Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-09-01 / 9. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 szeptember Bősze János szentélyében A műteremlakás részlete A süppedős szőnyeg elnyelte az amúgy meg-meg-nyi- korduló tölgyfalépcső hangját. Mentem mögötte, egyre arra gondolva, hogyan tud kilencvenegy évével ilyen fürgén haladni. A lépcsőfordulóban hatalmas tükör, a tükörben megcsillant az ablak színes, díszes munkája. Az is az ő műve! Bármerre jártam a lakásban, mindenütt szépen megmunkált ablakok, ajtók, lámpaüvegek. Mestere a szép üvegtárgyaknak! Az ajtó kitárult, s én ott álltam lenyűgözve, mélyen meghatódva. Lelkem kitárult a mindenség fogadására... Két hatalmas terem és a falak tele festményekkel. Portrék, tájképek, csendéletek. Hazai tájak, hazai virágok. Néhány neves festő képének másolata. A termek közepén perzsaszőnyeg, egyetlen szobor talpazaton. Ő készítette. Egy embercsoport, zászlót tartó gyermekkel. Ember, aki sokféle módon fejezi ki magát... Az én nagybátyám! S akkor még nem is sejtettem, hogy az igazi nagy üvegmunkái a katolikus templomok ablakai, és egy kép, a „Szent Család”, amit szintén a templomnak ajándékozott. De téijünk vissza ide, a kiállító termeknek is beillő szobákba. Az elsőben egy asztal néhány róla és munkásságáról szoló újságcikkel, levelekkel és emlékkönyvvel, mellette két szék, hogy látogatójával tudjon beszélgetni. Ezeken a székeken gyakran ültem én is a nála eltöltött napokban. Elmélyülten gyönyörködtem képeiben. A színek és forma meghatározói jellemének.. Látszott, hogy nagyon szereti a virágokat. Szirmai szinte éltek a vásznon. S amikor nagyanyám arcképét megpillantottam, megremegtem. Bár kicsiben, levelezőlap nagyságú méretben apámnak is volt róla képe, ez mégis másként hatott. Ajka zögletében szinte kibuggyant a szó. Hjatincse a kontya alól meglazulni készült. Mintha a valóság öltött volna testet! Drága nagyanyám! Hogy tudna örülni fiának! Tíz gyermeke közül pont ő, az egyszerű kis szombathelyi fiúgyermek tudott eljutni a nagyvilágba, s neki sikerült megvalósítani álmait, hogy mindenáron színekbe lopja a világot! Sok évig üvegtechnikával foglalkozott. Műhelyét nyugdíjazása óta egyik tanítványa vezeti. Egy másik tanítványának könyvét láttam, alkotásainak képmellékletével. Az őszinte vérségi szeretet mellett egyfajta tiszteletet is érzek az ember, a művész iránt: Nagybetűvel kellett volna írnom az EMBER szót, mert ha valaki ember tudott maradni az embertelenségben, hát az ő. Az én nagybátyám, Bősze János festő és iparművész, aki „százszor elesett és százszor talpra tudott állni!” Mert a művészet erő! A művészet felemelő! Szomjoltó és vigasztaló. A művészet éltető! Bősze Éva AUGUSZTUS 20 Visszafogott politikusi ünneplés - nem adtak állami kitüntetéseket Magyar Nemzet - Dékány Lóránt Sem Sólyom László köztársasági elnök, sem Gyur- csány Ferenc miniszterelnök nem mond beszédet az augusztus 20-i állami ünnepségen, ugyanakkor mindketten részt vesznek a Parlament előtti zászlófelvonáson és a tisztavatáson. 20-án reggel a Parlament előtt először kátonazenekari bemutató volt, majd az avatandó tisztek díszzászlóalja vonult be a Kossuth térre. A Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásán, valamint a tisztavatási ünnepségen részt vettek a közjogi méltóságok, köztük Sólyom László köztársasági elnök és Gyurcsány Ferenc kormányfő. Az eseményen Szekeres Imre honvédelmi miniszter mondt beszédet. A tisztavatást zenés őrségváltás követte. Augusztus 20-án nem volt “csillaghullás”, a szokásos állami kitüntetéseket október 23-án adják át. Hiller István kulturális miniszter húszadikán este a Szegedi Szabadtéri Játékok zárásaként mondott beszédet. Szili Katalin házelnök Pécsett mondott ünnepi beszédet. A Fidesz augusztus 20-i központi beszédére, amelyet Ader János tartott, Hódmezővásárhelyen került sor. Ader szerint annál nem érhet súlyosabb csapás egy nemzetet, minthogy lemondjon arról, hogy számon kérje vezetőin az alapvető erkölcsi szabályok betartását. “Az ország vezetője politikailag erkölcstelennek bizonyult. Mit gondoljunk arról az emberről, aki hatalmát féltve azt mondja, hogy nagy a jólét, hogy nincs szükség változásra, és a költségvetés, köszöni szépen jól van. (...) Majd pár hét múlva, már megszilárdítva hatalmi pozícióit ugyanaz az ember azt mondja szemrebbenés nélkül: baj van, gyökeres kiigazításra, alapos meg
