Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-06-01 / 6. szám
2006 június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 Gyászjelentés! Vitéz Kiss Gábor szkv. magyar királyi csendőr főhadnagy Floridában (USA), 2006. április 4-én visszaadta nemes magyar szívét a Teremtő Urunknak! Ezzel befejezte nemes munkáját: éjt nappá téve, sok éven át dolgozott a nagy magyar szívével értünk, a magyar testvéreiért, Testületünkért! Küzdött, és sikerrel küzdött, a gonoszok által évtizedekig hazug rágalmakkal mocskolt csendőrség emlékéért. Küzdelmének az eredménye lett, hogy az Alkotmánybíróság, az 1944-45-ben hozott értelmetlen és igazságtalan határozatot megsemmisítette. A magyar haza iránt odaadó szeretetét nem gyöngítette, sem a meghurcoltatás, sem az elszálló hosszú évek. Magyar volt, Csendőr volt, életében és halálában! Pihenjen békében, az örök világosság fényében! „Lassan, lassan mind elmennek ők, Nem marad más utánuk, csak emlék és kő... ” vitéz Vicián Béla Tavaszi rét... Tele van a határ, nyíló vadvirággal, A sok vadvirágnak, édes illatával. Bolyongok a réten, óvatosan lépve, Minden szál virágot, szépen kikerülve Lábam nyomán őket, elmúlás ne érje, Ami létük célja, — az legyen betöltve. A lepkék, darazsak és méhek raja, Csókolják szerelmüket, virágról-virágra. Zümmögve pörögve élvezik nászukat, A tavasz szelével, járják a táncukat. Amerre szem ellát, csak virág, meg virág, Tömören ontja szét, balzsamos illatát, A bársonyos fűvön heverészve nézem, Hogy úsznak a felhők, elszórtan az égen. Csipkés rongyaikat, a szellő tereli, Fehér bárányokként, a messzibe viszi. Az égi mezőkön a felhők a virágok, Örökké változó, más és más formájuk. Hasonmása a Föld, s a mezők virága, S mindkettő az Isten, csodás alkotása Újabb felhők jönnek, most rózsaszínűek, A nyugvó Nap festette ilyenre őket. Madarak, bogarak keresik ágyukat. Napnyugtával ők is, alusszák álmukat Sárközyné Németh Piroska —Tizennégy éve van újra hagyománya Hargita megyében a farsangtemetésnek. A szokás felélesztését annak idején a Népi Alkotások Háza kezdeményezte, s mára már nagy népszerűségnek örvend. Arról persze lehet vitatkozni, hagyományőrző vagy inkább hagyományteremtő a mostani rendezvény az ősi szokáshoz képest, az viszont kétségtelen, hogy a környékbeli falvakból eljött csapatok, a helybéli résztvevők s nem utolsósorban az érdeklődők az idén is remekül érezték magukat Domokoson. Az apróbbakat ördögollósok riogatták, s bizony a felnőttek is behúzták a nyakukat a karikás ostoros legények produkciójától, mikor ékteleneket csördítettek az utcán, persze csak a levegőbe. A járókelőket terített asztaloknál kínál gatták a szervezők pálinkával, borral, a kicsinyeket teával, kaláccsal. Illés pedig némán tűrte meghurcoltatását, megégetésekor is csak dacosan íustölt. (Erdélyi Napló / Nagyvárad). Gábler Antal: VASÁRNAP REGGEL Madarak köszöntenek minden reggel, S én kitekintek álmos fejjel, S hallgatom a természet dalát, A napi ébredés ezernyi szavát: Aztán kitárom a széles ablakot, A napfény beárad, de minden halott, Eltűnik az élet minden öröme, A nyári hónapok baráti köre. A hangos kacagás lassan elmarad, S a globális világ, sajnos tovább halad. Emlékezz Hogy magyar vagy mert magyarnak születtél a jegenyék büszke sorában és megmaradsz magyarnak életed idegen imbolyában Emlékezz vissza hányszor és hányszor harcoltál hazádért apádért és anyádért Egy szív dobban ezer mellben a drága honért lüktet majd leborulnak az oltár elé imádkoznak, hazád győzelméért. Büszkén hordozd szíved mélyén Országod ragyogó érdemét Eljön az idő, megáld Isten És békét nyújt nemzetedre. Kaprinyákné Bodnár Szarénke
