Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 május VATIKÁNI RÁDIÓ KÖZLEMÉNYE P. Kondor Lajos SVD felkérte Dziwisz érseket, hogy 2006. május 13-án, a II. János Pál pápa ellen elkövetett merénylet 25. évfordulóján, vezesse a fatimai ünnepélyes szertartást. Kondor Lajos atya, Boldog Ferenc és Boldog Jácinta szenté avatási eljárásának vice posztulátura már 51 éve a fatimai szentélyben végzi lelkipásztori szolgálatát. Mostani római látogatásának egyik célja az volt, hogy személyesen kérhesse fel Stanislaw Dziwisz krakkói metro- polita érseket, vezesse a fatimai Szüzanya liturgikus ünnepén a kegyhelyen bemutatásra kerülő ünnepélyes szertartást. 2006-ban lesz ugyanis negyed százada, hogy Isten szolgája vérét ontotta a Szent Péter téren, az ellene elkövetett merénylet során. Dziwisz érsek elfogadta a kérést, és megígérte, hogy segédpüspökeivel és a krakkói foegy- házmegye híveivel együtt külön repülőgépen érkezik Fatimába, hogy még időben haza érhessen Szent Szaniszló ünnepére. A fatimai Szűzanya emléknapján elkövetett merénylet jel volt az egész egyház számára - mondta az interjúban Kondor Lajos atya. Arra a kérdésre, hogy vajon a hosszú évek során II. János Pál pápa, Dziwisz érsek, vagy a látnok Lúcia nővér, akikkel Kondor atya számos alkalommal beszélhetett, tettek-e valamilyen megjegyzést arra, hogy ki vagy kik voltak a merénylet értelmi szerzői, a verbita szerzetes a következőket válaszolta: Azt, hogy ki volt a merénylet végrehajtója, tudjuk, hiszen a pápa személyesen is beszélt vele és nyilvánosan megbocsátott neki. Hogy kik álltak mögötte, erről soha nem esett szó, de meggyőződésem, hogy mind a Pápa, mind Dziwisz érsek jól tudják ezt. A kérdésre válaszolva még a következő történetet idézte fel, amit több ízben is hallott Joachim Meisner kölni bíboros érsektől: Meisner bíboros megkérte Dziwisz atyát, hogy szerezze meg részére azt a naplót amiben II. János Pál pápa feljegyezte személyes megjegyzéseit. Ebben 1990. december 1 -ét lapozta fel, amikor a Szentatya Gorbacsovot, a Szovjetunió elnökét és feleségét fogadta. Amikor kettesben maradtak a szovjet politikus bocsánatot kért a Pápától mindazért, amit a szovjethatalom az egyház és személy szerint a Pápa ellen tett. Elmondta, hogy a második világháború után általában nem volt probléma a csatlós államokkal, mivel engedelmeskedtek nekik, kivéve Lengyelországot, ahol Wyszynski bíboros szavára figyeltek az emberek. Jól tudták azonban, hogy mögötte a krakkói bíboros érsek áll. Amikor Karol Wojtylát megválasztották Péter utódjának, ez szinte robbanásszeren hatott a Kremlben. Amikor azonban a merénylettel sem sikerült kioltani a Pápa életét belátták, hogy 180 fokos fordulatra van szükség, ennek végrehajtását pedig Gorbacsovra bízták. Lúcia nővér ezzel kapcsolatban csak annyit nyilatkozott, hogy Gorbacsov eszköz volt Isten kezében, hogy Oroszország meginduljon a megtérés útján. Meisner bíboros később be- valotta a Szentatyának, hogy elolvasta naplóját, és kérte a Pápát, hogy nyilvánosságra hozhassa a benne foglaltakat. A Szentatya azonban mindössze ennyit válaszolt: Hagyjuk ezt a történészekre. Mint tudjuk, a fatimai Szűzanya kérése az volt, hogy a Pápa a világ összes püspökével együtt ajánlja fel az egyházat és a világot Szeplőtelen szívének. A hosszú évtizedek alatt azonban erre végül csak II. János Pál pápasága idején, 1984-ben került sor. Ezt a felajánlást a Szűzanya elfogadta - amint azt Lúcia nővér állította. Külön örömöt jelentett II. János Pál számára, hogy 1954. március 25-én, Gyümölcs- oltó Boldogasszony liturgikus ünnepén, amikor a felajánlás a fatimai Szűzanya kegyszobra előtt a Vatikánban a világ minden püspökével együtt megtörtént, hogy a keleti pátriárkák jelezték a Pápának: lélekben csatlakoznak a szertartáshoz. Annak ellenére, hogy az eredeti tervek szerint a szentévben a Szentatya nem hagyta volna el Rómát, végül mégis úgy döntött, hogy 2000. május 13-án Fatimában emeli az oltár dicsőségére a két kis látnokot, hiszen, mint ahogy ezt Kondor atyának mondta 1999 Karácsony előtti napokban: „Nagyon sokkal tartozom a fatimai Szűzanyának”. ANYANYELVŰNKRŐL "Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk? Isa pur es homu vogymuk..." Az, aki ezt a halotti beszédet elmondta és azok, akik hallgatták, már rég "por és hamu", de magyar nyelvünk, bár valamelyest átalakulva, megmaradt. A "Halotti Beszéd" az első, összefüggő írásos magyar nyelvemlékünk. A teljes szöveget 1192 után írhatta be valaki abba a latin nyelvű kódexbe, melyet felfedezője, Pray György jezsuita szerzetes emlékére Pray Kódexnek neveznek. Anyanyelvűnk ércnél maradandóbb, kőnél szilárdabb. Évszázadok viharjai közepette megtartott bennünket magyarnak. Természetesen közben alakult, fejlődött, gazdagodott vagy ahogyan azt mostanában mondani szokás: szofisztikálódott. Átvettünk más nyelvekből kifejezéseket, szavakat, fogalmakat. Kidolgoztuk a magyar nyelv alapszabályait, nyelvtanát, a helyesírás szabályait. A nyelv élő anyag : újul, gyarapodik és szeretnénk azt állítani: szépül. Időnként azonban meg kell vizsgálnunk azt, hogy merre tart nyelvünk fejlődése, gazdagodása. Nem távolodunk-e túlzottan el anyanyalvünk gyökereitől? Először az 1700-as évek végén vált szükségessé nyelvünk megvédése idegen, latin és főleg a német hatás ellen. A kibontakozóban levő magyar irodalom szükségessé tette a "nyelvújítást". A feladat nem volt egyszerű: a magyar nyelvet új szavakkal, fogalmakkal gazdagítani, és ugyanakkor sajátos ízét-zamatát, dallamát-zengését megőrizni. Mária Terézia nemesi testőrségében szolgáló Bessenyei György volt az első nyelvújítónk, akinek 1772- ben megjelent verses drámáitól kezdve számítjuk a magyar felvilágosodás hajnalát. Ezután széleskörű mozgalom kezdődött nyelvünk felfrissítése érdekében. Nagy igyekezetükben minden egyes idegen szót ki akartak gyomlálni a magyar nyelvből. Ez nem mindig sikerült. Hogy csak egy példát említsünk; A "zsiráf' helyett a
