Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
2005 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 VÉGVÁRI VERSEK A kct világháború közötti erdélyi magyar líra talán legnagyobbja volt Reményik Sándor. Kortársai és olvasói úgy tekintettek rá, mint a reménység őrzőjére. Elszántság volt Élőhalottak élén menni Elnyomott, s néma tömegeknek Felszakadó sikolya lenni. Fekete mar sót vertek szívek, Mint tompa gyászdobok, Titkot verő szívek élén dobogtam én. így vásároltam meg azt a jogot, Hogy merjek korszerűtlen lenni. Életútját vezérlő törekvések jellemzik e sorok, amelyek egyik utolsó verséből valók. Nem véletlen, hogy kora hazai lírikusai közül Sík Sándorral tartott bensőséges kapcsolatot. Sík írta róla az egyik legértőbb méltatást. Mivel ketten átérezték, hogy „fekete marsot vertek a szívek”. Reményik a magyarság, Sik a lelkiség megőrzésében látta küldetése lényegét, ennek szentelték tehetségüket. Lehet ezt akár önfeláldozásnak mondani, de ők Istentől kapott küldetésüknek élték át, s ennek jegyében szervezték munkásságukat. Az első világháború után Reményik Sándor Végváriként szerzett nevet, s épp e verseinek köszönhetően borították rá a feledés sötét takaróját. A Fagyöngyök - első kötete volt. 1918-ban jelent meg finoman kimunkált, kicsit nosztalgikus önvallomása „bevérzett lelkű” költőt sejtettek, aligha gondolta bárki is, hogy ő lesz Erdély magyaljainak harsonása, aki a Végvári Versek mottójában olyan programot adott, amely máig sem veszített hiteléből: „Egy lángot adok, ápold, add tovább és gondozd híven”. Ma is riadóként olvassuk Erdély magyarjaihoz írt költeményének megrendítő végszavait: Virrasztottunk mi tetszhalottat már, Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új, Ha kiszaggattak: új gyökeret vertünk. Mi tudjuk, mit jelent: balszél ha fúj. Nem tagadom: jöhet még zord idő. Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz. Csak a szívünk fog verni. De magyarul fog verni. Nagy romantikusok utódává tette képalkotásának módja, ziháló verslélegzése, gyakori látomásossága. „Nagy magyar télben” mégis „picike tüzeket” látott, azokat őrizte, táplálta. „ Csak most, hogy lélegzetünk nehezül, Csak most, hogy szívünk verése kihagy, Csak most, hogy napunk megfogyatkozott, Most tudjuk: Haza, Szabadság, mi vagy!”, s az ő megfogalmazásában e szavak valóban tiszták és szentek voltak, sosem elkoptatott frázisok. Végvárit nacionalistának, sovinisztának mondták, elfe- ledésre ítélték. Az utolsó nagy hittevés alkalmával kolozsvári temetése szolgált, amikor leállt a forgalom, s az ösz- szegyültek némán tisztelegtek költőjük porhüvelye előtt. Aztán, 1945-öt követően a nagy csendesség. Pedig a költő megjósolta: „Egy eszme jő robogva, tűzszekéren, - Egy Eszme indul messze, valahol' — mert a költők sokszor meghallják a jövő üzenetét. A ma uralkodóvá lett líraszemlélet Reményiket nem sorolja a korszerű költők közé. Mintha maga is vívódott volna e felismeréssel, az időt gyakran idézte, amint lantja húijait tépdesi. Pedig maradandó, nagy költő. Aki ilyen átszelle- mülten tudott írni, A premontreiek platánjáról, aki ilyen átszellemülten tudott a naplemente távlatairól szólni, aki ennyire hűséges tudott maradni elődei emberségéhez, nem szorul védelemre és magyarázatokra. Nem mellékesen e század magyar spirituális lírájának egyik legnagyobbja, gyermeki alázattal hatolt be a hittitokba, s imádságos verseinek kegyelmi árama is növelte lel- kierejér. Megrendülve olvashatjuk következő gondolatát: Pedig úgy is ritkul a koszorúd. Ember alig zeng már halleluját. Vérébe fül lassan kint a világ. Ez volt a Te valódi koszorúd: És holtan is hallelujázó fák. Bizony, az emberiség egy része másnak zengi az alle- luját. De a messzeségből visszazeng ez a tiszta, szép hang, amelyre ma is figyelmünk érdemes. Rónay László Megszűnt a kassai magyar közösségi ház Krivánszky Miklós (Kassa) Július elsejétől bezárta kapuit a vaskapunak is becézett kassai magyar közösségi ház, amely több mint tíz éve nyújtott otthont különböző kassai magyar szervezeteknek. Az ügy hátterében a belvárosi Mészáros utcai ingatlan a magyar közösség általi megvásárlásának elmaradása áll. Az egymást követő magyar kormányok az ígéreteken túl nem tették lehetővé az ingatlan megvásárlásához szükséges anyagi alapok megteremtését. Hasonlóképpen járt el az Illyés Alapítvány és a Rákóczi Szövetség is. A kassai óvárosi önkormányzat lehetővé tette volna, hogy az ingatlan egymillió szlovák korona ellenében a kassai magyaroké legyen. A kassai belvárosi magyar óvoda után ez a második olyan épület, mely az ingatlanspekuláció áldozatává vált. A most kalapács alá kerülő ingatlan kikiáltási ára hatmillió korona. Utcára került az Árvácska tehetségápoló gyermekegyesület, a Kassai Polgári Klub, az Ifjú Szívek és , több más civil szervezet.
