Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005. január r Saáry Éva SZILVESZTER Greguss utcai dolgozószobám ablakából tűnődve nézem az egyre sűrűsödő hóesést. Az év utolsó estéjét magányosan töltöm. Ricsajos szórakozóhelyre nincs kedvem menni, de privátmulatságokra sem, ahol a résztvevők nagy része számomra ismeretlen. A nyugati magyar cserkészek déltiroli (St. Jakob, később Achenkirch) téli táboraira gondolok. Azokon mindig nagy összeforrottság, kitörő öröm (sőt, nyugodtan mondhatom: boldogság!) uralkodott. Vacsora után, bent, a barátságos, meleg teremben volt a “száraz tábortűz”: énekek, táncok, mókák követték egymást gyors egymásutánban. Csupán éjfélhez közeledve, kezdett el mindenki szede- lődzködni. Kölley Gyurkabá, aki sokáig irányította ezeket az összejöveteleket, mindenkit figyelmeztetett, hogy “jól öltözzék föl”, sapkát, keztyűt húzzon, mert odakint ropogós hideg van. Csodálatos téli éjszaka! Egyrészt a hó, másrészt a hatalmasra növekedett csillagok világítottak, sziporkáztak. Fáklyákat kaptunk, sőt néha tűzijáték is volt. Körbeálltuk a lobogó lángokat, s midőn az óra 12-ot ütött, elénekeltük a himnuszt, majd az ismert cserkész “ta- karodót”: “Szellő zúgásnak fáradt a hangja, Kis falucskának szól a harangja, Hallga, hallga, szól a harang, bim-bam, bim-bam, Lelkünk mélyén kel rá visszhang, bim-bam, bim-bam. Szellő zúg távol, alszik a tábor. Alszik a tábor, csak a tűz lángol. Rakd meg, rakd meg cserkészpajtás azt a tűzet, Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.” Pirosra csípte arcunkat a hideg, könnyek csillogtak a szemünkben. Aztán következett a nagy ölelkezés, az újévi jókívánságok áradata. Ide-odafúrakodtunk a felajzott tömegben, hogy minden barátunkat elérjük. A gyerekek (a nagyobbak, mert a kicsiket aludni vitték) külön programot csináltak, a felnőttek pedig elvonultak valami közeli vendéglőbe. Meghitt, összeszokott társaság volt. Sokukkal, “a régi szép időkre emlékezve”, ma is tartjuk a kapcsolatot. Kapásból néhány kedves név: Tollas Tiborék, Juhász László- ék, Schmidt Mária és Károly, Orosz Ivánék, Irmey Györ- gyék Németországból, Szabó Jenőék Belgiumból, Néme- thék, Kusterék Bécsből... és folytathatnám. Hajnalfelé, a túristaházba hazaballagva, megcsodáltuk az úton-útfélen felállított, kivilágított jégcsap-karácsony- fákat, és boldog kábulatban, elégedetten tértünk nyugovóra. Nem mindig mentünk el azonban lányainkkal szilveszterezni a téli cserkésztáborba, mert Lugánóban is megvolt a kitűnő társaságunk. Rendszerint az én lakásomon gyűltünk össze. A vacsora hagyományosan székelygulyás volt, amire jól csúszott a bor, a pezsgő... Mindig jelen voltak szomszédaink, Guttmann Zsuzsi és Róbert, a pszichiáter Dr.Lőrincz István, Krump Éva, Török Pál festőművészek, de gyakran leruccant Zürichből Nagy Kati a férjével és Neuburg-Donauból Dr. Cser- nohorszkyék, lakásuk lévén Lugánóban. Ilyenkor gyakran Budapestről kilátogató Édesanyám is jelen volt. Őrzöm az 1980 szilveszterén készült fényképet: Ő csillogó, rozsdaszínű ruhában (ebben temettük el 1981 februárjában), én hosszú, kék estélyiben. Kitörő vidámság, sok nevetés, de -a társaság összetételéből következően-, fölröppentek politikai, sőt történelmi témák is. Az éjfél utáni hazakészülődést rendszerint Vili pendítette meg, mondván, hogy “egyre hülyébbek leszünk”. * Istenem, hogy elsöpört mindent az idő! A feledhetetlen “téli táboroknak” vége. A cserkészek szétszéledtek az öt világrészben, Kölley Gyurkabá pedig a leányfalusi lelkigyakorlatos házban (mely egykor családja tulajdona volt) morzsolgatja utolsó napjait. A “fiatalok” néha még meglátogatják, de a magyar államnak eszébe se jut, hogy az általa évtizedeken át végzett hatalmas és önfeláldozó munkáért (hány nyugati fiúban, lányban tartotta meg a magyarságot, a világutazásokról, világokon átívelő kapcsolatok kiépítéséről nem is beszélve!) valami elismerést, kitüntetést adjon! Ami pedig “privát” társaságomat illeti, édesanyám és férjem, Joseph, a castagnólai temetőben alussza örök álmát, ahová őket -súlyos autószerencsétlenség következtében-, Guttmann Zsuzsi is követte. Férje, Róbert, 2003-ban volt 100 esztendős, de Amerikában él a fiával. Az aradi származású, fess, vöröshajú Nagy Katit 52 évesen a sok cigaretta következtében keletkezett gégerák vitte sírba. Csemohorszkyék eladták viganellói lakásukat, s már belefáradtak az utazgatásokba. Krump Éva hosszú szenvedés után, keserűen halt meg, Török Pali pedig elborult elmével egy öregotthon lakója. * Budapesti szobám ablakából szomorúan nézem az egyre sűrűsödő hóesést... Igen, jó lenne valakivel szilveszterezni, de nagyok az igényeim, mert az egykori cserkész-téli táborokra, s a lugá- nói eufórikus együttlétekre emlékezem!-Épül, gyarapodik a kormány klientúrája - tízmilliós megbízások. Számos kormányközeli, illetve baloldali kötődésű cég szerepel azon a listán, amely a Mi- niszterelniki Hivatal által kifizetett, gyakran tízmillió forintos nagyságrendű megbízásokat tartalmazza.
