Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 május vagy a dél-afrikai bor. Ez azért is szomorú, mert a nyugati szupermarketekben, valahol a polcok legalján a lőrék között található a magyar bor, persze a legolcsóbb árfekvésben. A híres magyar szalámit már az osztrákok is gyártják, magyar címerrel és piros-fehér-zöld címkével hozzák forgalomba. A tokaji bort mint a szlovákok, mint az olaszok ilyen márkanévvel árulják. A pálinkáról „kiderült”, hogy az nem is magyar termék, hanem román, és még lehetne sorolni. Magyarország az elmúlt 15 év alatt, szinte teljesen eladta élelmiszer-feldolgozó üzemeit, melyek közül nem egyet azóta már bezártak, mert a külföldi tőkés elsősorban a piacot vette meg. A magyar gazdálkodók tömegesen mennek tönkre, mert termékeiket nem tudják eladni. Arról már csak félve írok, hogy a magyar föld, mely elvileg külföldi kezébe nem kerülhetne, már réges régen hamis szerződésekkel az osztrák gazdáknak hozza a hasznot. Forrong a falu, egyre jobban és egyre hangosabban, mi pedig eközben nem kevés pénzért elfogyasztjuk azt a külföldi élelmiszernek nevezett szemetet, melyet mint említettem, már az állatok takarmányozására sem szabad felhasználni! Gyógyíthatatlan sebek Brüsszel nem kárpótolja a kommunizmus áldozatait Lovas István Wittner Mária, Forgács Ferenc, Varró Csaba, Titt- mann József halálraítélt, Mansfeld László, a fiatalko- rúan kivégzett Mansfeld Péter testvére, Brusznyai Margit, a kivégzett Brusznyai Árpád lánya, Rácz Sándor és Fekete Pál életfogytiglanra ítélt, a tíz-tíz évet börtönben töltött Vanek Béla és Hrabovszky László, valamint a három év börtönt kapott Balás-Piri László 2005 júniusában azért fordultak az Európai Bizottság elnökéhez, hogy megértessék vele, milyen szenvedésen ment keresztül az 1956-os megtorlás néhány ezer még életben lévő túlélője. Mint levelükben írták, a hazai lehetőségeket a sérelmek, a szenvedések, a hozzátartozók gyásza, a gyógyíthatatlan sebek és megaláztatások orvoslása ügyében már mind kimerítették. A levél aláírói Jósé Manuel Durao Barrosót arra kérték, segítsen abban, hogy „1956 Európát megrendítő forradalma és szabadságharca méltó helyet kapjon a kommunizmus elleni harc megítélésében, és hogy az unió bizottsága teijesszen elő javaslatot az EU parlamentje elé törvényi határozat reményében”. Kérték, hogy a javaslat tartalmazza „a magyar forradalom és szabadságharc hősi halottainak, kivégzettéinek, börtönviselt résztvevőinek és hozzátartozóinak erkölcsi és anyagi támogatását” mind Magyarországon, mind a magyarok lakta területeken. Az aláírók ismertették, hogy nemcsak a kivégzettek szenvedtek, de gyermekeik is, akiket szüleik miatt nem vettek fel egyetemre, a szülőket pedig elbocsátották állásukból „megalázó ajánlatok kíséretében”. A levél megemlíti azt is, hogy ’56 után azok kerültek hatalomra, akiknek a szabadságharc „fasiszta ellenforradalom” volt. „Ezek közül is kiemelkedett az ön bizottságának magyar tagja” - olvasható a levélben. Az alapítvány ajánlva, tértivevénnyel küldte el levelét, és miután több hónapon át nem kaptak választ, megkérték e lap brüsszeli tudósítóját, jáijon utána, mi a késedelem oka. Az Európai Bizottság szóvivője múlt év szeptember 19-én azt kérte, hogy faxon kaphassa meg a levelet, ugyanis azt a beolvasott tértivevény adatai alapján sem tudta megkeresni. Azért, mert - mint mondta - a levelet nem egy, hanem több személy írta alá, és ők egy személy neve alatt iktatnak. Hogy az átfaxolt levél alapján a bizottság miért nem tudott továbblépni, az azonban nem derült ki. Az alapítvány ekkor úgy döntött, hogy a levelet ismét elküldi Brüsszelbe, és azt ezúttal egyetlen személy, Vanek Béla, az alapítvány ügyvezetője írja alá. Miután a másodszorra elküldött levélre sem kaptak választ, e lap tudósítója újból felvette a kapcsolatot Barroso elnök szóvivőivel, illetőleg azok beosztottiaival. Sokadik hívásra Pia Ahrenkilde Han- sent, az egyik helyettes szóvivőt jelölték meg mint illetékest az ügyben. Néhány nappal a brüsszeli Európai Parlament néppárti frakciója magyar delegációjának az 1956- 2006 Magyar- ország éve címmel rendezett ünnepi évének első rendezvénysorozata előtt a bizottsági szóvivő asszony közölte, hogy az Európai Bizottság igazságügyekben, szabadságjogokban és biztonságban illetékes főigazgatósága immár elküldte a választ az alapítványnak. Az alapítvány a levelet a múlt héten meg is kapta, vagyis azon a héten, amelynek szombatján a kommunizmus áldozataira való emlékezést tartották. A Francisco Fonseca Morillo által aláírt levél bevezetőjében megemlíti, hogy a bizottság „teljes mértékben tudatában van az 1956-os forradalom jelentőségének. Sajnos azonban - írja a tisztségviselő - nincs olyan uniós program vagy pályázati kiírás, „amelynek keretében az önök kérelmét támogathatnánk”. De azzal biztatja a még életben lévőket: várjanak a 2007-2013-as időszakra, akkor megnyílhat a támogatás „igénylésének lehetősége” egy programban. Vanek Béla az egész ügyről lapunknak a következőket jelentette ki: „Sejtettük, hogy úgysem lesz semmi, mert sóhivatalnak tartjuk az uniót, amely azt most kézzel fogha- tóan bebizonyította.” Az EU február 1-jén kiadott fehér könyvében — amely kimondja, hogy a közösségnek hallgatnia kell polgáraira, egyben körvonalazza, hogy a bizottságnak mit kell tennie az unió rendbetétele érdekében - foglalt célkitűzések és az ügyben tapasztaltak közti párhuzamról Vanek azt mondta: „annyi köztük a különbség, mint amennyi volt az ’56-os forradalom valósága és elta- posása után a Kádárék által kiadott fehér könyvben a forradalomról leírtak között”. /MNO/ Felírat egy villamos tetején 56-ban: "Ez a haza, magyar haza, minden orosz menjen hazai'