Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2Ó06 október bácsikkal, kisdedüket cipelő anyákkal. Nem a jelszavakra figyeltem elsősorban: a jelszavak amugyis fennmaradnak, tovább élnek a történelemben. Inkább azt szeretném feljegyezni, amit a tömegben hallottam, az emberek érzelmeit, indulatait, vágyait kifejező spontán mondatokat. Tizenegy és fél óra leforgása alatt nem hallottam egyetlen olyan mondatot, amely a restauráció bármilyen formáját óhajtotta volna. Nem hallottam egyetlen antiszemita vagy soviniszta kijelentést. Ezzel szemben ezt hallottam: Idős bácsi a Sztálin-szobor előtt:--Istennek hála, hogy a nyáron nem vitt el a szívrohamom. Csakhogy ezt is megértem! Tessék már mondani, kik döntögetik ezt a szobrot? Egyetemista a teherautóról: —A Fővárosi Köztistasági Hivatal és a Takarító Vállalat emberei! —Hé, húzd meg azt a kötelet! Egy fiatal asszony: —Mennyi nép! ugye, most nem kellett őket ide kihajtani?! Minden április 4-én lesült a képemről a bőr, úgy szégyeltem magam! Egy apa a kétéves gyerekéhez: —Ezt nézd meg jól, fiam! Aztán majd, ha nagy leszel, meséld el mindenkinek, hogy nem akármilyen szemét nép a magyar! Középkorú munkásasszony: —Vájjon, hányán ujjonganak most itt olyanok, akik akkor is tapsoltak és szájaltak, amikor ezt a szobrot felállították! Hivatalnok külsejű ember: —Ne piszkáljuk egymást, kérem! Mindenki féltette a kenyerét. Csak a gyilkosokat büntessük meg, hogy ki, mit mondott, az most már nem érdekes. Fiatal munkás: —Igaza van! Mindig is az volt e népnek az átka, hogy nem tudott összefogni. Legyen végre összefogás. Hangok a tömegből: —Úgy van! — Fogjunk össze! — Hurrá, de szép nap ez! Éljen a nemzeti összefogás! — Éljen Nagy Imre! Éljen az Egységes, Független Magyarország! Este negyed tizenegykor a Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkán:--Gyalázat! — Fegyvertelen emberekre sortűzet adni! Ezeket a szegény fiúkat is hiába várja haza az anyjuk! - Nem akartak semmi rosszat, csak bemondani a 16 pontot a rádióba! - Azt mondják, mentőautókon csempészték be a friss lőszert az ávósoknak. - Gyilkosok! Öreg néni a Szabad Nép székháza előtt: —Miért verik be az ablakokat? Úgyis csak nekünk kell megfizetni a kárt! Csepeli munkás:-Ha, megtudtuk fizetni a földalattit, majd megtudjuk fizetni ezt a pár ablakot is! Az embernek egyszer ki kell adni a dühét, ha nem akar -a bolondokházába kerülni! Egy kalauznő: —Úgyis odakerülünk mind, ha ez így tart sokáig. - Éjjel ketőkor kerülök haza a munkából és reggel hatkor már vihetem a két gyereket a bölcsödébe. Hát élet ez ?! Egy másik munkás:-Leköpöm az újságot, ha holnap azt meri írni, hogy faszista csőcselék tüntetett! Népszava, 1956. október 26. Szegő Zsuzsa BUDAPEST IFJÚSÁGÁNAK Mint vészharangok sürgető szavát, Mely őszi estén fölriasztva száll. Hallottuk hangod, pesti ifjúság, És vádló hangod szívünkbe talál. Veszprém tornyából tekintünk feléd, Hős Pest felé, hol vörös most az ég. Hol lángoló és vérző szívetektől Most minden régi, szennyes rongy elég. Nem hallgatunk: a budapesti szózat Ajkunkon hívón, zengőn száll tovább, Hogy felriasszon gyárat, földet, otthont, Támadj föl, ébredj magyar ifjúság! És talpon állunk, énekelve járunk, Mindent betölt a szabadság szava. Már véget ér halálos, szörnyű álmunk, S lehull az éjjel zsarnok csillaga. Az őszi szélben a veszprémi tornyok Megint a magyar zászlót lengetik, S amíg élünk, míg vízzé nem lesz vérünk, : A magyar zászlót le nem vehetik. . Budapest népe! Hősök, katonák! Nem éltetek, nem haftatok hiába! Isten velünk és veletek megyünk, Szabad életbe, vagy hősies halálba. Veszprém, 1956. október 26. 2006. szeptember 20. éjfél. A Kossuth tér jóformán megtelt. Ezekben a percekben érkezett meg a Parlament elé 250 főből álló rendőri erősítés. A tüntetők virágot dobálnak a rendőröknek. Ezekben a pillanatokban a nagy rendőri erőkkel keresett Budaházy György beszél az összegyültekhez /MNO/
