Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 Karácsony érdemes lenne hosszabb tartózkodásra visszatérni. Közepén a Daugava folyó majd olyan széles, mint Pestnél a Duna. Kékeszöld hullámai fölé az ősi vár és három hatalmas építmény emelkedik: a székesegyház, a Szent Péter és a Szent Jakab templom. Itt azonban, a nagyon katolikus Litvániával szemben, a protestantizmus és a görögkeleti az uralkodó vallás. A lakosság 80 százaléka orosz. Tiszta utak, szépen gondozott parkok, mosolygó szecessziós paloták... A Szabadság szobor három csillaga nem a konyakosüveg díszítését idézi, miként az oroszok hangoztatták, hanem az ország három tartományát jelképezi. Előtte, nagyobb ünnepeken impozáns őrségváltás. A magas várostoronyból be lehet látni az egész környéket. * Az elegáns, modem városháza dísztermében rendkívüli, megrendítő program vár ránk: az államalapító, lívek bemutatkozása. Szép, vidámságot árasztó folklór műsorral kedveskednek nekünk, noha a “nemzet” már csupán két családból áll (egymás közt nem házasodhatnak). Mégis van parlamenti képviseletük. Ki tudja, miben reménykednek?? Az előadásra váratlanul betoppan egy kis finn csoport is. Örülünk egymásnak: együtt a rokonság! * A keser-édes műsort a “Balaton” nevű magyar-lett egyesület beszámolója követi. Ezeket a honfitársainkat a háború alatt nagyrészt a Szovjetunióba deportálták, s most visszatérve, “oroszként” kezelik őket. Nem adják meg nekik az állam- polgárságot. Magyarország pedig semmit sem tesz bajaik orvoslására (Rigában nincs is diplomáciai képviselet!). Zárszóként még annyit, hogy a rendszerváltó hazai kormányok egyikének sem volt átgondolt baltikumi politikája, ami csupán Nyugat-Európát és az Egyesült Államokat bálványozó “csőlátásukra” jellemző. Vége Egyetlen barázda sem eladó Fábián Gyula Országszerte nagy felháborodás kíséri a miniszterelnöki be-jelentést az új földosztásról. Ez nem támogatás a magyar gazdálkodók számára, hanem országkiárusítás tőkés idegenek kapzsi vagyonszerzésére. Szorongva figyelték a gazdák, hogy hozzá mer-e nyúlni az ország legalapvetőbb értékéhez a mindent dobra verő kormány, és nem volt hiábavaló a félelem. Minden ország minden földdarabkája az ország teste, amelyet nem szabad idegenek számára átengedni. Volt a magyar parasztság hosszú idők alatt gazdasági cselédje a nagybirtoknak. Senki nem óhajtja, hogy most saját földjén idegenek szolgálója legyen. Akié a föld, azé az ország. Ezt keservesen tanultuk meg, amikor szétszaggatták az országot, és a földek tulajdonosait elűzték birtokaikról. Visszaidézik a gazdatársak az álföldosztó időket, amikor azé a föld, aki megműveli jelszóval lehetetlenül elaprózták a földterületeket, de még szinte be sem vethették apró parcelláikat az új tulajdonosok, megkezdődött az erőszakos szövetkezetesítés. Akkor csak a forma (téeszek, állami gazdaságok) volt idegen a magyar földművelőtől, hiszen mindent szovjet mintára másoltattak a hozzá nem értők, most magát a termő életet kívánják kiárusítani alólunk az új harácsolok. Az utóbbi években mindent elkövetett a mezőgazdasági vezetés, hogy teljesen elbizonytalanítsák a gazdákat, mert az volt a cél, hogy ne legyen a magyar gazdatársadalom kezében pénz, így megteremtik a lehetőségét az idegeneknek a vásárlásra, hiszen a határainkon kívül a prédára lesők tömött pénztárcákkal várják a lehetőséget a honfoglalásra. Keserves lecke volt valamennyiünk számára, amikor a Nyugathoz közel eső országrészeken, burkolt és hamis szerződésekkel, idegen kezekre kerültek értékes termőföldek, mert akkor még a gazdák sem érezték, hogy a föld- tulajdon védelme nemzeti érdek. Megtanultuk azt is, hogy ha valamit elrontunk, azt nehéz helyrehozni. Az is világossá vált, hogy a gazdakörök megerősödése, a családi gazdaságok hathatós támogatása vértezi fel mezőgazdaságunkat, hogy a nehéz, olykor igaztalan uniós körülmények között (a nagyok előnye a gyöngékkel szemben) képessé tegyen bennünket helytállni a kíméletlen versenyben, amelyben eleve hátránnyal indultunk. Minden józan gondolkodással megáldott ember tudja, hogy a magyar földek értéke messze meghaladja az agyon- vegyszerezett nyugati országokbeli földekét, így érdemes volna értéken alul birtokokat vásárolni hazánkban. A kormánynak ez az új ötlete, amely mint minden eddigi is, mezőgazdaság-ellenes, ki kell váltsa a polgári engedetlenség ellenállását, mert ez egyértelműen nemzetellenes döntés. Uniós csatlakozásunk idején a Medgyessy-kormány gyön- gesége miatt megszenvedtük a mezőgazdasági támogatásunk viszszaszorítását (bölcs hozzáértésük eredménvétk de ebben az esetben egyedül mi magunk vágjunk felelősek, ha a sötét spekulációnak bedőlünk. Aki a földet akarja kiárusítani (talán saját zsebre), az az országot árulja el. Minden nemzet törvénnyel védelmezi a nemzeti tulajdont, nálunk új törvényt óhajtanak létrehozni az új hazardíro- záshoz. A rendszerváltozás korát a mezőgazdaság szenvedte meg szinte viszszafordíthatatlanul. A mezőgazdaság feldolgozó-ipara nagyobbrészt idegenek kezére került, azóta úgy bánnak el a termelőkkel, ahogyan akarnak. Gondoljunk bele, mi lesz, ha a földtulajdon fölött is idegenek uralkodnak! Voltunk mi régi és új gyarmat eleget. Ezért kell egyértelműen megfogalmaznunk és kimondanunk: magyar földjeinkből egyetlen rög sem lehet eladó.
