Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006. júl.- aug. Kövek szavában az emlékezés Zarándoklat - Világostól Aradig egy-egy olyan napon, amikor teli képpel vigyorog a hold, a romoktól borított helyen, a vár alatt egy hosszú, vörös sza- kállú törpe a sokszázados harcokban itt elhullt török és magyar vitézeknek lakomát ad. Együtt eszik, iszik - halotti tort ül a vendégsereglet az éji órán, fegyvereik már nincsenek. Hajnalig - amíg a kakas, a szárnyas hírnök nem kiált - ropják a táncot a vitézek, hozzá tücskök húzzák a nótát... Szemben Világos várának romjai. Hol lenne elevenebb, ha nem itt Nagy Gáspár verse, amely 1998. március 15-én íródott: Valahol mindig eltűnik / valahol mindig megtalálják / valahol mindig eltemetik / valahol mindig exhumálják /és / örökké nekünk szegezik / örökké fényes ellenpélda / örökké rajtunk keresik / örökké mégis bennem él ma. Hozzá Egressy Béni dallamát kellene társítani, amit Petőfi Nemzeti dalához komponált. És a népdalstrófát: Világos vár, de szomorú a neved, / Mert megázott piros vérrel a földed. / Sok anyának odahalt a gyermeke, / Jaj, Istenem, de hiába nevelte! A világosi vár a XIX. században A sorok az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel emlékét idézik, a hely legendacsokrával mindenestül e dátumhoz tartozik. Talán már a kiömlött vér, a megtört szikla is legenda? Hol van az emlékezet szép gyümölcse, mely a történelem fáján terem? Hová lesznek, akik még nyitják a nehéz vaspántozású ajtókat, hogy beléphessenek az új nemzedékek a titkok szép ígéretű, erős várába? Nézed a romló falakat, s arra gondolsz: a föld tán ellapul, / s mint börtön körül, ablaktalanul / függ a falaknak hétszeres pa- lánkja. A szavakat: március idusa valóban örökké nekünk szegezik - mint a költő írja - örökké fényes ellenpélda - örökké rajtunk keresik. Örökké mégis bennünk él ma? Az erős blikktől indulunk el - növényi sejtelemmel Világos várának nemzeti szentélyéhez. A sziklák, a falak télen is szőkék, világosak, innen tán a név is - jelekkel, szimbólumokkal, melyek pecsétjei a számos legendának. Lentebb elevenedik meg a középkori település: Siri, hogy századok kíséretével hozza fel az idő könnyeit egy elveszett szabadságharc gyászterén. Világos vára valószínűleg a XIII. században épült, Albert király 1439-ben a rác despotának, Brankovics Györgynek adományozta, akiről Erkel Ferenc operát írt. 1445-ben Hunyadi János a várgazda. Följegyezték, hogy 1529 tavaszán - Mohács után három évvel - hatszáz török és magyar birkózott a várért, eredménytelenül, bár Báthory vámagya, Balica vitézül védte a falakat. Legendák füzéréből kiviláglik az, amely szerint nyaranta A fehéregyházi templom a XIX. században A vitézek útját kísérte győzelmi öröm, és vesztes ütközet után fekete szomorúság. Legenda szól arról is, hogy Világos várától alagút vezet Temesvárhoz, az egyik leágazás pedig Aradhoz. Hunyadi János ásatta volna török foglyokkal. Nekünk már csak az az októberi felleges nap jut eszünkbe, amikor a bujdosóknak indult honfiak gyászszalagot tűztek tépett sapkájukra. A szabadságharc tábornokai halálának helyét alig félszázada sikerült meglelni. Hosszú ideig az emlékoszlop körül keresték a csontokat - mindhiába. Mendemondák szerint az agyonlőtt mártírokat ruhátlanul lökték a sírgödörbe. A történelmi igazság az, hogy felöltözve várták végüket - mellükön kigombolt ingben, hogy a kirendelt katonák pontosan célozhassanak a szívükre. Az akasztottak ruháit a hóhér kapta, aki Damjanich tábornok fehér köpenyét évekig hordta. Megrendül az értelem is, képtelen összekötni az eseményeket, s ha érzi a haza szép becsületét, megérti Vörösmarty bánatát - 1850- ből: A föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az isten, / Ki megteremtvén a világot, embert, / E félig istent, fölig állatot, / Elborzadott a zordon mű felett / És bánatában ősz lett és öreg. A fehéregyházi templom ml A közeli síkon látták Petőfit utoljára
