Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Újévi jókívánságok Balsors pedig nincsen! Hiába mondja nagy költőnk, Kölcsey, hogy minket, magyarokat régóta tép a „balsors”. Nincs balsors, amelyik, mint egy Bodri kutya, tetszése szerint nekiesik, hol ennek, hol annak, és tépi. És Isten sem teremtett népeket, sem balsorsra, sem jobbsorsra. Oka viszont van mindennek. A mi szenvedéseinknek is megvannak az okai. Ezeket most felsorolhatnám. Ostorozhatnám a magyart. Az önostorozásnak kialakult rituáléja van múltbéli irodalmunkban, nem lenne nehéz ezt a hagyományt folytatva újra felkorbácsolni a bűntudatot. Kérdés azonban, hogy mire megyünk ezáltal. Úgy vélem, hogy a bűntudatot nem felkorbácsolni kell, ahogyan szoktuk, hanem a bűntudattól meg kell szabadulni. A bűntudattól elfojtással és bűnbánattal lehet szabadulni. Igazi megszabadulást azonban csak a bűnbánat ad. Kérdés tehát, hogy mi magyarok nem bánjuk vagy nem jól bánjuk meg bűneinket? Ebben a kérdésben nyilván csak Isten nyilatkozhat, csak Ő lát bele az emberi lélekbe. Van azonban valami, amit nekünk is észre kell vennünk. A mi bűnbánatunk nem egészen tökéletes. Aki igazán bánja bűneit, az teljesen elszakad a bűntől, és ezt a jövőre vonatkozóan is teszi. Magyarán: bukásaiból gondosan levonja a következtetéseket, és a tanulságokat gondosan hasznosítja is. Mi azonban csak bánunk, és mihelyt ennek hatására felszabadul a lelkünk, boldog felszabadultságunkban belevetjük magunkat az életbe, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A bukásokat nem elemezzük, nem leszünk okosabbak, mert a tapasztalatokat nem vonjuk le, és így nincs mit hasznosítanunk. A bűnbánatnak pedig ez is célja. A bűnbánatnak elsősorban nem a múlt tisztábbá tétele a célja, hiszen a múlt megmásíthatatlan. A bűnbánat értelme az, hogy a jövőben jobban csináljuk azt, ami a dolgunk. Balsors tehát nincs! Végzet sincs. Van viszont köny- nyelműség, lustaság, a gondolkodás mellőzése, a gondolkodás ugyanis nehéz. Mindennek megvannak az okai. Ezek megkeresése helyett sokkal könnyebb a végzetre hivatkozni.. Hibánk, hogy nem vonjuk le a következtetéseket, és nem tanulunk, nem okulunk. A vezetőknél ez különösen nagy hiba. A naivitás és a felkészületlenség árát a nép fizeti. A 2004. év kimagasló könyve volt Franka Tibor: „Azok a szép napok” című inteijú gyűjteménye. Minden magyar, aki tanulni akar, olvassa el! Kívánjuk a világ magyarságának, hogy 2005 legyen az önvizsgálat, a magunkra, Istenre, és igaz magyarságunkra találás éve, az okulás éve, a tapasztalatok hasznosításának és a jövő megalapozásának éve! Kívánjuk, hogy 2005-ben minden magyar ember tisztábban lásson a hazai politikában és a világpolitikában is, azáltal, hogy létrejön az Elintézetlen ügyek (nemzeti) nyilvántartása. Ez a kérdés nagyon fontos a helyes cselekvés szempontjából. Csak úgy tudunk ugyanis helyesen cselekedni, ha van áttekintésünk a tennivalók, köztük az elintézetlen ügyek felett. Csak így lehet helyesen megállapítani a fontossági sorrendet, és helyesen gazdálkodni az erőkkel. „A kommunista elit egy részének képviselői lettek Magyarország leggazdagabb emberei ... hagytuk, hogy ez az alja világ sértetlenül és bántatlanul tovább éljen, sőt, gyarapodjék.” „A Hóm kormány alatt a szabadrablás folytatódott, és a Fidesz korszakban sem állt meg ...” Ezeket mondja Für Lajos. Ebbe bele kellene nyugodnunk? A kormányoldal és az ellenzék „országértékelő” beszédei (valamiféle közmegegyezés vagy paktum alapján) semmitmondó vagy általános politikai szólamok. Miért nem sorolják fel az ország állapotának legfontosabb jellemzőit, és a legfontosabb ügyeket, hogy a nép világosan lásson? 56 óta szilárdan tartják magukat azok az információk, hogy az ÁVH darálógépeket működtetett, úgy tüntettek el embereket, hogy a csatornába darálták őket. Nagy sokára jelentkezett egy tanú, a Vasárnapi Újság című rádióműsor is megemlítette. Aztán ezt az embert fenyegetésekkel elhallgattatták. Kiknek a kezében van ma a tényleges hatalom Magyarországon? A magyar jog tűri a nyilvántartások céltudatos kiiktatását, mellőzését, megsemmisítését, és nem tesz semmit az ellen a tűrhetetlen állapot ellen, hogy a magyar termőföld jelentős része jogellenes szerződésekkel máris külföldiek kezében van. A „zsebszerződések” ellen eddig egyik kormány sem tett semmit! A magyar ingatlan- állomány (pl. lakóépület, öröklakás) egyre nagyobb hányada kerül külföldi, főleg izraeli és német tulajdonba. Grespik László, aki ezt szóvá merte tenni, rövid úton a politikai süllyesztőbekerült... A náci időkkel kapcsolatban vád érte a svájci bankokat. Végül is fizetniük kellett. És a kommunisták svájci és más nyugati bankszámlái, melyekre a magyar néptől lopott milliárdok kerültek? Évtizedekig hallgattak a svájci bankokba került piszkos náci pénzekről. Évtizedekig hallgattak a nácizmus áldozatainak svájci bankokban nyugvó vagyonáról. Vajon évtizedekig fognak hallgatni a kommunista vezetők kisíbolt pénzeiről is? Arról van szó ugyanis, hogy a kommunisták által felvett hiteleknek, a felhalmozott államadósságnak csak a csekély töredékét használta fel az ország, többi a kommunista külkereskedők és „fejesek” nyugati bankszámlájára és máshová került. A magyarországi történésztársadalom mindezideig nem végezte el a náci és a kommunista bűnök súlyosságának elemzését és összehasonlítását. Az 1990-es választások eredményéből kiknek a tervei alapján hozták létre a mai, lényegében kétpárti rendszert, kettéosztva az országot? Kik csináltak az 1990-ben még jelentéktelen szocialistákból és szintén jelentéktelen Fi- deszből mára komoly befolyással rendelkező pártot? Bős-Nagymaros. Ma sem tudjuk, hogy a magyar illetékesek mikor meddig tartották íróasztal fiókban az ügyet, szabotálva a magyar érdekek érvényesítését, pont akkor, amikor keményen kellett volna dolgozni. Nem tudjuk, kik mikor mit tárgyaltak a szlovákokkal, és miben állapodtak meg. 2005. január
