Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 május problémát illeti, a külföldi hitelminősítő intézetek hazánkat egyre hátrább sorolják, ami annyit jelent, hogy Magyar- ország a megbízhatatlan adósok közé csúszik vissza, így egyre drágábban, egyre rosszabb feltételek mellett sikerül felvennie újabb kölcsönöket. Ez azért veszélyes mert a jelenleg törlesztett adóságokat is már csak az új kölcsönökből tudják visszafizetni. A Gyurcsány-kormány noha folyamatosan kapja a figyelmeztetést, hogy a gazdasági csőd felé halad, teljesen süket fülekre talál, vagy jobb esetben tömény hazugsággal próbálják leplezni a közeledő bajt. A másik aggasztó probléma az egyre növekvő munkanélküliség. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat jelenlegi adatai szerint, a munkanélküliek száma meghaladja 436 ezret, ami közel 150 ezerrel több mint 2002-ben Gazdasági életünk harmadik rákfenéje a gyors ütemben növekvő eladósodás. Egyes gazdasági elemzők úgy látják, hogy az eladósodás növekedése, a felvett kölcsön összegét figyelembe véve, már messze meghaladta a kádári diktatúra időszakát. Egyes számítások szerint 2002-ben az államadó- ság 8280 milliárd forint volt. Ez mára már elérte a 13.121 milliárd forintot, vagyis minden magyar állampolgárra 1.312 millió forint adóság jut! A hazánkat érintő leminősíttési hullám mellett az unió pénzügyi biztosa is megállapította, hogy az EU-hoz csatlakozó tíz ország közül Magyarország költségvetés van a legrosszabb helyzetben. Érdekes megfigyelni, hogy a jelenlegi kormányzat már akkor is ideges lesz, ha az ellenzék a magyar gazdasággal foglalkozó külföldi szaklapokat idézi! Azonnal pánikkeltéssel vádolja az ellenzéket, mintha ők tehetnének arról, hogy a külföld nem osztja azt a kincstári optimizmust, melyet a Gyurcsány-kormány képvisel. A kérdés az, hoy a választások után kik fognak kormányt alakítani, és a lakosságnak milyen szenvedésébe fog kerülni a gazdaság rendbehozatala. —A Gyurcsány-kormánynak sikerült egy egész nemzetet arcul csapni. Mert amit tettek az több mint vérlázító. Március 15. tiszteletére az ilyenkor szokásos kitüntetéseket aláírás céljából felterjesztették Sólyom László köztársasági elnökhöz. A köztársasági elnök mozgástere ez esetben is behatárolt, nem tehetett mást mint, hogy aláírja. Elnök úr ezt meg is tette, ugyanakkor egyfajta kifogással élt három személy esetében.. Sőt, az Alkotmánybírósághoz fordult az alkotmány értelmezése céljából, mert véleménye szerint három személy kitüntetése az alkotmány szellemével nem egyeztethető össze. Neveket nem nevezett meg, a sajtó viszont azonnal végére járt a dolognak. Az egyik személy Maijai József, a kádári diktatúra miniszterelnök-helyettese. A másik Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke. A harmadik személy egy vízépítő mérnök, bizonyos Mosonyi Emil. Érdemes megvizsgálni a három személy munkásságának azt a részét, mely a kádári időszakra vezethető vissza. Fekete János a Magyar Nemzeti Bank alelnökeként vezető szerepet játszott hazánk eladósodásában. Számolatlanúl vették fel a nyugati kölcsönöket, hiteleket, és emiatt az ország olyan adóságcsapdába került, melyből azóta sem sikerült szabadulni. Jutott a pénzből bőven Moszkvának is, melyet azóta sem kaptunk vissza. Még csak felbecsülni sem lehet, hogy mekkora összeget utaltak át a Szovjetuniónak, mint ahogy ennek a pénznek a sorsát azóta is homály fedi. A visszafizetést tízmillió magyar nyögte és még nyögi ma is, mely mélyen hozzájárult az ország nyomorához. Az a pénz, ami a kölcsönökből itt maradt, szőrén szálán eltűnt. Ők arra hivatkoztak, hogy abból éltünk ilyen jól. Ez persze óriási hazugság, mivel az ország lakóinak nagytöbbsége rosszúl élt. Fekete János tevékenysége megítélésem szerint kimerítette a hazaárulás fogalmát, és bizony kemény börtön járt volna érte, nem pedig kitüntetés. Ami Maijai Józsefet illeti, nehéz erről indulatok nélkül beszélni. Annak idején még Kádártól is balra állt, az úgynevezett ortodox kommunisták közé tartozott. Időnként kirohant Moszkvába, és az oroszoknál feljelentette a másik gazembert, a főnökét Kádár Jánost, aki szerinte letért a „Lenini útról”. Most ez a két sötét figura pofátlankodott oda, hogy átvegye a kitüntetést, és a hozzá járó nem kevés pénz. Vagy inkább a harminc ezüstöt, mint judáspénzt? A harmadik úr, bizonyos Mosonyi Emil, aki a Bős-Nagymaros vízlépcső egyik megálmodója volt. Sikerült tönkre tennie a Magyarország egyik leggyönyörűbb táját a Dunakanyart úgy, hogy közben milliárdok tűntek el.--Mar több mint egy éve annak, hogy a Tilos Rádióban elhangzott a keresztények kiirtására tett buzdítás. Akkor a médiát felügyelő Országos Rádió és Televízió Testület „utolsó figyelmeztetésben” részesítette a rádiót, mely azt jelentette, hogy amikor ismét megsértenek egy közösséget, az adó hosszabb vagy rövidebb időre be kell, hogy szűntesse adását. A Tilos Rádió, amelynek szellemisége neoliberális, és a munkatársai között lámpással sem lehet találni hívő keresztényt, főleg a fiataloknak sugározza műsorát. Azoknak a fiataloknak, akiknek szellemi képességük alig haladja meg a vakondok értelmi szintjét. így valóben „termő talajba” húll az elhintett gyűlölet magja. Ma úgy tűnik a rádió semmit nem tanult a múlt figyelmeztetéséből, mint ahogy nem tanultak azok sem, akik mögöttük állnak és buzdító támogatást nyújtanak nekik. Az is igaz, hogy ezt az utolsó figyelmeztetést sem kell komolyan venni, már csak azért sem, mivel a jelenlegi hatalom számára „hasznos munkát” végeznek, és a kormány különböző titkos csatornákon keresztül támogatásban részesíti őket. Március 15-én, nemzeti ünnepünk alkalmával, a rádió ismét „kitett magáért”. A műsor vezetője „szélsőséges, nacionalista csűrhének” nevezte a nemzeti ünnepek alkalmával Székelyudvarhelyen rendezett székely nagygyűlést, így kommentálta az ottani eseményeket: „Ez is egy olyan esemény, amelyen a holdkóros politikusoktól feltüzelve az emberek mindenféle légvárak mellett kiállnak”. A műsorban az is elhangzott, hogy „ez egy ilyen szélsőséges, nacionalista csürhe jellegű megmozdulás”. Továbbá: megy a Trianozozás meg az összes többi Arpádsávos cucc. Nem folytatom tovább a magyar és az erdélyi magyarokat támadó ocsmányságokat. Mind ezt azért írom le, mert jelenleg gyakorta előfordul, hogy a rendőrség, melyet a balliberális kormány már régóta politikai céljaira használ fel, gyakran minden törvényi felhatalmazást mellőzve, polgári megmozdulásokat akadályoz meg.
