Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 március Az egyéni sorsok fényében a magyar közösségek sorskérdései: az erdélyi tolerancia, iskolák és kollégiumok, nyugati segélyek és a hatóságok zaklatása, beteggondozó, szoborpark, szórványközpontok, az erdélyi szászság, cigányság. És a legfontosabb kérdések: az autonómia, a szociális háló szükséges volta, és egy-egy különösen elmaradott régió kérdése /pl.a Zsil-völgye/ vagy a világ- örökség egy része: Torockó. Erdélyben nem az élet minőségén van a hangsúly, hanem a túlélésen. Azt is mondta, hogy itt ezen a vidéken sosem élni, hanem túlélni akarunk. Itt Erdélyben már több évszázada túléljük az életet... Azt el tudom fogadni, hogy az én életem a pusztában éljem, mert engem az Isten a karjában tart. Egy közösséget, egy népet is karjában tud tartani. Most a Jelenések könyvére gondolok ... “De ez, amiben mi már sok ideje benne vagyunk, ez nem pusztaság, hanem egy bezárt gettó, ahol morognak... és lesik, hogy mikor gyengülünk el annyira, hogy föl tudjanak falni ." /86-87.old./ Nemcsak egyszerű helytállásról szólnak a riportok, hanem heroikus küzdelemről, szemben a nyomorral, szegénységgel, megkülönböztetéssel. Egyéni és közösségi sorsok mögött az anyagi gondok, pályázatok és alapítványok /pl. a Csibész Alapítvány, dévai Szent Ferenc Alapítvány, Apáczai Közalapítvány stb ./ És ha már Erdély, nem hiányozhat a történelmi múlt sem, pl. az ahogy Böjté Csaba ferences szerzetes megvette Bethlen Gábor szülőházát Marosillyén. "Erdélynek más jövője nincs, mint ez a Bethlen Gábor korabeli felállás. Erdélyt nem a Kárpátokon túlról vagy a Kárpátokon imien kell hogy irányítsák, Erdély népeinek a sorsát a saját kezükbe kell venniük, az Európai Unión belül...” /235 old / És a példaképeket is önként ajánlja a történelem: - "Márton Áron püspökről itt Erdélyben mindenki igen nagy tisztelettel beszél. - Méltó erre a tiszteletre, hiszen a reformátusok is hasonlóan tisztelték. Egy alkalommal egy háromszéki ref. pap mondta, hogy nekünk egy püspökünk van: Márton Áron. Ez a lelkész is nemzetileg elkötelezett volt."/134 old./ De a közelmúlt ott gyűrűzik még az emberek lelkében: Ceausescu faluromboló tervei, és a nekiveselkedés, az 56- os forradalom emléke, és a 89-es forradalmat követő eufórikus hangulat, majd a visszarendeződés hozta kiábrándulás. Bár a hely és az idő szorít, nem állom meg, hogy röviden ne említsem a kalotaszegi Zsobokot, azt a csöpp kis falut, amelyet a kommunista uralom már leradírozott a térképről. Aztán 1992-ben új lelket öntött a lakosságba a fiatal lelkésznő, Molnár Jánosné, és a falu asszonyai "ki- varrták" a bekötő utat. "Itt többé nem vártak arra, hogy mások majd megoldják a gondjaikat... elmondtuk, hogy senki sem hitte, hogy itt út készül. Mi nem hittuk, hogy meglesz, az ára miatt. Ok - a néma segítőtárs - pedig nem hitték... hogy ha kell 18 napot is közmunkáznak személyenként az ügy érdekében " 122. old./ A szubjektív, egyéni sorsokkal párhuzamosan megszólalnak a közösségi gondok, a sorskérdések. És a konklúzió: "Tudják, hogy egy közösség akkor él és lélegzik, ha fiatalok tartoznak körébe: az idősek tapasztalatára szükség van, de az életet a fiatalok viszik tovább és újítják meg: a hagyományokat, a szellemi, lelki és erkölcsi örökséget nekik kell átadni. A gyennek képes rá, hogy megmentse a családot a kissebb és nagyobb közösségeket.” /5.old./ A könyv gondolati, tartalmi pozitívumai mellett kiemelném esztétikus, igényes megjelenését, a szép színes képeket. Bátran ajánlom a könyvet, amely sok aktuális kérdésre válaszol. A jelen mellett benne van a jövő is. * Tatar Etelka Chicago (A könyv Budapesten jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában. Jelenleg csak Magyarországon lehet kapni. Érdeklődők forduljanak otthoni rokonokhoz, barátokhoz.) PETŐFI EMLÉKÉRE Petőfi, ha mostan élne Szabadságért tűzbe menne Fehér lovon menetelne Imádkozva békét kéme Nem tespedne sötétségbe Világítna verse, rime Fellobbanna égő fénye Üzenetet vinne légbe Felrázná az alvó népet Buzdítaná a lelkeket Talpra magyar, üt az óra! Ébredjetek virradóra! Készítsétek a sereget! Vérem csepeg, fedé gyepet! Lesben áll a gaz csapata Gyertek vélem imádkozva! Aztán szállna fenn lebegve Könnye vissza leperegne Szomorúan nézne körbe Búcsút intve elmerengne. Ferencz Amália Hol szőke szellő, lenke szellő játszik a Tiszán, Ott él egy büszke nép a rónán, ott az én hazám.
