Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
2005. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 Miért nő világszerte a zsidógyűlölet? Izraelt teszi felelőssé egy izraeli-svájci újságíró Nem történelmietlen a palesztin foglyok és a nácik által elhurcolt zsidók sorsának összehasonlítása. Szulamit Aloni izraeli oktatási miniszter rámutatott: talán ne várjuk meg, amíg a palesztinok számára is gázkamrákat állítanak fel - olvasható Shraga Elam cikkében. A zsidóellenesség nyilvánvaló növekedése figyelhető meg, s ez nem tulajdonítható csupán propagandának és a számokkal való mesterkedésnek - írja Shraga Elam Svájcban élő izraeli származású újságíró, aki a Dissident Voice-ban megjelent cikkében kiemeli: szívesebben használja a zsidógyűlölet, mint az antiszemitizmus kifejezést. Ezt a problémát nem lehet olyan felszínes megoldásokkal kezelni, mint azt számos izraeli cionista szervezet szorgalmazza. Meg vagyok győződve arról, hogy a zsidóellenesség növekedéséért leginkább az izraeli igazságügyi szervek palesztinokkal szembeni bánásmódja és az Izrael-párti lobbik gonosztettei tehetnek - jelenti ki az izraeli újságíró. Ez a két komoly probléma keveredik a valóban létező zsidóellenes előítéletekkel. Ezek együtt valóban igen robbanóképes vegyületet alkotnak. A zsidógyűlölet elleni küzdelem legjobb módszere az, hogy véget kell vetni Izrael állam bűncselekményeinek! Ez ilyen egyszerű - emeli ki a szerző. Shraga Elam rámutat: Dinah Porát egyetemi tanár, a zsidóellenesség eíismert kutatója egyértelmű korrelációt mutatott ki az izraeli hadsereg által elkövetett atrocitások és a zsidógyűlölet között. Ez jól érzékelhető volt például a 80- as évek elején a zsidó állam libanoni invázióját követően, vagy az évtized végén, a palesztin felkelés, az Intifáda idején. Látható, hogy Izrael atrocitásaiért minden zsidót felelőssé tesznek, függetlenül az illető egyéni álláspontjától - húzza alá a cikk szerzője. Ez nemcsak a zsidóellenes előítéletekből, de jórészt Izrael államnak abból a téves igényéből is ered, hogy minden zsidót képviseljen, önmagát „a zsidók államának” állítva be. Ezt a nézetet erősíti, hogy Izrael bűntetteit rendszerint világszerte sok zsidó származású ember támogatásától kísérve hajtja végre, így csak erősödik az a benyomás, hogy minden zsidó Izrael állam mögött áll. Hasonló, a zsidókkal szembeni ellenérzést növelő akció volt megfigyeléseim szerint a kárpótlásért vívott harc a 90- es évek közeoén - íria Shraea Elam - melvet a Zsidó Világkongresszus (WJC) és a Zsidó Ügynökség (JA) vezetett a svájci bankokkal szemben az úgynevezett zsidó vagyonok öröksége miatt, amelyek a náci éra óta maradtak Svájcban. Ez a két szervezet vezeti a „Holokauszt Üzemet” is, melyet azzal vádolnak, hogy nem igazán veszi tekintetbe a nácik és követőik valós érdekeit. A nyilvánvalóan mohó zsidó szervezetek magatartása csak növelte az egyébként is létező zsidóellenes előítéleteket Svájcban. Ennek nem túlzottan örültek a helyi zsidó szervezetek, ám a megnövekedett zsidógyűlöletet a JA és a WJC sikeresen ki tudta játszani Svájc ellen. Ezt a győztes-győztes játszmát, melyet „Antiszemita bunkósbotnak” vagy „Antiszemita klubnak” is neveznek, (Michael WolfFsohn német-izareli történész 1991-ben írta le). Ez a játszma nem babra megy. Jamal Karsli, a szír származású, zöld párti német politikus 2002-ben szót emelt a cionista keményvonalasok palesztin foglyokkal való bánásmódja ellen. Azt mondta: Izrael náci módszereket használ. Shraga Elam szerint a politikus nem járt messze a valóságtól: a magyar származású „Tommy” Lapid, aki miniszteri tárcát is betölt Izraelben és túlélte a zsidók elhurcolását Magyarországon, szintén szót emelt ez ügyben. Szerinte az izraeli katonai akciók emlékeztetnek arra, ahogy a nácik bántak Auschwitzban a zsidókkal. Ugyanezt az összefüggést húzta alá Izrael országosan közismert és elismert énekesnője, Jaffa Jarkoni is, aki a katonai szolgálat megtagadására buzdította a fiatalokat. Emiatt halálos fenyegetéseket kapott az izraeli jobboldali radikálisok részéről. Eleinte Karsli, a német zöld párti politikus jobban járt, hiszen megúszta párttársai kritikájával. Ám néhány hét múlva, 2002 áprilisában úgy döntött, elhagyja a zöld pártot, hogy tiltakozzon annak Izrael-párti politikusai ellen (a párt elnöke, Joschka Fischer szabotálta az EU Izrael ellenes szankcióit). A következő napon Karsli csatlakozott a német szabaddemokratákhoz (FDP), akik vezetője, Jürgen Möllemann arról volt ismert, hogy határozottan szemben áll a zsidó állam politikájával. 2002 májusának elején Karsli egy interjúban ismét megtört egy tabut, és kijelentette, hogy az izraeli és a zsidó hivatalnokok felelősek az általuk folytatott politika miatt a zsidóellenesség növekedéséért. Karsli rögtön gyűlölködő támadások kereszttüzébe került, s ez a pártvezér sorsát is megpecsételte a választási kampány közepén. A német média hónapokig botrányként kezelte kijelentését, a pártot pedig azzal vádolták hogy a fasiszták voksaira vadászik. Möllemann Sáron politikáját elítélő röplapot is terjesztett. Túl messzire ment a német politikus, vagy a sors keze-e, de tény, hogy ezt követően egy ejtőernyős ugrás során Möllemann ejtőernyője 1600 méter magasan nem nyílt ki. A politikus szörnyethalt, tragédiáját találgatások övezték. A sajtó leginkább öngyilkosságról beszélt... A szerző összehasonlítja a német és az izraeli milita- rizmust. Arra a következtetésre jut, hogy míg a németek hatvan éve kifejezetten militáns nemzet voltak, ma ellen-
