Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005. február Lendvay Gabriella, aki a New York-i Magyar Színház tagja, és Chikány Béla, aki a Budapesti Operett Színház tagja. A sok érdekes előadást hosszú lenne felsorolni, meg kell azonban említeni dr. Bejczi Antal űrtudós előadását és v. Fáik Viktor megemlékezését a hatvan éve lezajlott Budapest ostromáról. A szombati ebéd ünnepi szónoka Ft. dr. Miskolczy Kálmán volt Igen érdekes dokumentumfilmet mutatott be Bognár Tibor „The last Hungarian on Buckey” címmel. A különböző előadók beszámoltak az erdélyi és szlovákiai magyar diákoknak juttatott támogatásokról. Közben művészi kiállításokat lehetett megnézni vagy a magyar konyha titkait ellesni, mégpedig férfiaktól! Persze a magyar borokat sem lehetett kihagyni. Az Ősmagyar Történelmi Társaság is megtartotta találkozóját. Egy külön teremben az Árpád Akadémia tartotta évi közgyűlését. Ez évben is több arany Árpád érmet osztottak ki az arra érdemeseknek irodalmi munkásságukért, vagy magyar egyesületi munkájukért. A hagyományos szép, elegáns Magyar Bált is megtartották, aminek keretében a cserkészek regős csoportja is fellépett. Nehéz lett volna eldönteni, hogy fiataljaink a népi ruhákban, vagy az elegáns báli öltözékben mutattak jobban. Mindenesetre ez alkalommal nem voltunk kénytelenek a kopott „farmer” nadrágokat látni! Cleveland magyarsága joggal lehet büszke arra, hogy 44 évig ilyen sikeresen és látványosan szolgálta a magyar kultúrát hazánktól távol, itt Eszak-Amerikában. Példát mutatott arra is, hogy lassan őrségváltás következik be és a középkorúak hajlandók hagyományos intézményeinket megtartani és tovább fejleszteni. Ennek a hűséges helytállásnak köszönhetjük azt is, hogy az évek óta tartó gyűjtés eredményét, 75 ezer dollárt átadhatták az emigráció legsikeresebb intézményének, a külföldi magyar cserkészetnek. Ormay Gabriella Az Árpád aranyéremmel kitüntetettek névsora, balról jobbra: Mécs Éva, Lendvay Gabriella, Hochenburger Éva, Kis Ferenc, Dr. Nádas Jánosné, Ormay Józsefné és DrJrsay, hiányzik a képről Márkus Gyula. Bécsi kedéllyel az Erkel Színházban Metz Katalin Az új évet köszöntő hangversenyek sorában mutatkozott be a magyar közönségnek az osztrák Johann Strauss Ensemble a zsúfolásig telt Erkel Színházban. Mi mást játszhattak a 2005-ös esztendő harmadik napján, mint névadójuk népszerű műveit! Karmesterük, Russel McGregor a jól ismert dallamok hátán ringatta a publikumot. Olyan, mintha megelevenedett volna a bécsi Volksgarten- ben álló Strauss-szobor: hegedűjével a kezében a zenekar előtt hajlongva, azonos szabású öltönyben, időnként szakasztott olyan pózban vezényelte a bécsi keringőkirály örökzöld dallamait Russel McGregor. Csak a jellegzetes bajuszka hiányzott. Pedig az angol származású karmesterhegedűművész korántsem a kék Duna partján látta meg a napvilágot: mondhatni, a világ túlsó végén, Ausztráliában született és szerzett diplomát, pályáját a melboumi kamarazenekar és az Ausztrál Filharmonikus Zenekar másodhegedűseként kezdte. 1993 óta él és dolgozik a császár- városban. Eleinte a Bécsi Kamara Opera Társaság koncertmestereként, majd a Bécsi Konzert-Verein, a Camerata Salzburg és a Bécsi Kamarazenekar tagja lett. 1997 óta ő a Schönbrunni Kastélyzenekar koncertmestere és rendszeresen szerepel a Johann Strauss Zenekar karmestereként, szólóhegedűseként. Hivatása első sorban a linzi Johann Strauss Ensemble-hoz köti, mely 1985-ben alakult a 150 esztendős Bruckner Zenekar tagjaiból. Néhány éve ők a Strauss-dinasztia reprezentánsai Tokiótól Londonig, szerte a világban. Célkitűzésük szerint (a zeneszerző család hagyatékának népszerűsítése magas művészi fokon) par excellence osztrák hangzásviláguk a XIX. század eleji zenei formanyelvhez kötődik. Nem kevesebb, mint ötszáz Strauss-, vagy korabeli mű szerepel a repertoárjukon. Épp ideje volt hát magyarországi bemutatkozásuknak, amit a kezdeményező Osztrák-Magyar Kulturális Egyesület újévi hagyománnyá kíván fejleszteni. Nagy sikerű Erkel színházbeli hangversenyük után, erre minden esélyük megvan. Bemelegítés gyanánt A denevér nyitányának fülbemászó dallamain hevítették föl a közönség érdeklődését. Az ifjabb Johann opusain kívül Josef testvérére is esett fény a koncerten, a Téli kedv és a Nyaraláskor (op. 113.) épp olyan sikert aratott, mint Johann melankolikusabb Szerelmi dalai vagy az örökzöld Mesél a bécsi erdő. A karmester becsempészett a műsorba egy ifj. Farbach- művet is (Kahlenberg falucskában), amelv ionosán vetekedett a „Straussokkal”. Nemigen lehetett a szilveszteréji pezsgés után két nappal másnak fölfogni az Egy éj Velencében nyitányának előadását, mint az arra igencsak hajlamos publikum elandalítását. Lendületesen szólalt meg a Vadászaton (op. 373.), megnyerő volt a kevésbé ismert Csak tovább! (op. 383.). A háziasszony Pitti Katalin is szokott temperamentumával kapcsolódott be egy dal, majd egy ráadás erejéig a műsorba, hogy a bécsi kedély hangulatát saját kisugárzásával fokozza. Mi másra várt volna a publikum, mint a Kék Duna-ke- ringőre, ami a hangverseny végén el is hangzott, tiszta internálással és a jellegzetes bécsi „Gemütlichkeit” meg- idézésével. Ráadás gyanánt a Terefere-polka tüzes ritmusa keltett ovációt, na és az elmaradhatatlan Radetzky-induló. S ha a fölülmúlhatatlan bécsi újévi koncertek hihetetlenül árnyalt muzsikálását már „ifjabb koránál” fogva sem érhette el a kamarazenekar, a keringőkirály szellemének megidézése maradéktalan volt. Kérjük Kedves Olvasóinkat, figyeljék a címzést, ott azt is feltüntetjük, hogy mikor esedékes az előfizetés megújítása!
