Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
2005 április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 Készülődik egy új világrend Közel kétszáz év telt el Aurelianus római császár uralkodásától, aki bölcs uralkodó lévén, megkezdte a csapatkivonásokat a Birodalom távolabbi tartományaiból, Marcus Augustulusig, akit 476-ban Odoacer barbár király, Attila egyik tisztjének fia, legyőzött és ezzel véget vetett a Római Birodalom több évszázados hanyatlásának. E századok alatt a római patríciusoknak (a plebejusokról nem is beszélve) fogalmuk sem volt, hogy már tulajdonképpen nem ők a világ urai többé, s talán Attila kapudöngető hunjai sem tudták kizökkenteni őket az akkori fogyasztói társadalom mindennapjaiból. Ők tovább dorbézoltak, nyugodtan filozofáltak a fürdőkben s áldoztak nap mint nap a gyönyör és a bűn oltárán. Egyszóval vigan mentek tönkre. A mai világban, főleg az informatika fejlődésének köszönhetően, a történelem kereke felgyorsult, de semmi változás nem tapasztalható azon a téren, hogy mindig az érintettek tudják meg legutoljára a valóságot. Olyan ez, mint amikor mindenki tudja, hogy Kovácsot megcsalja a felesége, de Kovács csak legutolsónak veszi észre. Akkor amikor tettenérte a bűnösöket. A történelem persze ennél komolyabb dolog, s joggal felvetődik a kérdés, hogy a technika mai világában miért ennyire tudatlan most is az egyén, az érintettek milliói, mint közel kétezer évvel ezelőtt. Ebben szintén az informatika a bűnös, vagyis a média mai világa, amely mintegy beépül a valóság és az egyén közé, hogy az agymosás ősi műveletével átneveljen, eltereljen, butítson és nyomorba döntsön. Mindenkit, aki hagyja magát. Mert aki nem, aki túlnéz a "kedvenc" TV csatorna, vagy helyi újság által kínált információkon, s összerakja a mozaikokat, tudja, hogy pillanatnyilag egy történelmi fordulat szemtanúi vagyunk. Egyfelől van a felszín, folyik a mosolydiplomácia az egész világon, a fű alatt pedig, ezzel párhuzamosan, egy másik diplomácia is megkezdődött. Készülődik a világ egy Amerika nélküli világrendre, ahol már nem az amerikai fegyverek döntik el az egyes államok vagy politikusok statusát az egyetlen megmaradt hazug érv, a demokrácia fejlettsége alapján, hanem ahol már más szempontok alapján dőlnek el a dolgok. Olyan szempontok kerülnek előtérbe, ahol már Amerika nem tekinthető modellnek, mivel a saját utolsó aduját, a demokráciát, őmaga komprom- mitálta és dobta sutba. Hogy jobb lesz-e az elkövetkező világrend a mostaninál, nem lehet tudni. Ha jobb lesz is, elromlik idővel, hisz erről szól a történelem maga. Amiből állandóan tanulnunk kellene, de nem tesszük. Addig is áll a bál Hollywoodban, osztogatják az Oszkárt a miderbe bújtatott bohócoknak, s egyetlen éjszaka eljátszák az amerikai nép egész tragikomédiáját. Még most is azt a látszatot keltik, hogy nem született egyetlen művészi alkotás sem az amerikai fdm fellegvárán kívül. Miközben a világ nagyrésze már elzárja a televízióját, amikor kiderül, hogy az elkövetkezendő alkotást Hollywoodban barkácsolták Ami azt jelenti, hogy két órán keresztül folyik a vér, dúl a sex vagy éppen a legcsodálatosabb véglény, az amerikai ember nagyszerűségének állítanak "örök" emléket. De bármi legyen is a téma, sokat simák és a végén mindenki kibékül mindenkivel. Hát körülbelül ez az amerikai modell is mely elég rövid ideig tudta a világot elvarázsolni. Talán azért, mert elejétől hazug volt. Csiby Éva És hol a többi...? Pilhál György Most, hogy nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki egy Ausztráliában élő aggastyán ellen, az ember csak-csak elkezd arányokon gondolkodni. Az odáig rendben van, hogy a nyolcvan-valahány esztendős gyanúsítottnak, Zentai Károlynak törvény előtt kell felelnie, miért ölte meg - ha megölte - azt a fiatal zsidó fiút 1944-ben. A bűnösök bűnhődjenek, itt nincs elévülés. Azon viszont el kéne gondolkodni, hogy az alapos munkát végző Wiesenthal-féle nácivadászok mellett miért nem működik egy, teszem azt ávósvadásznak nevezett kommandó, amelynek meg az lenne a dolga, hogy a még nyakon csíphető ÁVH-gyilkosokat citálná az igazságszolgáltatás elé. (Merthogy ezen az oldalon is gyilkoltak ám, aki nem tudná, méghozzá igen serényen.) Nem is kellene nagy utánajárás, egyik-másik itt van még az ámyékvilágban, házában, villájában háborítatlanul (talán a Szocialista Hazáért érdemrend is ott lapul a fiók mélyén...). Nemrég megboldogult Dudás István határőrezredes uramnak például haja szála sem görbült, amiért ötvenhat októberében úgy százhúsz fegyvertelen civilt lövetett le Mosonmagyaróvárott - később ezért Kádár előléptette, kitüntette. Agyban, párnák közt, kiemelt nyugdíjjal érte a halál kiskunhalasi birtokán... (Horn Gyulával szólva: Na és?) Zentai felelni fog — a Dudások sohasem. Aztán miért van ez így? Miért van az úgy, hogy a világ eddig élt legnagyobb tömeggyilkosa, Sztálin szinte a mai napig Budapest díszpolgára lehetett? (Áldozatainak száma a legóvatosabb becslések szerint is negyvenmillió.) S hogy messzebb ne menjek: hogyan lehetséges az, hogy a K&H- balhé főszereplőjét, Schönthal Henriket még mindig nem körözik? Nem Zentai Károly védelmében írtam ezt a jegyzetet - az arányok logikáját kerestem, keresem jó ideje, haszontalanul. Gondolom, nem vagyok egyedül.
