Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
2006 május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 Harmath István Kende Péter „mesterműve” A napokban kaptam kézhez barátom jóvoltából azt a könyvet, amelyet szerzője propaganda célból, jól időzítve pár hónappal az országos választások előtt dobott piacra Magyarországon. Az ominózus kötet az elhí- resült vagy inkább hírhedt „író”, Dr. Kende Péter „mesterműve”, amely Az igazi Orbán a Viktor2 címmel került a könyvesboltokba. Érdekes, hogy a könyvről megjelenése után szinte azonnal olvastam recenziót, ami felettébb szokatlan az otthoni irodalmi körökben. Persze itt nem irodalomról van szó, a kötet véres propaganda kiadvány, bár a szerző elég nagyképűen a politikai pamflet kategóriába sorolja irományát. Négy évvel ezelőtt találkoztam először Kende nevével, akkor szintén Orbán Viktort vette célba A Viktor című könyvével. Abból a kötetből, amint azt maga a „szerény” szerző épp minap a Tv2 reggeli Mokka műsorában elmondta, több mint 70 ezer példány fogyott el. Ez nagyszerű eredmény, kevés manapság az efféle bombasiker a könyvszakmában. Már, amennyiben a magas szám valós. Kende már a könyve elején leszögezi: „Elfogult vagyok? Igen, kétségkívül”. Azután felsorolja Orbán rossz vonásait és vétkeit, majd számomra váratlanul, a pozitív, a jó tulajdonságait is. Egyébként a könyv, a töményen felsorakoztatott tömeges adathalmaz miatt az egyszerű ember számára érdektelen és olvashatatlan. A szerző nem tanulta meg, hogy a kevesebb a több az effajta írásműnél. Azt bizonyára gondolhatta, hogy az olvasók nem néznek utána a számok és történetek valóságának, tehát azt írhat, amit akar. Jómagam két okból akartam elolvasni a könyvet, elsősorban az 1957-ben kivégzett, mártír Tóth Ilonáról írt fejezet érdekelt, valamint Grosics Gyula élettörténetéhez írt adalék. Ezekhez visszatérek majd más alkalommal, ezúttal egy váratlanul felfedezett név keltette fel érdeklődésemet. A név viselője Pásztor László régi barátom, akiről a könyv 318. oldalán elképedve olvastam a következőket: „Orbán 2002. novemberében megkapta a Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány Truman- Reagan díját. A díjat az ő nevében, tudtával és megbízásából Németh Zsolt vette át. A díszvacsorán - holtbiztosán Orbán előzetes tudomásával - a díjazott laudációját Pásztor László tartotta. Az a Pásztor László, aki 1939-től a Nyilaskeresztes Párt tagja, '42- töl a párt ijjúsági szervezetének területi vezetője, így közel ötven ijjúsági nyilas csoport főnöke volt. Aki Szálasiék '44. októberi hatalomátvétele után a nyilasok és a németek közti összekötő volt, majd a berlini nagykövetségen spicli: a nyilasok számára munkatársai után kémkedett, hogy kik az esetleg szökni akarók, illetve az orosz- és angolbarát elemek. Amerikában az ismerten fasisztabarát, demokrácia-ellenes, fajvédő, antiszemita Republikánus Örökség Csoportok Tanácsának (Republican Heritage Groups Council) egyik alapítója, vezetője, díszelnöke lett. Az után is, hogy az idősebb Bush kampánystábjából '88-ban páros lábbal rúgták ki, amint kiderült a múltja ”. Ha azt mondanám, hogy a sorokat olvasván meglepődtem az nem lenne teljesen igaz. Inkább mérges lettem, miután magam is, 1969 óta tagja vagyok az NRHGC magyar tagozatának, amelyet ez a tökkelütött, a szocializmus aszott emlőin nevelkedett alak: fasisztabarát, demokrácia-ellenes, fajvédő és antiszemita jelzőkkel illet. Hogy honnan veszi ezeket a badarságokat, nem tudom, de miután izraeliek és afrikai-amerikaiak (feketék) is vannak közöttünk, így az antiszemita és fajvédő eleve marhaság. De ugyanúgy marhaság fasisztabarátnak és demokrácia-ellenesnek nevezni a többi nemzetiséget, a japánok, az olaszok, a görögök, az írek a németek és a skandinávok képviselőit, hogy csak néhányak említsek kapásból, az NRHGC-ben működő különféle nációkból. Az viszont tény, hogy a csoport tetemes része kommunistaellenes nemzetek képviselőiből állott. Magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok, szerbek, horvátok, bolgárok, ukránok és a balti-államok képviselő, akiket most emlékezetből felsoroltam, mind az un. Captive Nations - Rabnemzetek Szövetségébe tartoztak. Nem lenne helyes kihagyni a kubaiakat, akik a mai napig küzdenek, szülőföldjük szabadságáért, hogy megszabaduljanak Castro rabigájától. De kérdem miért fasisztabarát, demokrácia-ellenes, fajvédő és antiszemita az, aki antikommunista. Nekem ne jöjjön egy Kende Péter engem és republikánus társaimat felelőtlenül fasisztázni, antiszemitázni hiszen halvány fogalma sincs, arról amiről beszél. Pásztor Lászlót személyesen 1969 tavaszán ismertem meg, akkor a Szabadságharcos Szövetség országos vezetőségének volt tagja, jómagam a chicagói szabharcosok titkára. Az országos szövetség tanácskozását szerveztük itt Chicagóban, a Montrose Avenuen lévő Tóth Ilona nevét viselő helyiségben. 1969 őszén Pásztor László a Republikánus Párt és Richard Nixon elnök megbízásából a párt ifjúsági és női tagozatához hasonlóan, megalapította és megszervezte a nemzetiségek csoportját. Pozíciója Director of Heritage Group Republican National Committee. Irodája volt a párt székházában, valamint a Fehér Házban. Neve közismertté vált úgy az amerikaiak, mint a nemzetiségek körében. Szervezőmunkájának eredménye, hogy a nemzetiségi szavazók többsége a republikánus politikusokat támogatta. A Demokrata Párt a mai napig figyelmen kívül hagyta ezt a sokmilliós csoportot.
