Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
2006 május "foltos nyakorján"-t ajánlották, de mint tudjuk, a hosszúnyakú foltos afrikai négylábú a mai napig csak zsiráf maradt. Heves viták, tudományos ülések időszaka után valamelyes egyensúlyi helyzet következett be. Jelenleg az angol technikai nyelv gyakorol nyomást, nem csak a magyar, de MINDÉN beszélt nyelvre. Az elektronikus távközlés angol-amerikai szaknyelvéből egyre több szó, fogalom, kifejezés kerül át a közhasználatba, így a magyar nyelvbe is bekerültek szavak, melyek egy- részét magyar helyesírással írjuk (pl. computer-komputer), más esetekben megmarad az angol "spelling" (pl.website). Születtek sikeres átültetések is, mint pl. a "szövegszerkesztő", a "honlap",stb. Reméljük, hogy a jóizlés meg fogja akadályozni azt, hogy anyanyelvűnket teletűzdeljük olyan idegen szavakkal, melyek olykor fulsértőek, fájdalmas félreértéseket okoznak. A világ most már egyeseknek egyenesen "trendi" és nem divatos vagy korszerű, barátainkat egyszerűen "fel- pikkoljuk" a kocsinkba. Vannak már "piármenedzser- jeink", pedig megtenné reklámfőnök is. Nemrég olvashattuk, hogy Angela Merkel német kancellámő "megreformálta a lookját" - vagyis amióta kencellámő lett, többet ad nőies megjelenésére. Egyre gyakoribbak a furcsának mondható szavak, szófűzések nyelvünkben, mint a chat, drive, szponzorált link, linktár stb. Vannak kedves megoldások is. Egy ismerősöm e-mail címet mondott be nekem telefonon és a jelet, amit "at"-nek mondanak angolul, magyarul a "kukac"-nak nevezte. Lehetséges, hogy egy újabb nyelvújítási mozgalomra lenne szükségünk? Szükséges lenne-e, hogy a Magyar Tudomáyos Akadémia foglakozzon ezzel a kérdéssel? Nem tudom. De az bizony jó lenne, ha akadna korunkban is egy Lörincze Lajos (1915-1993)! Idősebb kortársaink közül talán emlékeznek még 5 perces rádió adásaira. 1952-töl kezdődően 40 éven át, megszakítás nékűl, szinte halála pillanatáig tartotta "Édes Anyanyelvűnk" előadássorozatát, melyban gyomlálta, javította, szépítette magyar nyelvünket.Bizony jó szolgálatot tenne, ha egy lelkes, felkészült "nyelvpásztor" helyes irányba terelgetné mindennapi beszédünket. Martin János Úgy tűnik, hogy dögevők lettünk A MAGYAR NÉPPEL MINDENT MEGLEHET ETETNI Amikor ezeket a sorokat írom, közel három Budapestnyi terület belvíz alatt áll. Mivel ezen területek többsége mező- gazdasági művelés alatt áll, némi cinizmussal azt is írhatnám, hogy itt már a gazdáknak nyáron, de főleg ősszel nem lesz értékesítési gondjuk. Úgy egyébként a legjobb minőségű mezőgazdasági terméket is alig lehet eladni. Úgyan- akkor áramlik hazánkba a szemét, a fogyaszthatatlan élelmiszer, gyakorta olyan, melyet külföldön már az állatok etetésére sem szoktak felhasznlni. „Pártunk és kormányunk” szemcthuny a jelenség felett, és csak olyan tessék L5_ lássék intézkedések történnek, mint egy bátorítva a külföldi monopóliumokat, hogy Magyarország Európa legnagyobb élelmiszerszemét lerakóhelye és fogyasztója. Ezen bevezetés után a teljesség hiányával, megpróbálom ecsetelni az utóbbi évek olyan élelmiszerbotrányát, mely joggal borzolta a hazai közvéleményt. Az egyik ismert üzletláncban olyan baromfihúst találtak, mely szemlátomást fogyasztásra alkalmatlan volt. Azonnal kötelezték az üzletvezetőt a forgalomból való kivonásra és a termék megsemmisítésére. Ezután a szupermarketből a csirkehúst elszállították, majd átcsomagolták, és az üzletlánc másik egységében nyugodt lélekkel forgalomba hozták. Komoly szankció nem történt, sőt, a hatóságok még az üzletlánc megnevezésétől is tartózkodtak. Más esetben százezer számra importáltak tojást, főleg Hollandiából, mivel ott már állati fogyasztásra sem találták alkalmasnak. Hoztak még be gyanús eredetű tojást Lengyelországból is. Leggyakoribb visszaélés a vevő bizalmával a baromfihússal történik. Nincs feltűntetve az eredete, sokszor már romlott, fogyasztásra alkalmatlan. Érdekes módon azóta szaporodtak meg ezek az esetek, amióta Európában felbukkant a madárinfluenza, feltételezhető, hogy a járvány miatt a megsemmisítésre kerülő baromfi „landolt” hazánkban. Néhány hete Szlovákiából behozott lisztet kellett kivonni a forgalomból, mivel minősége még csak meg sem közelítette azt a szabványt, mely idehaza kötelezően előírt. Máskor Lengyelorszgból behozott csokoládéról derült ki, hogy penészesedés miatt nem fogyasztható. Egy éve Spanyolországból, és Brazíliából behozott fűszerpaprikáról megállapították, gombával súlyosan fertőzött, és fogyasztása esetén veszélyes lehet az emberi szervezetre. Amikor mindez a forgalmazónak tudomására jutott, mindent elkövetett, hogy gyorsan túladjon rajta ahelyett, hogy azonnal kivonta volna a forgalomból. Gyakori eset, hogy nyugatról vagy a közel-keletről behozott primőr áruk tartalmaznak olyan növényvédő maradványt melynek használata hazánkban már több éve, vagy évtizede be van tiltva. Csak találgatni lehet, hogy mekkora az a mennyiség, mely úgy került forgalomba, hogy senki nem vizsgálta eredetét, és főleg azt nem, hogy tartalmaz-e egészségre ártalmas vegyületet. Nem véletlen az, hogy hazánk a rákos megbetegedésekben és a daganatos halálozásokban világelső! Visszatérve még az illegálisan forgalomba hozott húsokra, alig van olyan nap, hogy a hatóságok ne foglaljanak le tonnaszám ismeretlen eredetű húsokat, főleg marhát, és sertést. A következményekről alig esik szó. Szlovákiában nem messze a magyar határtól sertéspestis járvány ütötte fel a fejét. Nem csodálkoznék azon sem, ha a feketén forgalomba hozott sertéshúsok egy része onnét származna. Hazánk Európa egyik legjelentősebb méztermelő országa. A nagyon egészséges és finom akácméz igazi „hunga- ricum”, mégis a termelő alig tudja értékesíteni, miközben Magyarországot, de az EU-országokat is elárasztják a rosszminőségű, gyanús eredetű kínai mézzel. Idehaza egyre több szőlőtőkét vágnak ki, mert a hazai bor, (gyakran valóban jóminőségű csemegebor) eladhatatlan, miközben az üzletek polcain ott „díszeleg” a brazil AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
