, a szovjet katonák a környék civiljeit fogdosták össze és kényszerítették marhavagonokba, hogy pótolják a hiányzó létszámot. - 1945 elején, szovjet kato­nai (KGB) utasításra a Tiszántúlról és a Duna-Tisza kö­zéről a német nevűeket szedték össze és hurcolták el a Gulág lágereibe, akiknek túlnyomó többsége soha nem vallotta magát német anyanyelvűnek és ezzel német szár­mazásúnak. Ilyen alapon több, mint 70 ezren lettek a Sz.U.-ba deportálva, 16 éven felüli nők és férfiak egy­aránt. - A hazánkból kényszermunkára elhurcolt civil la­kosság ossz létszáma több százezerre tehető, akiknek 30- 40 %-a onnan soha többé nem tért vissza. Történelmünk során volt részünk idegen megszállás­ban évszázadokig, de ehhez csak Dzsingiz kán hadainak ázsiai vadsága és pusztítása volt hasonlítható a 13. szá­zadban. — A cenzúrázott hazai sajtó persze a megszállás rémségeiről egy szót sem írhatott, sőt mi több, a Sz.U.-t, a Vörös Hadsereget és a szovjet katonát mint felszabadítót kellett ünnepelni és dicsőíteni. Ilyen hazug képmutatást sem a tatárok, sem a törökök, vagy az oszrákok soha nem követeltek tőlünk és semmi nem volt ennél megalázóbb! A történteket azonban Svájc budapesti követsége je­lentéseiben közölte a külügyminisztériumával és az 1945 májusában, egy közleményben ismertette a világgal. Cso- dálkozhatunk-e azon, hogy az otóber 23.-án spontán szü­letett jelszavak közül a „Ruszkik haza!” volt a leggyak­rabban hallható és feliratokon látható? A megszállók pri­mitív brutalitása és a megszállt országok oly nyilvánva­lóan magasabb kultúrája és életnívója váltotta ki azt a magyar- és általános európai véleményt, hogy a háború végén Sztálin két súlyos hibát követett el: egyik, hogy katonáit megmutatta Európának, a másik, hogy katonái­nak megmutatta Európát. (Folytatjuk) —Meghitt és örömteli esemény színhelye volt a helyi református templom, ahol a komáromi Selye János Egyetem Teológiai Karának végzős hallgatói, továbbá a jogelődnek számító Kálvin János Teológiai Akadémia korábbi végzősei vehették át a tanulmányaik sikeres be­fejezését tanúsító okleveleiket. A hazai, több mint het­ven frissdiplomáson kívül szlovéniai, kárpátaljai és er­délyi fiatalok is felsorakoztak, akik éltek azzal a lehető­séggel, hogy az itteni felsőoktatási intézményben az anyanyelvükön tanulhatnak. A végzősöket Albert Sán­dor rektor köszöntötte. Az ünnepi istentiszteletet Erdélyi Géza püspök mutatta be, aki igét is hirdetett. A hála szavait Lévay Attila csicsói és Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor tolmácsolta. Ők egykor elsők-ként kezdték meg tanulmányaikat a néhai Kálvin János Teológiai Akadémián. Az ünnepség résztvevői emléktáblát he­lyeztek el a kibocsátó oktatási intézmény falán. /Csalló­köz, Dunaszerdahely./ A gyanú árnyékában AUTÓPÁLYA ÉPÍTÉS IDEHAZA Az elmúlt tizenöt év talán leglátványosabb és legkölt­ségesebb építése az új autópályák voltak és vannak. Ez akkor is igaz, ha ugyancsak az elmúlt tizenöt év leg­többet emlegetett beruházása, mely azt is jelenti, hogy a kormányon lévő, vagy ellenzékben politizáló pártok, itt tudják egymást legjobban lejáratni. A nagy egymásra mutogatás lényege, hogy a másik, amikor hatalmon van, éppen mennyit nyúl le, hogyan lehet korrumpálni, az er­re fordított beruházási pénzekből. Nehéz ebben igazsá­got tenni, az viszont tény, hogy a jelenlegi koalíció, ép­pen a duplájáért épít autópályát, mint déli szomszédunk Horvátország. Most mégsem az anyagiakról és a vádaskodásról szándékozom írni. Helyette felsorolom, hogy jelenleg hol folyik építkezés, mennyi valósult meg az elképze­lésekből, és mikorra várható az átadás. Ebben az évben az M3 5-ös Görbeháza-Debrecen közötti autópályát ter­vezik az idén átadni. Ezzel a cívisváros korszerű össze­köttetést kap a fővárossal. Görbeházánál az út elágazik és a másik ága Nyíregyháza felé, épül. Ezt a szakaszt valószínű, hogy jövőre adják át. Ezzel a Dunától keletre a százezernél nagyobb települések autópályával lesznek összekötve a főváros felé. A következő nagy útépítés Budapesten és vonzáskör­zetében folyik. Itt az MO-s autóút építése folytatódik, mely ha egyszer bezárul, körgyűrűként veszi körül a fővárost. Sajnos ettől még időben és távolságban na­

Next

/
Thumbnails
Contents