Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2005-06-01 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

23

2005 június

leik és a maguk örömére. „Idén 78 gyermek jár a rahói magyar iskolába. Mindannyian ünneplőbe öltöztek és itt voltak az ünnepségen. Öröm volt látni, ahogy kiálltak verselni, énekelni” - mondja Zelinszki Éva tanárnő. Az iskola étkezdéjében megtartott ünnepségen elsőként az első és a második osztály tanulói álltak a képzeletbeli színpadra, akik verseket, népi játékot adtak elő. A harmadik-negyedik osztály énekszóval, verssel mutatkozott be. Az ötödik, hatodik, hetedik osztályos tanulók komoly szavavalatokkal kápráztatták el a közönséget, majd csárdást táncoltak.

—A 38. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok rendezvénysorozata keretében tartották március 22-én a népdalverseny érsekújvári járási fordulóját. Népi balladák, ízes tájszólással énekelt hagyományőrző dalok hangzottak el a kürti, kisújfalui, tardoskeddi, szimői, sző- gyéni és udvardi versenyzők tolmácsolásában a Csema- dok helyi alapszervezetének székházában. Kiss Magdolna zenepedagógus, a zsűri elnöke idén rendkívül színvonalasnak minősítette valamennyi versenyző szereplését. A megmérettetésen ezért mindhárom kategóriában két-két első helyezést ítéltek oda. A verseny első és második helyezettjei ősszel közösen lépnek fel a hagyományos országos gyermekfolklór-fesztiválon, amelyet Érsekújvá- rott rendeznek meg.

—Aradon a tavaly április 25-én újra köztérre felállított Szabadság-szobornál ünnepelte a magyarság március 15-ét. A közel ezer résztvevővel megtartott ünnepségen Király András parlamenti képviselő, Arad megyei RMDSZ-elnök ünnepi beszédében egyetértésre figyelmeztetett. A megemlékezésen jelen volt a megyei tanács elnöke, Arad polgármestere, a magyar alprefektus, és képviseltette magát a kolozsvári magyar íokonzulátus is. A színházban több mint 120 oklevelet és érdemérmet adtak át az RMDSZ 15. évfordulója kapcsán, a nagyváradi színház magyar társulata pedig Páskándi Géza „A hazáért és a szabadságért” című darabját mutatta be.

—A muravidéki magyarság március 15-ei központi ünnepségét Lendván a Kossuth és a Széchenyi emléktábla előtt tartották meg. A magyar és a szlovén himnusz elhangzása után a szervezők köszöntötték a vendégeket, majd Tomka György a magyar közösség elnöke mondott ünnepi beszédet. „A mura vidéki magyarok körében szorongás és bizonytalanság uralkodik. Hogyne uralkodna azon a területen, ahol 30 %-os munkanélküliség van, ahol autóutat csak papíron építenek, ahol a vasutat majd fogják megépíteni, ahol egy liter bor már-már egy liter ásványvíz áráért kapható! (...) Hogy is érezhetné magát jól a magyar ember nálunk, ha a nyelvét minden jog biztosítja, csak éppen hivatalos helyen már sehol nem beszélik Petőfi nyelvét.” Tónika György ezt követően a sikerekről is szólt. Sikernek tekinti a Bánlfy-központ megnyitását, az RTV lendvai stúdiójának és a hangversenyteremnek a létrehozását. Az ünnepi szónok után Anton Balazek polgár- mester köszöntötte az ünneplő közönséget, és kifejtette,

március 15-e nemcsak a magyarok ünnepe, hanem közös ünnep.

—A két Bolyai és Bodor Péter városa sokszor megpróbált, viharos történelmű magyarságának ritkán volt olyan felemelő, megható, mélyen emberi ünnepsége, mint ez év február 19-én és 20-án, amikor a Vártemplomban — Erdély 37 országgyűlést megért legnagyobb református templomában - a csodálatos, 225 éves barokk orgona újra teljes pompájában, megifjodva dicsérte az Urat. Dávid István kiváló orgonaművész közreműködésével a régi, századok ködéből és viharából elővarázsolt hangján szólalt meg a hangszerek királynője. A zsúfolásig megtelt Vártemplom gyülekezete már-már szent áhítattal hagyta, hogy átjárja szívét, lelkét ez a csodálatos, megfoghatatlan és egyedi orgona hang, amelyet - hite szerint - Európa huzatos keleti felének apró gótikus templomfalai rezonál- nak tovább a világ négy égtája felé, hirdetve égnek és földnek élnek itt még magyarok, akik a sziklagörgető zsoltárok nyelvén szólnak együvé tartozásról és megmaradásról. Milyen találóan írja az ünnepségre megjelent kis füzetben Csáky Boldizsár marosvásárhelyi zeneszerző: „...nem a hatalmas katedrálisok ötmanuális óriásait hallom, a lehengerlő hangszőnyeget, a hömpölygő, eget-föl- det lebíró orgona plenót. Falusi református templomok sárgabillentyűs szuszogó hangszereit, elhagyott szász erődtemplomok haldokló, levegőért kapkodó instrumentumainak kihagyó lélegzetét hallom, mívesen faragott szekrényeik hiábavalósága kísért. Emberi hangokkal összefonódó, égbe igyekvő hanghídak. Orgona- és harangszó. Hangok otthonossága és békéje, biztonságérzése, megtartó ereje. Menedék. Néhol az utolsó.” Ahogyan Ötvös József esperes, vártemplomi lelkész és az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora az ünnepségen elmondta, az újjávarázsolt sípokba, az orgona új szekrényébe beépült a marosvásárhelyi képzőművészek adománya, a kispénzű nyugdíjasok összekuporgatott pénzecskéje, névtelen perselyezők, sőt néhány ortodox val- lású ajándéka is. Húszezer euróba került a múemlékor- gona teljes restaurálása. A költségek nagy részét magyar- országi alapítványok és erdélyi magyar közhivatalok fedezték. Turisták ezrei jönnek majd Marosvásárhelyre, hogy meghallgassák Erdély egyik legszebb műemlékorgonáját. A hálaadó ünnepségen bejelentették: minden esztendő Böjtfó vasárnapjától hangveresenysorozattal tisztelegnek az orgona újjászületése előtt. A február 20-ai hálaadó istentiszteleten Csíky Csaba orgonaművész szólaltatta meg a műemlék-hangszert.

~„A magyar diákok az egyik tudományos versenyt a másik után nyerik. Az istenért, hogyan lehetséges ez?” - indítja terjedelmes cikkét a cseh gazdasági napilap, amelyben fiatal magyar tudósok eredményeiről számol be. A cikk szerzője szerint az eredmények annak a „szisz- tematikus gondoskodásnak” köszönhetők, ahogy a magyar iskolákban a tehetségekkel foglalkoznak. Ezt a programot Zsolnai Tibor professzor dolgozta ki a 90-es évek elején az általános iskolák számára.