Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
2006 május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 A Lyukas zászló évében... Avagy ami a magyar irodalomból kimaradt. Közel fél évszázadas európai létemet és családi tradícióinkat három forradalom határozta meg: - az első visszanyúlik még a XIX. sz. közepére, pontosabban 1848-ra. Arad a magyar Golgota. Ebbe beleszülettem. A XX. sz. közepén 1956, bár akkor már Arad nem az anyaországhoz tartozott, a sors úgy hozta, hogy Pesten és Szolnokon élhettem át a dicsőséges forradalom napjait. Sőt a bukás után a meghurcoltatásból is jutott: Apám haláláig. 1985-ig amerikai kémnek számított az illetékesek szemében, íoleg mert sohasem lépett be az RKP-be. Sőt 1989- ben, Temésvárt rám is ezt kiabálták. Hányszor ostoroztak a kérdéssel, ha nem vagy kém, miért jöttetek vissza?! (nem haza).-így jutottunk el a harmadik forradalomig, Temesvár 1989. december 16. És én ismét ott voltam. A látottak aktiválták berniem a szúnnyadó személyes élményeket 56-ról: a lyukas zászló a halálra szánt fegyvertelen tömeg... 56-89, olyan 33 év, amikor a magyar forradalom mitizá- lódott, íoleg az erdélyi magyarság körében: volt egy kis nép, aki egyszer MERT nagy lenni! És szembe fordult nemcsak az igazságtalansággal, a hazugsággal, de az azt megtestesítő szovjet hadi gépezettel is! Jutalma? Sok-sok halál, szenvedés, hontalanság és az otthon maradottak számára egy kicsit jobb élet, egy kicsivel több látszat szabadság. Olvasni semmit sem olvashattunk 56-ról, legfeljebb csak a hivatalos elmarasztalást, a nyugati magyar irodalom tabu volt a szocialista blokk országaiban. Sőt Romániában a magyar szó, a magyar betű is - a határon minden nyomtatványt elkoboztak, még a színes magazinokat is. Amerikában az egyik igen pozitív élmény számomra, hogy mindent elolvashatok, ami otthon tilos volt. így kerültek a kezembe az 56-ról szóló könyvek is: ifj .Fekete István, “Hajótörött nemzedék”-e. Vörösváry Publishing, Toronto, Canada, 1984. Pálóczi Horváth György, “Elveszett nemzedék”, Big Ben kiadás, London 1958. Kapdebo Tamás vagy Kenneth Klára, “Szerelemről szó sem volt” című szórakoztató, de mély lélektani szántású könyve. 1990 után szűkebb hazánban is sorra jelennek meg a forradalom következményeivel foglalkozó könyvek: Oberten János, „Bádogszemüveg”, Pro Cultura, Temesvár, 1994: Dr Csiha Kálmán „Börtön naplója”, vagy az aradi Kölcsey Egyesület két könyve: Pávai Gyula, életrajzi regénye, és Ülj János könyve a város nagy történészéről Dr. Kovách Gézáról. Most hogy beléptünk a forradalom 50. évfordulójának évébe, előbb Európában, de később Amerikában is 2006-ot nemzetközi Magyar Évvé nyilvánították. Előkészítvén a méltó ünneplést én, az irodalom barát, a lúvatalos ítész szeretném megosztani olvasmány élményeimet a nagyközönséggel elsősorban, mert sokan még mindig nem olvasták, nem olvashatták ezekelt a könyveket mert az egyik közös vonás bennük - az ábrázolt téma mellett hogy mind egy szálig 89 előtt nyugaton jelentek meg. London, Toronto, München. És mivel a Kárpát-medence magyarsága ma is csak kis számban juthat el a nyugati könyvtárakba, megpróbálok ízelítőtt adni ezekből a könyvekből. Mondhatnám úgyis: abból ami a magyar irodalomból évtizedekig kimaradt. Bajtársi köszöntéssel: Tatár Etelka * * * ifj .Fekete István, “Hajótörött nemzedék”, korrajz 1945-1956 Vörösváry Publishing, Toronto, Canada, 1984. A regény címe és alcíme szinte mindent elmond a tárgyról, a cselekményről, az avatatlan olvasó arra is gondolhatna, mi dolga itt még az ítésznek? Ifj. Fekete István könyvei, regényei mind egytől egyig olvasmányos művek. Könnyen olvashatóak, élvezettel olvashatók, mert humorán kacarászva szinte észrevétlenül haladunk szóról szóra, oldalról oldalra. És akkor mindjárt felmerül az első kérdés: mi ennek a humornak a forrása? Könnyű kérdezni, nehezebb válaszolni. A humor több rétegében épül fel, és nincs mindig konkrét nyelvi burka, hanem maga az írói alapállás, a láttatás és a látószög. Aztán a szereplők, akiknek viszonyulása magához az élethez megmosolyogni való és végül valóban a nyelvi kifejezésmód. Kezdjük az írói alapállásai: regény-esztétikai elmefuttatásra volna szükség ahhoz, hogy a szerző helyét kijelöljük a világirodalomban: mint maga a magyarság is, valahol kelet és nyugat között. Van viszont egy frappáns hasonlatom: úgy viszonyul ez a regény, amely alapjában véve dokumentum regény, a kommunizmust ábrázoló szocialista realizmushoz mint egykoron Petőfi Sándornak a „Helység kalapácsa” című vígeposza a XIX. sz. első felében már hősi eposzhoz: ugyanazt hja le, csak egy kicsit másképp. A szocialista realizmusról nyugodtan elmondthatjuk, hogy nem is haldoklóit, hanem egyenesen halva született. A vigeposz szellemében tehát adott a nagyszerű téma, a forradalom és az azt megelőző társadalmi kor. És adottak a kisstílű szereplők, hétköznapi emberek, akik csalnak, lopnak, hazudnak, mert ezt diktálja a kor, amelynek egyetlen erkölcsi esélye a TÚLÉLÉS: ’’Ismerni kell a dörgést”, Tihamér, és akkor az ember még ebben a vörös paradicsomban is saját úra tud maradni... A fej nem azért van a férfi nyakán, hogy legyen mire tennünk a kalapunkat, hanem, hogy gondolkozzunk vele! És akkor úgy keresztül csúszunk minden zűrös balhén, mint az olajos osztriga a szennycsatomán... Önzetlen, sőt önfeláldozó emberekről szóló történetek sorozata a könyv, melodrámák és szerelmi hajótöröttek. A regény szerkezete lineáris, azaz időrendi sorrendben köve
