Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-05-01 / 5. szám

2006 május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 Még négy nehéz év Lukács Csaba Magyar Nemzet Megnyerte a 2006-os választásokat az MSZP-SZDSZ- koalíció: a voksok 98,04 százalékának feldolgozása után a szocialistáknak száznyolcvanöt, a liberálisoknak tizennyolc, kettejüknek közösen hat, a Fidesznek százhatvanöt, az MDF-nek pedig tizenegy képviselője lesz a májusban megalakuló új Országgyűlésben, ahol helyet kap egy független jelölt is. Egy székely barátom szombat este felhívott, és azt mondta jo adag fekete humorral hogy azért jó a kétfordulós rendszer, mert így van időnk felkészülni a keserű pirulára, ugyanis tizennégy napig harcol bennünk a realitás a re­ménnyel. Az eltelt két hét különben a konzervatív oldal szempontjából kísértetiesen hasonlított a négy évvel ezelőtti időszakhoz: hátrányból fordulva egy ember a vállaira vette a kampányt, és több ezer kilométert leutazva, naponta több nagygyűlést tartva megpróbálta megvalósítani a csodát. A másik oldal most nem aludt el, mint négy esztendeje, a jelöltjük maga is végigjárta a billegő körzeteket, időnként gátlátogatással és látvány- homokzsákolással fűszerezve a kampányfinist. Konzervatív gondolkodású emberként nehéz keserűség nélkül írni ezekben a percekben. Nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy egy olyan Magyarországon élünk, ahol nagyobb az ázsiója a bulvárnak és a látszatnak, mint a tényeknek és a valóságnak. Mégis tudomásul kell venni, hogy a huszonegyedik század elején a világnak ebben a sarkában nem a kormányzati teljesítmény számít, nem az, hogy menet közben megbukik a kormány, hanem az, hogy a kalapból előhúzott jelölt mennyire médiaképes, és a fennálló hatalommal szervilis sajtó hogyan képes szétlőni az ellenzék vezéregyéniségeit. Úgy néz ki, hogy ma az ország olyan embert tart alkalmasnak a vezetésre, aki fél a békáktól, megtalálja az el sem veszett kisgyereket, és időnként őrült táncot lejt a dolgozószobájában. Keresztyén ember megpróbál tanulni a nehézségekből, és magában keresi a hibát. A tanulságokat a konzervatív oldalnak is le kell vonnia, de mit tegyünk mi, egyszerű választópolgárok, akik álmainkat, reményeinket látjuk veszni ezekben a pillanatokban? Egy jó barátom mesélte, hogy a negyvenes évek második felében, a kitelepítések időszakában a nemesi származású nagymama a herendi porcelánkészletét, néhány könyvet és a nercbundáját vitte magával az engedélyezett harminckilós csomagban. A Békés megyei tanyavilágban, a nehéz fizikai munka után délutánonként áttipegett a szomszéd viskóban lakó barátnőjéhez, és mindennap rituálisan teáztak eevet. Aztán amikor visszaköltözhetett a rituálisan teáztak egyet. Aztán amikor visszaköltözhetett a fővárosba, ahol nagy nehezen neki is jutott egy szoba, a bérház szegény gyerekeit egy lehangolt zongorán zenélni tanította, majd illemtanleckéket adott nekik. így élte túl a túlélhetetlent: tartással, belső derűvel, a régi értékekhez való következetes ragaszkodással. Mi sem tehetünk másként. Holnap derűsen, egyenes derékkal fogunk neki újra dolgozni, miután a nekünk fontos értékeket gondosan elrejtettük a párnánk alá. Nem dugjuk a fejünket a homokba: pontosan tudjuk, hogy most újra nehezebb idők jönnek, ugyanakkor nem keseredhetünk el, hiszen erősek és sokan vagyunk. Életbe léptetjük az „ahogy lehet” parancsát: ha a következő négy évben megpróbálják is széthordani az értékeinket, átírni múltunkat, elvágni gyökereinket, egyszer - jobb idők jöttén — úgyis rajtunk fog múlni, hogy össze tudjuk-e gereblyézni újra. Legyetek derűsek - mondta halála előtt az a pápa, aki a „Ne féljetek!” biztatással erőt adott a csüggedőknek. Négy nehéz év jön, de a közös értékeink kétezer esztendőt is ki­bírtak. egy nép azt mondta: „Elég volt!” címmel pályázatot hirdet a Budapesti Fasori Evangéli­kus Gimnázium több hazai és külföldi társszervezettel együttműködve az 1956-os magyar forradalom és sza­badságharc 50. évfordulójára emlékezve. Várjuk azoknak a Kárpát-medencében és a nagyvilág kü­lönböző országaiban élő 9-12. osztályos középiskolai tanu­lóknak a munkáját, akik a szabadságharcba torkolló forra­dalom kirobbanásának okairól, eseményeiről, hazai és nem­zetközi hatásáról minimum öt, maximum tizenöt oldalban készítenek írásművet. Szívesen fogadunk helvtöm^et: jel­legű pályázatokat is. A tíz legjobb dolgozat írója a régiókból és a hazai felkért tagokból álló értékelő bizottság előtt szóban védi meg mun­káját. Valamennyi érdemes mű szerzője jutalmat kap, szál­lásukról és ellátásukról a meghívó gondoskodik. Az első díj: 60.000,- Ft, a második díj: 40.000,- Ft, a harmadik díj: 20.000,- Ft. A legjobb 20 dolgozatot megjelentetjük. A pályaműveket 2006. május 15-ig várjuk zárt, jeligével ellátott (a nevet és pontos címet, telefonszámot a pálya­munka mellé zárt borítékban! A Gimnázium címére küldve (Budapest Fasori Gimnázium, H-1071 Budapest, Városli­geti fasor 17-21). Bővebb felvilágosítással szolgál: Ormay Gabriella, 5 Concord Place, Apt. 3301, Toronto, ON M3C 3M8 Canada. Tel: 416-383-1100, e-mail: gabriellao@rogers.com Tanácsot csak két esetben adj: amikor kérik vagy életveszélyes pillanatbam. ”

Next

/
Thumbnails
Contents