Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
2005. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 hegyi ösvényeket. S hogy ez náluk nem csupán múló hóbort, bizonyítja a cserzett bőr, az elnyűtt ruházat, a végnapjait élő bakkancs. (Aránylag jó állapotban lévő cipőmmel szinte szégyellem magam ebben a környezetben.) És a fiatalok?? Egyrészük kerékpározik (a vagonok oldalán lévő rajz szerint, a vonatokra föl lehet tenni a masinákat), másrészük -talán- autóval jön, vagy inkább a tengerparti strandokat (esetleg a városi diszkókat?) látogatja. Jelenlétük valószínűleg inkább a téli síszezonra jellemző. *- Nem akarja megnézni a szabadtéri játékokat? - kérdezi szállodám tulajdonosa, egy joviális, öreg németsvájci. - Nincs kedvem egyedül menni. Szívesen magammal vinném. „Könnyű a Katát táncba csalogatni...“ Az ajánlat először meghökkent, de aztán gyorsan igent mondok, mert hiszen mikor lesz egy másik alkalmam elzarándokolni a svájci történelem szent helyére, a Négy Kanton Tava fölött elterülő alpesi rétre, a Rütlire. ahol a monda szerint, az őskantonok (Úri, Schwytz és Unterwalden) valamikor szövetséget kötöttek, megteremtve ezáltal a helvét konföderáció alapját. (Erre emlékeznek augusztus elsején, ez itt a legnagyobb nemzeti ünnep!) Idén nyáron, a nevezetes dráma ősbemutatójának 200. évfordulóján, Schiller Teli Vilmosát adja elő a weimári nemzeti színház társulata. Már az utazás csodálatos. Autóval Brunnan kikötőjéig, onnan hajóval a „Rütli“ állomásig, majd meredek úton fölkapaszkodni a színhelyre... A hegy aljában a nagy német költő sziklába vésett emléktáblája. (Vajon, járt-e itt valaha?) A nézők -több ezren- körben fölépített, magas tribünökön foglalnak helyet, míg a Játék“ lent a tisztáson folyik. Díszletnek ott van maga a tó a vize fölé magasodó hegyekkel, no és a telihold, éppen fölkelőben. A rendezés modem, szokatlan. A szereplők ferdén föl- föggesztett, vaskos fatörzsek s himbálózó, óriás kövek körül táncolnak (vagy inkább pantomim lenne?), sőt föl is másznak rájuk macskaügyességgel. A néző lélekzetvissza- fojtva figyeli, mikor bukfencezik le valamelyik. Dobolás, kerepelés, elektronikus zene s a görög tragédiákra emlékeztető szavalókórus, melynek suttogó-hörgő hangjait óriássá növelik, s gyakran érthetetlenné torzítják a mikrofonok. Érdekfeszítő, izgalmas az egész. A világító, foszforesz- káló kosztümök együttese, a misztikus légkör, a szimbolikus alakok, például a Teli Vihnost gyötrő „Lelkiismeret“ szerepeltetése. Nézem, nézem a deklamáló német színészeket, s az emlékezet messze, a múltba sodor. Gimnázista éveimben, a Böszörményi úton szomszédunk, a jókedélyü, pirospozsgás arcú, nyugalmazott német tanár, Kornél bácsi, adott nekem különórákat. Jó tanuló lévén, nem volt ugyan rájuk különösebben szükségem, inkább őt akarta támogatni általuk az édesanyám. Mindig Schiller szövegét olvastuk, melyből egyetlen mondat ragadt meg bennem, életreszóló tanulságnak: „Der brave Mann denkt an sich selbst zuletzt“ (A derék ember mindig önmagára gondol utoljára!) * Mutatis mutandis, a hegymászásra is érvényes, hogy „evés közben jön meg az étvágy“. Az ember előbb csak kisebb, kényelmesebb sétákat tesz, aztán mindig újabb, fáradságosabb utakat, lehetőségeket fedez föl: „Jaj, még oda is föl kellene kapaszkodni!“ A szomorú csak az, hogy az idő szűkre szabott. Mire igazán belejönnénk a barangolásba, „megfújják a takaro- dót“. Vissza kell térni a kemencemeleg valóságba! BÚCSÚ BESSENYEI FERENCTŐL i Megdöbbenve hallottam a hírt: elment Bessenyei Ferenc, kétszeres Kossuth-díjas a Nemzet színésze. 2005. Január 13-án a Farkasréti temetőben családja, barátai, pályatársai, és hatalmas rajongó tábora kíséretében vettek búcsút tőle. Ravatalánál egy órán keresztül váltották egymást pályatársai. A család előtt lerótta tiszteletét Mádl Ferenc köztársasági elnök és felesége Dalma asszony. Jelen volt még Orbán Viktor volt miniszterelnök és felesége. A kormány részéről Hiller István kulturális miniszter, az új Nemzeti Színház főigazgatója Jordán Tamás, pályatársai közül Törőcsik Mari, Csemus Mariann, Huszti Péter a Színház és Filmművészeti Egyetem tanári kara nevében búcsúztatták. Felidézték nagy alakításait. A szertartás végén pályatársa, barátja Gelley Koméi a Szózat elszavalásával búcsúzott. Vörösmarty Mihály csodaszép verse sokakat könnyekre fakasztott. A vers annyira aktuális volt, szinte izzott a levegő, csak egy szikra kellett volna és forradalom tör ki ismét. Vörösmarty Mihály a jövőbe látott amikor így fogalmazott: „És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán „ Valóban elfogyunk, aki teheti elhagyja ezt az országot jobb megélhetés reményében. Bessenyei Ferenc köszönjük a sok-sok nagyon szép élményt melyet játékoddal adtál, nyugodj békében. Barabás Gyuláné-Torgyán visszatér a politikába? A most elkészült emlékiratai fogadtatásától teszi függővé az elhatározását. Elmondása szerint rengetegen buzdítják arra, hogy a jövő évi választásokon induljon egyéni választási körzetében, mások pedig azt kérik, egy új pártban vagy az újjáéleszthető Független Kisgazdapártban vállaljon aktív szerepet. Torgyán egyelőre tanácstalan, azonban „nem zár ki semmit” - íija a Magyar Televízió honlapja.
