Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 május tik egymást az események viszont gyakoriak a szereplők köré épített kitérők, epizódok. Az esemény sorba kapcsolódnak a dokumentumok: korabeli újság cikkek, hivatalos okiratok. A mondanivaló kiemelését szolgálja a szerkezeti aránytalanság: rövid invokáció, azaz bevezetés a TIZENEGY ÉV címen, majd következik előkészítés, 1945-1953 eseményei. A tulajdonképpeni csócspont, kulmináció a regényben maga a forradalom! A könyv vége felé nemcsak témát, de hangot is vált. Nincs helye tovább a tréfának, minden véresen komollyá válik, már nem kisember életéről van szó, hanem az egész népről, nemzetről. Maga a mondanivaló a valóságban ennél sokkal aránytalanabb, akár maga az élet: szól a kor erkölcstelenségéről, sportról, női és férfi eszményképekről, protekcióról és nepotizmusról, gazdaságról és a gazdasági rendőrségről, agymosásról és a politikai viccekről, jogi viszonyokról és koncepciós perekről, kispolgári szokásokról, de főszáma a politika és a politikusok! A regény részletes társadalmi képet nyújt, és nem a hivatalosságok, hanem a kisember szemszögéből: részletes korrajz, megfelelő nagypolitikai háttérrel. Ha figyelmesen olvassuk és tovább gondoljuk az eseményeket, rájövünk a hajótörött nemzedék egy egész korosztály: a szerencsésebb, aki nyugatra menekült, megállta a helyét az életben. Aki otthon maradt, börtönökbe került, keletre hurcolták, vagy lelkileg belenyomorodott a hazugságba: maga az ország is, sőt a szocialista blokk valójában egy nagy börtön volt! Felmerül a kérdés: ki a hajótörött? Ha az egyes sorsokat vizsgáljuk, az aki elhagyta szüleit, otthonát, hazáját, de megtalálta önmagát és a szabadságot, vagy aki otthon maradt állandó félsszel, akinek megmételyezte a lelkét az átlátszó hazugság. Vagy maga a magyarság, a nép, akit így tépdes-cibál a XX. századi történelem: előbb feldarabolják a nemzet testét, majd az ordas eszmék egymásnak uszítják a csonka ország magyarjait is, hogy újabb és újabb vér- veszteségtől gyengítve szétszóródjon a nagyvilágba. És ez a szétszóródás a nagypolitika árnyékában mennyi és mennyi kis embernek a sok-sok személyes tragédiájában objektiválódik. Az író maga is a hajótörött nemzedék tagja, szereplője is a könyvnek, Fehér Iván néven. Nem véletlen tehát a val- lomásos jelleg sem, mondhatnám úgy is: ars poetica, hitvallás. Nézzük, hogy mit mondott neki disszidálása hajnalán az ablaka előtt susogó öreg kőrisfa? „Nyugodtan disszidálhatsz, mert hited, szereteted, boldog emlékeid, hazavágyó álmaid veled mennek. S amig megbecsülöd őket, veled is maradnak...” S amikor a kapuból visszaintett az egymást sírva átölelő szüleinek: “Arcán végigfolyt szíve kisfiúsán elesett szomorúsága, de már nem félt a jövőtől, mert biztosan tudta, hogy bárhova is vetné a sors, a lelke hazavágyó szeretetében ÖRÖKKÉ OTTHON MARAD.” Mennyire igazak ezek a gondolatok. Mennyire így él és élt egy nemzedék, nemcsak az 56-sok lelkében, de mindannyiunkéban, akik ide szakadtunk az Óperenciás -tengeren túlra. Akik még nem olvasták, olvassák el a könyvet a lyukas zászló évében, akik pedig már olvasták, olvasák el újra azokat a napokat, órákat, perceket. Erősödjenek meg hitűkben, mert nem volt elég átélni a forradalmat, de történtek emlékét meg kell őrizni, a lángot át kell adni. Az élet könyörtelen törvénye alapján egyszer a harcos kezekből is kihull a fáklya. De, ha ilyen könyveket olvasunk, akkor remélhetjük, hogy az utánunk jövők nem engedik sárba taposni a lángot, a SZABADSÁG lángját! A regény így fejeződik be: “Éjfélkor F. I. lemezjátszójára feltették a magyar HIMNUSZT. Az emberek álltak a lampionok halvány piros-fehér-zöld fényében és reszkető hangon énekelték: Isten áldd meg a magyart. A vállak és árnyékok összeértek, az arcokon megfeszült az izom, a szemek elpárásodtak, a kezek elesett, árva támaszkereséssel kinyúltak egymás felé: “Megbűnhődte már e nép... a múltat s jövendőt...” A fejek meghajoltak, a gondolatokban emlékek jártak s a szívekben hazamentek abba a kis országba, melyet elhagyni lehet, - de ELFELEJTENI SOHA... Tatár Etelka Koncert a Trianon Múzeum javára Kiss Eszter Veronika Új kiállításokkal gazdagodott a várpalotai Trianon Múzeum, amelynek megsegítésére koncertet adott a helyi várban a Romantikus Erőszak elnevezésű nemzeti rockzenekar. Az együttes elsősorban rockosított magyar népzenei számait adta elő, köztük a nagy sikerű Hun és magyar mondák című lemez anyagát, s a koncert teljes bevételét a múzeumnak ajánlotta fel. Az intézmény tárlatai bemutatták a Trianonnal kapcsolatos tragédiát, ismertetve a történelmi tényeket és kiállítva azok tárgyi emlékeit. Foglalkoztak a két világháború magyar katonáinak alkalmi anyagokból, például lőszerből, puskagolyóból, fagyökérből készült emléktárgyaival, a korabeli sajtóval, a hűség városa, Sopron Magyarország melletti döntésével, a trianoni fájdalom költőjével, Sajó Sándorral, az 1918 után elpusztított Kárpát-medencei köztéri műemlékekkel, a trianoni tragédia és fájdalom megjelenésével a népi kultúrában és a turisztikai helyeken árult porcelántárgyakon. Bemutatták a Kárpát-medencei kastélyok, kúriák sorsát, ismertették a régi magyar címerek történetét, és foglalkoztak a magyar területek második világháború alatti időleges visszatérésével is.
