Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
2005. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 NÉMELY PESTI POÉTÁNAK Küldi egy lantos a végekről Szeretnék most a lelketekbe látni, Hogy fáj-e néktek Erdély és a végek, S ha fületekbe jut a sikoltásunk, Nem mondjátok-e: Eh mit, él az élet Tovább, s lesz mindig dal és szerelem?! Szeretnék most a lelketekbe látni, hogy vájjon mi patakzik rajta át, Még nagy betűvel írjátok az "asszony"-t, S kis betűvel az Istent s a hazát? Szeretnék most a lelketekbe látni, Hogy "Übermenschek" vagytok most is még, S túl e széttépett nyomorult hazán, Még kell nektek a nagy "testvériség"? Szeretnék most a lelketekbe látni, Látni, hogy színes szókkal játsztok-e, Mikor mi már csak hörögni tudunk, Mert fojtogat az ellenség keze? Szeretnék most a lelketekbe látni, Miről írtok? hisz ó, annyi a téma! Sok mindenről kell, mindenről lehet, S ki tudja, tán rólunk is néha-néha! Szeretnék most a lelketekbe látni, S szeretném, ha látnátok: hogy vagyunk, Öletekbe tenném holt gyermekünk, Ráchel siralmát: megfojtott dalunk! Szeretném, ha a lelkűnkbe látnátok, És látnátok a véres rongyokat, Amikbe koldus-testünket takartuk, S a gaz kezet, mely fészket bontogat És otthont dúl és szent láncokat tép szét! Mutatnám az ebként kivert magyart Hogy búcsúzik a határszéli fától... S a szívetekbe perzselném a képét... Aztán - ha tudtok - daloljatok - másról. 1919 szeptember Reményik Sándor-Veszélyben a makói hagyma hírneve. Kínai dömpingárut csomagolnak át a kereskedők? A zavarosban halászók tönkretehetik a makói hagyma hírnevét is. A termelők szigorúbb ellenőrzést követelnek, eddig nem sok sikerrel. Mélypontra süllyedt a fokhagyma értékesítése, termelése. Dömping áron dől az import hagyma Kínából. Budai Ilona - székely népballada Budai Ilona ablakba könyökle, Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe. Csak eszibe juta kéncsös küs ládája, S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja, Hajadon küs lányát jobb kezin vezette. Futkosó küs fiát bal kezire vötte. Monyon, monyon, monyon sűrű fenyves erdőn, Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön, Hát mintha hallaná lovak dobogását, S csakhamar letöszi hajadon küs lányát. Hajadon küs lánya ilyenképpen síra:- Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba, Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!- Bizony itt hagylak én leányom tégödöt: Mert leány helyibe leányt ad az Isten, De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. - Monyon, tovább monyon sűrű fenyves erdőn, A fölhagyott úton, sütét röngetegön; Hát mintha hallaná lovak dobogását, S csakhamar letöszi futkosó küs fiát. Futkosó küs fia ilyenképpen síra:- Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba, Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!- Bizony itt hagylak én, édös fiam tégöd: Mert fiú helyibe fiút ad az Isten, De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. - Monyon tovább, monyon sűrű fenyves erdőn. Az elhagyott úton, sütét röngetegön, Míg eljuta végre egy szép tágas rétre, Hát egy bivaltehen azon jődögél le, Az idei hornyát szarva között hozta, A tavalyi bomyát maga után rítta. Ezt hogy megpillantá Budai Ilona, A földre borula, keservesön síra, Keservesön síra, kárhoztatá magát:- Az oktalan állat nem hagyja el bomyát. Istenem, Istenem, én édös Istenem, Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem?! Avval visszafordult a nagy fenyves erdőn, Az elhagyott úton, sütét röngetegön; Csakhamar elérte s odanyújtá ujját, S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát.- Bizony nem monyok én, mert nem voltál anya, Ha az lőttél volna, itt nem hagytál volna. Monyon, tovább mönyön a nagy fenyves erdőn. A fölhagyott úton, sütét röngetegön; Csakhamar elérte s odanyújtá ujját, S híni kezdé szépön hajadon küs lányát.- Bizony nem monyok én, mert nem voltál anya, Ha az lőttél volna, itt nem hagytál volna. Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen síra: Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa; Aki ott elmönyön, ágaimot rontja, Agaimot rontja s a sárba tapodja. Udvarhelyszék
