Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005. február Az év embere: Patrubány Miklós A Magyarok Világszövetsége Kanadai és Amerikai Országos Tanácsával egyetértésben, rengeteg szervezeten belüli és szervezeten kívüli honfitársunk az Év Emberének tekinti Patrubány Miklóst, az MVSZ elnökét. Patrubány Miklós 1952. december 23.-án született Medgyesen (Szeben megye). 1972-1976 között a Kolozsvári Műegyetem villamosmérnöki karán szerzett diplomát. 1973-ban megalapította a Visszhang nevű egyetemi rádiót, a- melynek 1976-ig volt fő- szerkesztője. Ezt követően 1990-ig a Kolozsvári Számítástechnikai Kutatóintézet 1. osztályú tudományos főmunkatársa volt. 1983-ban részt vett az első román személyi számítógép, a PRAE megalkotásában. 1989-ben szakkönyvet írt a mikroprocesszor-technológiáról. 1992 óta a kolozsvári Pra- emium Kft tulajdonos-igazgatója. 1990 és 1992 között az RMDSZ elnökségének tagja, 1992-től az MVSZ elnökségi tagja, 1996. októberétől az MVSZ elnök- helyettese és az MVSZ Erdélyi Társaságának elnöke. 2000. májusától pedig az MVSZ legálisan megválasztott elnöke. 1996 óta kiadja a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemlét. 1999-ben kezdeményezte a Reményforrás elnevezésű ezredvégi nagy- családos mozgalom kibontakozását. Nős, három gyermek édesapja. Az életrajz azonban nem mondja el a leglényegesebbet: azt, hogy a jelenlegi és az előző magyar kormány nemzetellenes politikája ellenére, Patrubány Miklós emberfeletti áldozatvállalások árán valósított meg olyan nemzetérdekű programokat, amelyeket a Magyarok VI. Világkongresszusa fémjelez. Ezzel párhuzamosan bonyolódott a kettős állampolgárság érdekében kezdeményezett aláírásgyűjtés, illetve annak sikerét követően a december 5.-éré kiírt népszavazás. Az ennek eredményeként született „sikertelen győzelem” nem kisebbíti Patrubány Miklósnak az összmagyarság képviseletében folytatott gigászi küzdelmét, még kevésbé nemes szándékát és a magyarság iránti elkötelezettségét. Az MVSZ elnökének a szíve együtt dobban a nemzetével, mert ne feledjük, hogy az MVSZ és annak elnöke az említett programok mellett minden magyar sorskérdésben határozott állást foglalt és pozitív lépéseket tett — mindenkor a nemzet érdekében és védelmében! (cúth)--Kismama otthont avattak fel Árkoson. A sepsiszentgyörgyi Pro Vita Hominis Társaság célja, hogy a támasz nélküli kismamák megtarthassák gyermeküket, illetve a várandóság idejére és a szülés utáni négy hónapig menedéket találjanak. LEVÉL A KÜLFÖLDI MAGYAROKHOZ Az igaz magyarok most szégyenkezve járnak Elárultuk újra drága szép hazánkat, Mit őseink védtek vérükkel és karddal, Eladtuk mi azt most hitvány golyóstollal. Kik testvért testvér ellen egymásnak uszítnak, Hátradőlnek mostan drága foteljukban Mint a dögkeselyűk, melyek jólakottan Szúnyókálnak lustán a közeli bokorban. Drága jó testvérek, külföldi magyarok, Ha maradt még bennetek egy cseppnyi irgalom, A magyar zászlót nehogy elhagyjátok, Arra őseink vére festett piros sávot. Reszket a kezem, most alig tudok írni. Beteg szívemnek nehéz ezt kibírni. De meg kell, hogy írjam nem tudok nyugodni: Magyar a magyarral, hogy tudott ilyet tenni! Nemzeti nagyjaink forognak sírjukban Rákóczi, Bercsényi keljetek fel gyorsan Mert ha nem siettek gyorsan lovaitokkal A Kárpátok medencéjében nem találkozhattok magyarokkal. Trianonnak sebét feltépjük most újra Az agymosott nemzet sebet ütött rajta, Ez még jobban fáj, mert mi adtuk magunknak A kegyelemdöfések most szívünkig hatoltak. Ezek után most már, mit is tudjak írni? Szégyenlek én már bocsánatot kérni. Drága jó, Szűzanyánk talán még megbocsát Mennyei Jóanyánk tekintsél le ránk. Rút bűneinkért tudjuk, hogy haragszol De, itt, mi szenvedünk az igaz magyarok. Szégyenkezünk már az egész világ előtt Haldoklik nemzetünk, kérünk ne dobd el őt. Itt lesz nemsokára a békés Karácsony, A kis gyermek Jézus, s a betlehemi jászol. Adjál békét kérlek e tépett nemzetnek, Hogy tudjunk imádkozni megbékélt szívekkel. 2004. december Kiss György Magyarország Hol szőke szellő, lenke szellő játszik a Tiszán, Ott él egy büszke nép a rónán, ott az én hazám.
