Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2005-05-01 / 5. szám

2005 május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

9

kerülhetetlen. Főként bizonyos politikai perekre gondolva. Mint ismeretes, a szocialista párt, de a liberálisok sem különbek, hiszen velejükig kommunisták. Gondoljunk csak Medgyessy búcsúkijelentésére az SZDSZ-szel szemben. Végül is ma már ott tartunk, hogy nem is szégyellik, sőt lassan büszkén vállalják, hogy megvesztegethetők, az egyszer élünk népbölcsességből kiindulva. A nemzeti sajtó (az a kevés) oldalakat tölt meg a szociálliberálisok gyanús ügyeivel. A Parlamentben az interpellációk, az azonnali kérdések is arról szólnak, hogy a kormánypártoknak és környezetüknek hol mennyit sikerült lenyúlni- ok, hiszen aki nem lop, az a saját családját rövidíti meg. Ebben a szerencsétlen helyzetben időnként a hatalmon lévőknek már csak az arány kedvéért is vissza kell mutogatni az ellenzékre. Igen ám, csak hogy ellenzéki pozícióban, távolabb a húsosfazéktól, nehezebb a meregetés, tehát kreálni kell ügyeket. Az, hogy ezeknek az ügyeknek ven-e valóságtartalma, teljesen közömbös. Lényeg, hogy hihetően legyen megfogalmazva és kellő mértékben besározza azt, akiről szól. Ezután következik a sajtó, mely oly nagy élvezettel csámcsog a történteken, felnagyítja, kitárgyalja, elemzi és végül kitálalja, természetesen kész tényként leírva. A hatalom pedig hálás, és máris hullanak a díjak, a kitüntetések a Szabad Sajtó megcsúfolásának napján. Szóval a gépezet alapozottan működik. Ilyen esetben az urak nem válogatósak és nem finnyásak. Az ellenzék lejáratása nem mindig a gazdasági szférában történik. Lehet az egy kiagyalt politikai kijelentés is, mely soha sehol nem hangzott el. Legutóbb Lendvai Ildikó és dr. Németh Imre jeleskedett ezen a téren. A sajtó pedig “mint a szamár a gazt zabálja” a rágalmakat. Máskor az egyik ocs- mány bulvárlap, egy fideszes polgármestert gyanúsított meg egy prostituálttal politikai sandaságból. Ilyenkor következik a per. Szegény Orbán Viktor lassan lassan többet van a különböző bíróságokon mint családja körében. Becsületére legyen mondva, sorban nyeri ezeket a pereket, melyek szépen hoznak a konyhára, a különböző jótékony- sági intézmények nagy, nagy örömére. A baj csak az, hogy erről már a magyar sajtónak nevezett vörös brigádok elfelejtenek tudósítani. A szerencsétlen kellően elbutított újságolvasó, arról még értesül ami természetesen nem igaz, viszont annak jogi következményeiről már nem. Ilyen szép kövér kacsa volt a rádió elnökasszonyának ügynök múltja, melyről amikor kiderült, hogy csak a rosszindulat szintjén létezett és ennek következtében sorra nyerte a pereket az írott sajtóval szemben, a lapok hallgatásba burkolóztak. Igaz viszont, hogy mindezért nem csak a sajtó a felelős. Tizenöt év állt rendelkezésre arra, hogy a médiák é'éről a diktatúrát szolgai módon kiszolgáló címeres Kommunistákat kirúgják, csakhogy az urak finnyásak voltak. A “vörös brigádok” viszont nem finnyásak, akik a markukból esznek, azokat szolgálják. Marad a per, mely bizony kétélű fegyver. Valahogy úgy, mint a Köpeny című olvasmány fóhőse, akinek ellopták a kabátját, de a közvélemény már csak arra emlékszik, hogy valami kabátlopásba keveredett. Mert rágalmazásban a “volt” elvtársak szaktekintélynek számítanak.

Dr. Tápay Miklós:

A MAGYARSÁG KRITIKUS FOGYÁSA

III. rész

• Az egyházi középiskolák, amelyeknek a múltban oly kiemelkedő szerepük volt az ifjúság hazafias és erkölcsi nevelésében, kapjanak minden tekintetben az állami középiskolákkal egyenlő állami támogatást.

• Töténelmi egyházaink tegyenek meg mindent, hogy a szülők és az ifjúság értékrendjének kialakulására gyakorolt befolyásukat visszaszerezzék. Ezt a feladatot ne csak istentiszteleteken keresztül végezzék, hanem az irányításuk alatt álló iskolákban folyó tanítás önképzőkörök, tanulmányi versenyek és más rendezvények keretén belül is.

• A hadseregben a fegyveres és alaki kiképzés mellett kapjon szerepet a történelem és magyarságtudat oktatása. A hadi akadémiákon is legyen ez fő tárgy és legyen szerves része a rendőrség kiképzésének is.

• Az önkéntes katonaság szolgálati idejének letelte alkalmával a Honvédség is vezesse be az Egyesül Államokban használatos „honorable discharge” minősítést, melynek magyar megfelelője a „dicsérettel leszerelt”, vagy „becsülettel leszerelt” minősítés volna. Ezt egyéb okok mellett ne kapja meg az sem, akinek tudása a történelem vizsgán elégtetlennek bizonyult. (Amerikából ezt, mint jó példát - annyi rossz mellett - át lehetne venni.) Állások megpályázásánál ez a minősítés legyen a curriculum vitae3-nek egy része.

(Bár a fentiek talán utópiának tűnnek a jelenlegi magyar politikai körülmények között, de egy néppárti többségű európai parlament működése idején - mert jelenleg ez van - egy hazai polgári kormányzás számára mindez nem minősíthető irreális programnak.)

5.) Egy hatékony családvédelmi politika biztosíthatná, hogy a gyermekvállalás ne feltétlenül jelentsen alacsonyabb életszínvonalat azokhoz képest, akik csak magukkal törődnek. Ez magában foglalná az alábbi állami intézkedéseket:

• Egy olyan adóreform, amely messzeme