Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
2005 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 gazdak, érdemes elolvasni, Bár Szent István intelmeinek kapcsán még idekívánkozik egy gondolat: „A fiák kövessék az elődöket”. Kövessük Szent István példáját: „hitben, a családi élet tisztaságában, a másokért vállalt felelősségben és az ország jobbá tételében”. És akkor úgy gondolom még mindig lesz remény, hogy országunk felemelkedhessék, ahogy annak alapjait Szent István megvetette... Vagy a költő szavaival: „Dicsőséges Jobb, ne engedd, / Hogy vak pártosság épp most gyöngítsen meg./ S amelynek híján annyi sebünk égett,/ Teremts közöttünk szent, erős egységet.” Gyóni Géza verse a Dicsőséges jobbhoz. /91. old./ A harmadik fejezet arra világít rá, mit is tesz az egyház, hogy megőrizze az emberiséget a romlástól? Amint a só a legismertebb tartósítószer, úgy az egyház is a klasszikus értékek őrzője, átmentője, legyen az maga a család, az emberi kapcsolatok vagy az emberi egészség. Itt a legfontosabb a „Jézus-kép” értelmezése: „nem lehet steril Jézus-képet magunk elé állítani, mert O számunkra nemcsak a történeti Názáreti Jézus, hanem a Krisztus, akinek neve egyben istenségének megvallása is.” /23. old./ A Jézus-kép felvázolása után következik maga az Anya- szentegyház és a Főpásztor szerepe. A papság lényeget az áldozat bemutatásban és a felelősség hordozásban nevezi meg: „A papság lényege az áldozatbemutatás, aki az egyetemes papság része annak Istennek kedves lelki áldozatot kell bemutatnia.” /21. old./ „Nekünk keresztényeknek fölragyogott a csillag és megadatott a cél felé futás öröme. Ahogy Szent Pál írta: Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban (Fil.3,14). A keresztény ember sem tökéletes, de igyekszik célegyenest futván, hogy megragadja, elérje Krisztust. Ezen az úton a Szentírás , az Egyház tanítása, az idők jeleire való figyelés, a katolikus sajtó erősíti hitben, szeretetében.” /126. old./ A negyedik fejezetben, az interjúk csak kiemelik, alátámasztják az eddigi gondolatokat, mondhatnám úgyis összefoglalnak, bár műfajilag tejesen különállnak. Ez már az elektromos sajtó kora, az inteijúk világa. Már a fejezet címe is, minden kommentár nélkül kiemeli az egyház szerepét a napi politikában. Nem lealacsonyodik a politikához, hanem felemeli azt. Ami a kötet stílusát illeti, közelebb áll a puritánokhoz mint a katolikus barokk túldíszítettséghez. A rövid, tömör, világosan megfogalmazott mondatok is az Egyház építését szolgálják, a kötetben többször hangsúlyozott tény, hogy hallásból lesz a hit, a kötet tehát, mindenkihez szól. Senki sem védekezhet ázzál, ezt nem értem. És ha már a komunikációról van szó, és a befogadásról, tehát a hallgatóról vagy olvasóról, megjegyzendő, hogy egyformán szól a kötet az értelemhez és érzelemhez. De nézzük, hogyan is vélekedik a szerző, a magasan képzett teológus a mai kor emberéről: „A mai kor emberét a cselekvés és a tenni akarás jellemzi, a mindig többet termelés eszmélye az emberek életcéljára is rányomta bélyegét, még a szellemi tudományokban is üzemi munka folyik. E hatás alól a keresztény ember sem tudja kivonni magát...Jézus elhozta az örömhírt: életünknek van folytonossága, mai tetteink építhetik az abszolút jövőt...A III. évezredben élő keresztényeknek a feladatuk, hogy az idők jeleinek vizsgálatával keressék Jézus tanításának szellemét... A hívő keresztény, mégis reménnyel tekint a jövőbe, mert tudja, hogy a világot Isten szereti és az ember földi boldogulását is akarja. Ezt a boldogságot azonban jézusi szellemben kell értelmezni...” /59-60. old./ Az értékes gondolatokban gazdag kötetet azonban sajnos nem elég értékesen prezentálják a szerkesztők: nem tudják kiemelni azt a tényt, hogy a kötet mindenkihez szól, ezért hiányolom a szómagyarázatokat. Ugyanakkor a dokumentum értékét emelné, ha a beszédek, dolgozatok után megjelenne, mikor hol hangzott el, vagy mikor milyen alkalomra íródott. Ezt az igényt csupán az utolsó fejezet, az inteijúk elégítik ki. Természetes csak tallózni tudtam a sok értékes gondolat között. Nem maradt hely, idő írni a békéről, az ökumenről, vagy részletezi az érsek úr véleményét Ravasz László református püspökről. A kötet nemcsak stílusával, gazdag mondanivalójával szól mindenkihez, - főleg a bízó keresztény lelkületű emberhez -, hanem problémától nyüzsgő világunkban mély op-timizmusával is. íme néhány példa: „Boldogságra lettünk teremtve. Jézus boldogságra hívott és természetfeletti erőt Ígért követőinek. Amilyen mértékben megvalósítjuk üzene-tét, olyan mértékben lesz részünk a boldogságban”./19.old./ „Talán az a legnagyobb tanulság türténelmünkben, hogy mindig újra tudták kezdeni őseink. A visszatekintés kötelez bennünket a hálára az isteni Gondviselés iránt”. /107. old./ „Folyamatos történetben élünk és mi is múlttá válunk. A keresztény ember józanságával, Szűz Mária tanácsát kövessük, tegyük meg mindazt, amit Jézus mond. ...Lesz-e még újabb ezer éve egyházmegyénknek? Nem tudjuk, de reméljük. A mi feladatunk a mai helytállás. Ebből sarjadzik ki a jövő. — Ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is. (Rom. 11-16)” /108. old./ Ha van egy percünk ebben a rohanó, gondoktól terhes világban, álljunk meg egy percre, szerezzük be ezt a kötetet, elmélkedjünk olvasása közben önmagunkról, népünkről, családunkról, múltról és jövőről, vetkezzük le peszi- mizmusunkat, bízzunk a jövőben, egy keresztény jövőben, és ne feledjük: „Isten boldogságra teremtett minket.” De nekünk kell megtalálnunk az igazi boldogsághoz vezető utat. Isten áldása az alkotón és a befogadón! Tatár Etelka Chicago A könyv csak Magyarországon kapható. Antológia Kiadó H-6065 Lakitelek, Felsőalpáru. 3. Tel: 36-7-654-9020 - Fax: 36-7-654-90 48 e-mail: antológia@ezaz hu SZEREZZEN ÚJ ELŐFIZETŐKET LAPUNKRA!
