Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006. júl.- aug. olyan feudális rendet és szolgáltatásokat, amilyenek nyugaton szokásban voltak. Megértés és mérséklet, elkötelezetten vállalt átalakulások, de mindenki javára - ezek voltak vezetői bölcsességének igazi ismérvei. Ez a bölcsesség azonban több volt hazafiságnál és puszta emberi józanságnál: alapja az a hit volt, amelynek sziklájára egyházát és országát épitette. Örökségéhez akkor vagyunk hűek, ha megfogadjuk Szent Pál tanítását, amely Szent István ünnepének szentleckéjében áll: "Vessétek le a régi embert, akit a csalóka vágyakozások romlásba döntenek. Újuljatok meg lélekben és érzéseitekben! Öltsétek magatokra az új embert, aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény. /Új Ember/ A Psalmus hungaricus és a trianoni gyász Torontóban Danes Rózsa „A trianoni békekötés nemcsak a területeinket, gazdasági lehetőségeinket és magyarjaink millióit vette el, hanem erőszakosan kettévágta a nemzetté válásunk akkor már évszázadok óta tartó folyamatát. Mintha megtörte volna a nemzetnek a jövőbe vetett hitét és a bizalmát önmagában. ” (Raffay Ernő: Trianon titkai. Tornado Damenija, Budapest, 1990.) Nem véletlenül utalok Dsida Jenő költeményére a cikkben, mert a torontói magyarok Trianont idéző összejövetelének egyik legnagyobb hatású mozzanatát jelentette Péterfy Lajos nagyváradi színművész verstolmácsolása. Ám még ennél is nagyobb hatást és meghökkenést váltott ki június 4-én, vasárnap délben a torontói Szent Erzsébet Magyar Templom elől indult kocsisor. A lassú méltósággal, rendőri kísérettel vonuló autókat az itt megszokott halottas menettől az különböztette meg, hogy - ugyan fekete szalagot is lehetett látni - mindegyiken piros-fehér-zöld magyar zászló lobogott a langyos szélben azzal a felirattal, hogy „Justice for Hungary” - „Igazságot Magyarországnak”. A zászló közepén a feldarabolt Magyarország térképét láthatták, akik felfigyeltek a tüntetőkre. Márpedig fel kellett figyelnie mindenkinek, gyalogosnak, járművön közlekedőnek egyaránt, mert a két kilométer hosszan kígyózó kocsisort a kanadai rendőrök olyan hangos szirénázással, dudálással kísérték, amilyent csak legfeljebb egy győztes sportverseny után szoktunk hallani. Ha a magyarok tiszteletet parancsoló vonulása szinte hangtalan volt, a kanadai hatóság kirendelt szolgálatosai - autósok és motorkerékpárosok - annál hangosabban, igazi komolysággal és odaadással tették a magukét. Nemcsak jó érzés, de reménykeltő is volt az, hogy abban az órában csak a magyar tüntetőkért dolgozott 50-60 torontói rendőr a legnagyobb energiabevetéssel, beleértve magasrangú felügyelőjüket is. Szinte elhitte az ember, hogy most végre eljut a világ lelkiismeretéig az a fájdalom, amelyet 1920. június 4- én jajongtak a szélbe a magyar harangok, amikor közhírré tétetett, hogy „A magyar békeszerződést ma délután 4 óra 30 perckor aláírták Trianonban... elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, iparkodó Temesvárt, vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert és béklyót raktak dolgos két kezünkre. ” (i. m.) A torontói rendőrök a 35-40 km-es útszakaszon leállították a forgalmat, így nagyon sok kocsiból érdeklődve szóltak át á magyarokhoz, hogy mi történik. A járdákról taps, éljenzés hangzott, de volt olyan is, aki öklét rázta perceken át az előtte elhaladó autók felé. „Na, végre, ti is tudjátok, mit jelent, ha elveszik tőletek a hazát”, ordította az egyik kocsi sofőrje, de mi boldogok voltunk, mert felfigyeltek ránk. A nép, az utca népe, a kanadai, a mások ügye iránt langymeleg torontói lakosság egy pillanatig rácsodálkozott a magyarok nemzeti gyászára. A felvonulás a Sheppard utcai Szent Erzsébet templomtól indult, majd a világ leghosszabb utcájaként ismert Yonge-on haladt a belváros irányába, keresztezve a Bloor utcát, majd a Bathurst-ön át a St. Clair nyugati oldalán levő Magyar Háznál fejeződött be. A Magyar Ház kezdeményezése volt ez a Trianon elleni kocsis tüntetés, amelynek a kitűnő szervezéséért Kenderesi Lászlót és Varga Istvánt illeti dicséret. Sajnálatos azonban, hogy nem sikerült sem az angol, sem az itteni magyar médiának a figyelmét felhívni erre a nagyszabású, az utóbbi idők talán egyik legnagyobb méretű magyar megmozdulására. Az esemény súlyát emelte, hogy Dr. Raffay Ernő budapesti professzor is jelen volt, aki a Magyar Ház meghívására érkezett Kanadába, hogy előadássorozatot tartson Trianonról. Előzőleg, június 3-án este a nagyváradi színész-trió, Fali Ilona, Gáli Annamária és Péterfy Lajos Üzenet Erdélyből c. műsora nyitotta meg a trianoni emlékezést. A Magyar Ház kulturális igazgatójának, Bede Fazekas Zsoltnak köszönhető, hogy lassan hagyománnyá válik itt is az alkalmakhoz illő színvonalas műsorok szervezése. A nagyváradiak a trianoni gyászt sírták a szívekbe olyan szenvedéllyel és emelkedettséggel, hogy az sokáig emlékezetes marad a nem túl nagy létszámú, de annál lelkesebb közönség körében. Június 4-én délután, az autófelvonulást követően sor került a Trianon c. film vetítésére, majd Dr. Raffay Ernő tartotta meg az előadását. Beszélt a szégyenteljes békekötés előzményeiről, a közvetlen és máig tartó tragikus következményekről, valamint a teendőkről. Előadásának végkicsengése a könyveiben is megfogalmazott optimista előretekintés volt. „Olvassuk csak,
