Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
2006 október_______________AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG___________________________9 nincs helye a magyar fővárosban. De szívesen látnánk ismét nem rug bele a magyarság tiszteletreméltó hagyományaiba. fenn lobogni az országzászlókat. *A Sztálin-szobor... Látjuk mindannyian, ahogy reggeltől estig feszítóvassal, kalapáccsal ütik-verik a szob rőt, mindenki megpróbál egy darabkát letörni belőle emlékbe. Az 550 mázsa bronz nehezen enged, alaposan megizzadnak érte a "gyűjtők". Múlt csütörtökre már darabokban feküdt, külön-külön a feje, törzse, végtagjai. Az utcán időnként megjelent egy páncélos és a tömegbe lőtt. Ekkor történt. Fiatal fiuk valahonnan egy üveg petróleumot hoztak, a szobor fejébe öntötték, meggyújtották, aztán ujjongva körülugrálták: "Éljen lángeszű vezérünk!" *A Rókus Kórház előtt hatalmas, pótkocsis teherautók állnak. Hétfőn este indultak Zürichből és élelmet, ruhát, gyógyszert hoztak az ország lakosságának. Az egyik kocsi vezetője Frady Mayer, zürichi újságíró önként vállalkozott a szállítmány elhozására. Most szétnéz Budapesten, hogy hűen számolhasson be otthon forradalmunk eseményeiről. Azt mondja, Bécsben hatalmas tömeg éljenezte, amikor megjelentek a svájci zászlóval díszített kocsik, homlokukon a felirattal: "Hilfe für Ungarn", (Segítséget Magyarországnak!). Szívből köszöntjük mi is, vele együtt az egész svájci népet. *Vatikánvárosból jelentik: XII. Pius nána örömmel értesüli arról, hogy Mindszenty bíboros szabadlábra került. ■"Fent a budai várban, az Úri utcában, tankok áll nak az egyik ház előtt. Amerikai, angol, német, francia kocsik suhannak a ház elé, Mindszenty József Magyarország bíboros hercegprímása nyolcévi száműzetés után hazatért a magyar fővárosba. Osztatlan örömmel üdvözlik hívei és a nem katolikus magyar dolgozók. *Az egyik munkástanács megalakulásánál hallottuk: Egy idősebb mérnök agályoskodott, félt, hogy a pontokat "túl élesen" fogalmazták meg. Aggályoskodása meglehetősen hosszúra nyúlt, már percek óta igénybe vette a hallgatóság türelmét, amikor az egyik fiatalember közbekiáltott: "Ne kukacoskodjon itten, mert úgy kivágjuk, mint a zászlóból a címert!" *Egy romániai autóbusz körül egyre azt ismételték az emberek: - Az igazat mondjátok otthon, nekünk nem kell több. ✓ Egyik utas lesütött szemmel válaszolt:-De beszélhetünk-e minderről otthon, beszélhetünk-e? * *Kossuth-címer, Március Idusa, déli harangszó a rádióban, bajtárs megszólítás a honvédségnél és a rendőrségnél - milyen jóleső dolgok ezek és milyen egyszerűek! Felpezsdül az embernek a szíve, ha látja, hallja olvassa és mindenki ezt kérdi: mi szükségük volt az eltiltásukra? Milyen keveset kér ez a forradalom és milyen nehezen adták meg neki! Mennyi fájdalmat, haragot, könnyet és vért lehetett volna megtakarítani, ha Rákosi, Gerő és a többi ávéhás lélek nem nyomorítja meg nemzeti érzelmeinket *Róma: A keresztény és szociáldemokrata szak- szervezetekhez tartozó munkások kedden egész Olaszországban, tízperces munkabeszüntetéssel emlékeztek meg a magyar felkelés áldozatairól. *Bonn: A nyugatnémet szövetségi kormány nyilatkozatot adott ki és abban felszólít a magyar szabadságharc áldozatainak megsegítésére. *New York Times: A bátor magyar nép sokat ért el hihetetlenül rövid idő alatt. A politikai győzelem máris kétségtelenül az övé és ezt már csak tömeges orosz katonai beavatkozás ragadhatja el tőle. Ebben van a veszély. Kép a LIFE-magazinból Röpgyülés a dunapentelei Vasmű udvarán. A forradalom első napjaiban, a munkások megbízottjai a követeléseiket adják elő a párt képviselőjének. Parázs vita alakult ki, mert a pártmegbizott a pesti „ellenforradalmárokról” és „csőcselékről” beszélt. A sors iróniája, hogy az oroszok „Sztálinvárost”, több napi légi- és szárazföldi ostrom után, november 7-én, a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” évfordulóján foglalták el. (A képen ott búslakodik szerkesztőnk is.) Ezt hallottam a tömegben 1956. október 23-án, déli 12 órától, éjjel fél háromig vonultam együtt a Budapest utcáin tüntető tömeggel, egyetemistákkal, munkásokkal, iparosokkal, hivatalnokokkal, értelmiségiekkel: férfiakkal és nőkkel, idős bácsikkal, kisdedüket cipelő anyákkal. Nem a jelszavakra figyeltem elsősorban: a jelszavak amugyis fennmaradnak, tovább élnek a történelemben. Inkább azt szeretném feljegyezni, amit a tömegben hallottam, az
