Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 március HÚSVÉT CSODÁJA Régi, szinte „örökzöld” probléma a tudomány, a tudományos eredmények, illetve a hit összevethetősége. Ma a legtöbb tudós, kutató által elfogadott álláspont szerint a tudomány kategóriájába sorolható minden olyan jelenség, hipotézis, amely tudományos módszerekkel a hit nem vizsgálható, bizonyíthaató vagy cáfolható. A hitre természetesen nem vonatkozik ez az analikus megközelítés: tudományos módszerekkel a hit nem vizsgálható. Izgató kérdés, hogy ez a két, merőben eltérő információszerzési képesség hogyan fér meg egy agyban, legyen az akár egy tudós agya? Az egyik (általában a tudomány elfogadása) nem zárja-e ki a másikat? Jelentem a kedves olvasóknak, hogy sok természettudósban - magamat is ideértve - a tudományos „világfelfogás” és a hit nagyon jól megférnek egymással. Néhány nagy agykutatót említek példaként (Sherrington, Eccles, mindketten Nobel-dijások, vagy Szentágothai), akik az agyi- idegrendszeri pszichés jelenségek magas szintű tudósainkéin egyúttal vallásos, hívő emberek voltak. - Felmerül ez a probléma akkor is, amikor csodákról hallunk. Ezekkel kapcsolatban a pragmatikus, racionális megállapítás az, hogy „a legnagyobb csoda, hogy nincs csoda” — azaz számos csodának vélt jelenség, esemény végül is így vagy úgy megmagyarázható. Egy nagy, s az emberiség számára alapvető misztérium azonban biztosan kivétel: a húsvéti misztérium, Krisztus feltámadása, amely semmiféle racionalitással nem magyarázható csoda: a Húsvét csodája. Bár akkor még nem volt szabad szombat, a középkori Magyarországon 150-nél is több (kötelező!) ünnepnap volt, a vasárnapokat is beleértve, hiszen az egyház számos szent ünnepét rendelte megünnepelni. A legnagyobb, legjelentősebb és legboldogabb ünnep már akkor is - mint ma is — a Húsvét volt, a Megváltó szenvedését és halálát követő feltámadásának ünneplése. Gyermekként - falun nevelkedtem - emlékszem, hogy az egész falu népe hogyan készülődött erre az egyedülvaló ünnepre. Nekünk, gyermekeknek a konyhai készülődés mellett a várakozás hangulata lett maradandó: éreztük, hogy ezzel valami lezárult, s újabb, derűsebb időszak kezdődik. A feltámadást gyerekfejjel persze sokkal könnyebb volt elképzelni, mint később felnőttként, a racionalitás foglyaként. (Azt hiszem egyébként is, hogy a gyermeki kreatív képzelet határtalansága sokszor könnyebben vezethet akár alapvető felfedezésekhez, megismerésekhez is, mint a képzeleterőből sokat vesztett felnőtti, „racionális” gondolkodás. Einstein, s jó néhány nagy tudósunk, művészünk idős korukig sokat megőriztek ebből a gyermeki képességből.) - A gyerek hallja, olvassa az evangéliumok feltámadásra vonatkozó leírását, s tudja, hogy ez valóban így történt. Olyan csoda, amely a gyerekeknél nem igényel különösebb magyarázatot - hiszen a feltámadt Krisztus később meglátogatta tanítványait, evett velük, elbeszélgettek, és mielőtt elhagyta őket, mennybemenetele előtt még végrendelkezett is. Felnőttkorra sok minden változik - a gyermekkori csodák túlnyomó többsége magyarázhatóvá válik. Nem így a húsvéti misztérium, a feltámadás. Természetesen a hívő ember számára az sem probléma, az erős hit minden kétségen átsegít (Egyébként a gondolkodó és hívő ember egyik fő erénye éppen a kritikus szemlélet.) Arról a hitről van szó, amellyet vagy gyermekkorunkból „örököltünk”, vagy későbbi, felnőtt korszakban kegyelmi aktusként nyertünk el. Mégis úgy gondolom, van szinte racionálisnak is nevezhető, kézzelfogható, s egyben a hitet erősítő bizonyíték arra, hogy Krisztus feltámadott. Ez pedig az apostolok és tanítványok pszichológiailag szinte megmagyarázhatatlan lelki - magatartásváltozása a feltámadott Krisztussá való találkozás, és - nagyon fontos - a Szentlélekkel való megerősítés után. Hihetetlen a változás a kereszthalál után félelmükben még az ajtót is magukra záró, szinte reszkető apostolok és a pünkösdi ünnepen prédikáló, Szentlélekkel és bátorsággal eltelt igehirdető apostolok között. Csak a feltámadás tényével magyarázható az az eltökéltség, hogy hozzákezdjenek a krisztusi tanok hirdetéséhez — bár erre alkalmuk s valószínűleg tudásuk sem volt még a Mester életében. Az apostoloknak a feltámadás tényéből fakadó radikális lelki (és tudati) átalakulása vezethetett csak Krisztus testének, az (ős)egyháznak a megalapításához. Csak a feltámadás ténye és a Krisztussal való újratalálkozás reménye vezethette az igehirdetőket - többségüket egészen a vállalt vértanúságig. Úgy gondolom tehát, hogy Krisztus győzelme a halálon olyan csoda, amely következményével, az egyház kialakulásával együtt egyben az emberiség történetének legnagyobb, legfontosabb eseménye, /új ember.hu/ Hámori József Kaprinyákné Bodnár Szerénke HÚSVÉT REGGELE Gondoltuk az élet csupa öröm De tévedtünk a keresztre feszített Jézus előtt. Vére, verejtékes orcája, tüskés koronája Nagypéntek lett gyászos formája. Térdelve imádkoztunk a jácintok alatt Míg tiszta lelkét népének ajánlta. Fájó szívvel láttuk őt, Hogyan takarja el a gördülő nagy kő. Harmadnap után Jött a feltámadás. Népünk szép ünnepe A húsvéti napsugár. Liliomszál integet feléje, Minden sarokból embere Harangszóra menetel Mert itt van a feltámadás ünnepe.
