Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
2005. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 1./ "Magyarország mindig ék volt Európa testében. idegen anyag" - Tehát elsőrendűen faji kérdésről van szó! Nem vagyunk sem szlávok, sem germánok, sem latinok. Rendben van, aláírom (még akkor is, ha a magyarságban rengeteg az idegen elem), mert az asszimilálódott jövevények is átvették a magyar "faji" tulajdonságokat; sajnos, az olyan rosszakat is, mint a nagyzolás, a hencegés, a kötekedés (de az előnytelen jókat is: túlzott idealizmus, fellegekben járás, naivság); 27 "Előbb nomád lovas nép, aztán a feudalizmus bástyája, később izgága bajkeverő, maid panaszos rokon. - Hát, minderről lehet vitatkozni, pro és kontra. Bele se kezdek. Az viszont már igen rosszul hangzik B. I. Szájából, hogy: 37 "Utoljára a disszidensek áradata se sokat használt a hírnevűnknek", - Én inkább az ellenkezőjét mondanám. A 45, de az 56 után érkezők legtöbbje is már vezető állást foglal el a szakmájában, s ha nem is "magyar- kodik", rendszerint mindenki tudja róla, hogy magyar. Sikerének puszta ténye javítja népünk hírnevét. Ezen felül, sok mindenkivel találkozik, beszélget is, átvíve a köztudatba olyan sérelmeket (pl. Trianon!), melyekről eddig keveset vagy csak hamisat tudtak. A fentiekhez jön azoknak a nyugati magyaroknak jelentős száma, akik -komoly ismeretek birtokában- tudatosan szolgálják "hírünket a világban" (történészek, írók, művészek...); 47 De idézzük tovább Benedeket: "a disszidensek könyvei közül csak azok arattak némi sikert, amelyek ócsárolják a hazai viszonyokat, vagyis mintegy alátámasztják azt a külföldi nézetet, hogy hitvány nemzet vagyunk." Ezen persze már érdemes elgondolkozni. Valóban létezik egy tudatos magyarellenes propaganda-kampány. de ez elsősorban nem nyugatról, hanem az anyaországból indul ki. Alig akad nyugati magyar például, aki ne szégyenkezne az itteni televízióban vagy mozitermekben bemutatott hazai filmek nagy része láttán. A mi könyveink lehet, hogy támadták (nem a hazát, hanem) a hazai kommunista rendszert, de ezek a filmek lejáratják a magyar nép egészét, amikor butának, primitívnek, gonosznak és gyávának ábrázolnak bennünket, nem is beszélve arról, hogy "hányásig hangoztatják a gyalázatos vádat, miszerint ez a nemzet úgy ahogy volt, fasiszta népből állott". (Idézet egy otthoni értelmiségi leveléből). Természetesen, ez utóbbiban némelyik nyugati írónkat is el lehet marasztalni, de ez külön téma lenne. Lényeg, hogy íróinknak (itt és ott) nem a nemzeti öntudat és a nemzet hírének a rombolása lenne elsődleges feladatuk (ma!!), hanem mentése! Még azt is szépíteni kellene a világ előtt, ami igaz, nemhogy vájkál- ni a sokszor erősen vitatható "bűnökben"! 57 Benedek Istvánnak azt is mondta valaki, hogy "semmilyenek" - "proteus-nemzet" vagyunk, - Miért, a többiek (ebben a szép, okos huszadik században!) valamilyenek!?? Az vesse ránk az első követi aki... 67 Sükösd Mihály egyik régi cikkében így fogalmazta meg az "okot": "Tenyérnyi ország, a függetlenség mindenkori nosztalgiáival, mintákat utánzó belső szerkezettel, világbirodalmakhoz igazodó külpolitikával, nagyhatalmi játszmák felvonulási terepeként, kényszeredett szövetségesként, keveset számító ellenségként, levert forradalmakkal, diadalmasan helyreigazító ellenforradalmakkal." Ezért "nem szeretnek" minket? Szerintem, inkább sajnálatraméltóak vagyunk a fentiekért. A nyugatiak időnként szánnak is berniünket -, amikor éppen nincsen más dolguk... Összefoglalva: a fenti érveket (talán az első kivételével) mellébeszélésnek érzem. Ha "nem szeretnek bennünket"(?), az elsősorban átütő, feltűnő, sokszor irigylésreméltó tulajdonságaink miatt van. Túlságosan kedveljük a szépet, a csillogást (Ji- rasek külön fejezetet szentel könyvében a magyar vitézek pompás öltözetének leírására!), nem vagyunk képesek szerényen megmaradni a társadalmi ranglétra alsó fokán, hencegünk, nagy a hangunk, s ha valami nem tetszik, túlságosan hamar odaütünk (nálunk azonnal folyik a vér!). Rossz hírünk keltésében nagy szerepe van -sokáig kígyóként keblünkön melengetett!- nemzetiségeinknek is! Annak a szervezett romboló propagandának, amelyet a Trianont megelőző időkben a románok, csehek stb. Folytattak s ma is folytatnak ellenünk (Gábor Áron mondja, hogy területeinket nem elvették, hanem "eldokumentálták" B. Végül, a már fentebb említett "fasizmus" hangoztatása! Ez, ha van is benne némi igazság, olyan mértékben semmiképpen sem állja meg a helyét, ahogyan azt egyesek -keleten és nyugaton!- hangoztatják. Sok zsidó barátom van, köztük szép számmal olyan is, akivel higgadtan, józanul el lehet beszélgetni mindenről (mert csak ilyen eszmecsere lehet a kölcsönös megértés, megbocsátás és a problémák orvoslásának alapja. A gyűlölet újabb gyűlöletet szül, a bosszú bosszút - a végtelenségig...). Az egyik múltkor gondterhelten megjegyezte:- A nemzetközi zsidóság, sajnos, magyarellenes! Majd hozzátette:- Persze, a magyar zsidókat sem szeretik. Azt mondják, mi vagyunk "a zsidóság holt ága". Nem találnak minket elég szolidárisaknak, túlságosan köt bennünket a magyarságunk. Ezen túl pedig: ránk is irigykednek! Két erősakaratú nép optimális tulajdonságait egyesítve, kiemelkedünk a többiek közül, gyorsabban csinálunk karriert! * Elmélkedésem végére, legvégére hagytam még egy érvet, amit (a fentiekről beszélgetve) a Ticinói Magyar Egyesület egykori titkára, Budai Dénes vetett-vágolt a fejemhez ingerülten:- "Nem szeretnek bennünket?" Mi lenne, ha egyszer úgy tennénk föl a kérdést: Hát mi kit szeretünk? Szeretünk-e egyáltalán valakit?? Ne tápláljunk illúziókat: Mi csak önmagunkat imádjuk! Bizony, ezen is érdemes, ezen is el kell gondolkozni!
