Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-06-01 / 6. szám
16 adta a fészkét. Szép lakás! Remek kilátás! Rálátni a kémény tetejéről az egész utcára. A szomszédban lakó Teri néni baromfiudvarára is. Ahonnan fel lehet olykor-olykor egy kukoricaszemet is csípni, szinte észrevétlenül. És közel a gyepsor végén a községi legelő, amelynek kis patakjában víz csörgedezik a nyári melegben is. És békák sütkéreznek a partján. Micsoda zsákmány! Az ilyen gólyafészkeknek nagy az értékük. S lehet, hogy az elröpült madár ezért áruba bocsátotta. Ki ad többet érte? így szokták az emberek, és a gólya tanulékony madár. Az is eszembe ötlött ezen tűnődözve, hogy talán a gó- lyamadár más huncutságot is ellesett tőlünk, emberektől. Megcsalta a feleségét. Talált magának egy másik gólyát, annak csapja most a szelet, csábosán csattogtatva a csőrét. Egy gólyára lelt, a szomszéd faluból. Majd ahhoz is megy vissza, nem kell neki a régi párja. S amikor erre gondoltam, keserűséget és haragot éreztem. Hát a gólya sem különb az embernél? Külső csínek csábítják, semmibe veszi a lélek belső szépségét, a harmóniát? Tegnap aztán megkönnyebbültem. Levelet küldött a Misi gyerek. Megköszönte a szíveslátást, beszámolt a hazautazás bonyodalmairól is, mert téves vonatra szálltak, aztán a levél végén, csak úgy mellesleg odavetve azt írta: "Az ám, hogy el ne felejtsem, a hét végén megérkezett végre a mi gólyánk is... Volt nagy öröm..." Örülök, hogy van még értéke a hűségnek és a hazaszeretetnek. Legalábbis a madarak között... /MNO/ Illés SándorA forradalom megtorlása Kádár bűne volt Pósa Zoltán Négyrészes televíziós sorozatot tervez Poggyászunk, Kádár János, avagy a hétköznapi szocializmus címmel Komis Mihály író és Sólyom András rendező. A széria ötvenperces előtanulmánya már elkészült, ebben Kádár János utolsó, 1998. április 12-én mondott hatvanhárom perces felszólalásából mintegy tíz perc hangzik el úgy, hogy a zavarodott mondatok szánalmat ébresztenek a tömeggyilkos iránt. Erről megkérdeztük Balás Piri László egykori 1956-os szabadságharcost, a Terror Háza Múzeumot működtető alapítvány elnökét, aki úgy érzi, valójában az volna írót, rendezőt próbáló feladat, ha Kádár János egész életéről készülne végre egy hiteles alkotás, ugyanis a világtörténelemben kevés olyan politikus volt, aki annyi embert becsapott volna. Ő vette rá Rajk Lászlót, hogy vállalja annak a koncepciós pernek a főszerepét, amelynek a kivégzés tett pontot a végére. Kevesen emlékeznek arra, hogy Kádár János 1956. október 31-én elmondott 2006 június beszédében még dicsőítette a munkások forradalmát, s miközben szavait a Magyar Rádió november 1-jén közvetítette, ő már az oroszokkal tárgyalva árulta el a forradalmat. Vagy arra, amikor képmutató szónoklatokat tartott a megbocsátásról, miközben az ő parancsára sorban végezték ki a forradalmárokat. S ami egy hiteles Kádárfilm igazi missziója lenne: kimondani végre, hogy az oroszok nem várták el tőle Nagy Imrének és társainak kivégzését sem. A megtorlás véres műve Kádár János lelkiismeretét terheli. A clevelandi Magyar Társaság jelenti, hogy április 1-én megtartotta tisztújító közgyűlését. A beérkezett szavazatok szerint a következő tisztikart választotta meg a jövendő három évre: Elnök: Dr. Nádas János Ügyvezető elnök. Dr. Nádas Jánosné Gabriella Alelnök: Alapiné Etelka Könyvelő: Beodray Ferenc Kongresszus elnöke: Dr. Pereszlényi-Pintér Márta Az Arpádakadémia főtitkára és a Krónika szerkesztője: Somogyi Lél Ellenőr: Szabó Éva Titkár és jegyző: Kis Ferenc Választmányi tagok: Elnök: Szabolcs Lászlóné Erzsébet, Beodray Ferencné Piroska, Cathry Emilia, Dr. Kondray Ildikó, Ludányiné Nádas Panni, Molnár Istvánné Edit, Peller Miklósné Ildikó, Dr. Somogyi Ferencné Sarolta Sajnálattal, de mégis jóleső örömmel közöljük, hogy tb. elnökünk, dr. Nádas Gyula, balesetéből felgyógyult és további gyógyulás-pihenésre az akroni Lórántfíy Othonba költözött. Címe: Dr. Gyula Nádas, c/o Lorantfly Care Center, 2631 Kopiy Rd. Akron, OH 44321. (Lapunk szerkesztői és olvasói mielőbbi teljes felépülést kívánnak Gyula Bátyánknak. A Jóisten áldása kísérje életét továbbra is!) TRIANON Temetésére gyűltek össze Régmúltú magyar hazánknak, Idegenbe rabságba döntve A sorsát ötmillió magyarnak. Nem kérdezték anyát, se testvért. Miért ontottak apáink annyi vért. Nem, nem, soha! - Istenem, miért? Dennis P. Horváth M.D. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
