Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2005-06-01 / 6. szám

22

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

2005 június

HATÁRON INNEN - HATÁRON TÚL

Szemelvények a Határon Túli Magyarok Hivatala közleményeiből

—Jókai Mór születésének 180. évfordulója tiszteletére kiállítást rendezett az észak-komáromi Duna Menti Könyvtár. A tárlaton a széles nyilvánosság számára kevésbé ismert levelezések, kéziratok, okmányok voltak megtekinthetők - A budapesti Országos Széchenyi Könyvtár archívumában lévő anyagból készült válogatás Jókai Mórnak Arany Jánossal, Konkoly-Thege Miklóssal, Laborfalvy Rózával és Nagy Bellával folytatott levelezéseit, az író komáromi és pápai tanulmányairól szóló bizonyítványait, házassági anyakönyvi kivonatait, útlevelét, 1903-ban kelt végrendeletét és „Az arany ember” kéziratának néhány részletét is tartalmazza. A kiállítás anyagában láthatók voltak továbbá az író életéhez szorosan kapcsolódó események dokumentumai, mint például az 1848. március 15-én megfogalmazozz 12 pont, valamint beszédeinek, parlamenti felszólalásainak részletei, de megismerhették az érdeklődők a Komáromhoz kötődő Jókai-emlékhelyeket is.

—2002 januárjától ez év március 11-éig 500.185 személy nyújtotta be Magyar igazolvány iránti kérelmét - közölte az RMDSZ bukaresti sajtóirodája. Ezzel párhuzamosan 38.920 diákigazolvány-, 7.990 pedagógus igazolvány- és 563 oktatókártya-igénylést regisztráltak a tájékoztató irodákban. A 2002. évi romániai népszámlálás adatai alapján országos szinten a magyar nemzetiségűek 34,93 %-a igényelt Magyar Igazolványt, legmagasabb arányban a Csíkszeredái tájékoztató iroda körzetében, ahol a magyar nemzetiségűek több mint 52 %-a nyújtotta be az igazolvány megszerzéséhez szükséges papírokat. Szilágy megyében a kérelmek aránya több mint 49 %-os, a kéz- divásárhelyi tájékoztatási iroda körzetében pedig csaknem 49 %-os. A legalacsonyabb arányt a Kárpátokon túli megyék esetében regisztrálták, ahol a magyar nemzetiségű- eknek csak valamivel több, mint 10 %-a igényelt magyarigazolványt.

—A mese elkíséri az embert egész életén át. Édesanyák mesélnek gyermekeiknek esténként, hogy álomba ringassák őket. Az öregek meseszóval adják tovább a fiataloknak a hősökről szóló történeteket. így volt ez hajdanán. Meséltek a tengerihántáskor, a tollfosztóban, a fonóban, a Iekvárfózésnél. Mint ahogyan közösség megtartó ereje volt az együtt végzett munkának, ugyanúgy a mese is közelebb hozta az embereket egymáshoz. Ma a televízió, a számítógép uralja ezt a terepet is, és ezekkel a modem eszközökkel nem az a baj, hogy vannak, hanem az, hogy az élő mesét teljesen kiszorítják a családok életéből. A szülők, a nagyszülők többsége felelőtlenül lemondott a mesélésről, leszokott róla, pedig a mesélés nyújtotta élményt semmi más nem pótolhatja. Hasonló

gondolatokat fogalmazott meg Sipos Katalin szervező pedagógus a Nagyberegi Középiskolában megrendezett házi mesemondó versenyen. A rendezvény színvonalát és a hangulatot emelte a színpadi díszlet: egy parasztház tisztaszobájába léptek be a gyerekek. Az ablakon házi szőttes, a szárítórudra kukorica- és fokhagyma-fonat, paprika-füzér került, az asztalon a dédszülők fényképe és gyertya, a karosszéket a nagymama fekete válkendője takarta. Ebben a múltat idéző környezetben még inkább felemelő érzés volt hallgatni a gyermekek meséit.

—„Az lenne szép, ha a magyar nemzet adná össze a csángóföldi tanügyi központ létesítéséhez szükséges pénzt” - hangzik Böjté Csaba dévai ferences szerzetes felhívása aki március 5-én a Bákó megyei Rekecsinben tárgyalt a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének vezetőségével. A dévai Szent Ferenc Alapítvány a rekecsini csángó oktatási központ céljaira 15 hektáros földterületet vásárolt. Az ünnepélyes alapkőletételre május 15-én pünkösdvasárnap került sor. Böjté Csaba azt kérte, hogy az eseményre érkezők egy-egy követ is hozzanak magukkal saját szülőhelyükről. „A csiksomlyói pünkösdi búcsúról a csángó keresztaljával együtt mentünk Rekecsinbe és vittünk magunkkal egy csiksomlyói követ is. Mádl Dalma asszonyt, a magyar köztársasági elnök feleségét arra kértük, hozzon magával egy követ a Gellért-hegy oldalából” mondta a szerzetes.

—A román falvakkal körülzárt avasi kis magyar faluban, Kőszegremetén alig egy esztendővel halála után, 1861-ben emlékművet állítottak Széchenyi Istvánnak. A történelmi Magyarország viszonylatában is ez az egyik első Széchenyi emlékmű. A hat méter magas gránit oszlop (s pár éve immár Széchenyi bronz-arcképével is ékesítve) ma is ott áll a fal fölötti Domokos-dombon, ma ez Erdély egyedüli szabadtéri Széchenyi-emlékműve. A kőszegremetei iskola harcolta ki, és vette fel elsőnek Erdélyben Széchenyi István nevét. A név és avatási ünnepséget március 13-án tartották. Az eseményre szép számmal hazalátogattak azok a remeteiek, akik az utóbbi évtizedekben elszármaztak innen. Varga Attilla képviselő tartott ünnepi beszédet.

—Március 11-én Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban vehették át az idei kitüntetettek a művészeti díjakat. Az idén Munkácsy Mihály díjat kapott Király Ferenc lendvai szobrászművész is. A díj átvételét követően Király Ferenc elmondta: álmában sem remélte, hogy valaha is elnyeri ezt a magas képzőművészeti díjat. A szobrászművész egyik legismertebb alkotása a Lendva főterén álló Szent István-szobor.

—Február 22-e az anyanyelv világnapja. Az egy- tömbben élőknek talán fel sem tűnik e dátum, a Szórványvidéki Rahón (Kárpátalja) ellenben évek óta jeles ünnepnap. Idén is ünnepeltek a rahói magyar iskolások, tanáraik vezetésével magyarul szavaltak, énekeltek szü