Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 május nőén figyelembe venné az eltartottak számát. • Új családi pótlék rendszer bevezetése, amely a gyerekek számától függően prog- ressziven emelkedne. • Olyan bérrendszer bevezetése, amely azonos munkát végzőknél bizonyos előnyt biztosítana a házasoknak és ez tovább emelkedne a gyermekek számától függően. • Állások elnyerésénél és előléptetésnél részesüljenek előnyben a házasok és még inkább a gyermekes munkavállalók. • Bankkölcsönök kamatjainak meghatározása is függjön a család nagyságától. • Kedvezményes állami bérlakások juttása- kor és a lakbérek meghatározásánál is részesüljenek előnyben a gyermekes családok. Újra életre kellene kelteni a Széchenyi Tervben beindított Fecske Programot, amely a fiatal házasoknak tette lehetővé a lakáshoz jutást alacsony bérért, 5 évre. • A felsőoktatási tandíjak meghatározásánál azok progressziven csökkenjenek a gyermekek számának figyelembe vételével. • Fontolóra kellene venni azt a pár évvel ezelőtt Baranyi Károly és munkacsoportja által részletesen kidolgozott javaslatot, amely szerint a felnőtt gyermekek jövedelemadójának 25%-a a szülőket illeti. így 20-25 éves késedelemmel visszatérülne a szülők befektetése a gyermekvállalásba és még a szegényebbek is könnyen láthatnák, hogy érdemes gyermeket vállalni és munkára nevelni, valamint serkentené azok magasabbfokú végzettségét is. 6. ) A népességfogyással kapcsolatos hazai közgondolkodás megváltoztatásában történelmi egyházainknak kiemelkedő szerepet kell vál- lalniok. 7. ) A nemzet elismerését és háláját fejezné ki a 4 vagy többgyermekes anyák kitüntetése március 15.-én, vagy augusztus 20.-án. Ez a gyermekek számától függően progressziven emelkedő anyagi honoráriummal is járna és a családok iskolaköteles gyermekeinek iskola látogatásához lenne kötve. A 4- és 5 gyermekes anyák kitüntetése a helyi közigazgatási központokban, a 6- és 7 gyermekeseké megye székhelyeken történne. A 8- vagy több gyermekes anyák a parlamentben vennék át kitüntetésüket a köztársasági elnöktől, amelynek országos nyilvánosságot adna a rádió és TV közvetítése. 8. ) A média - amely az 56-os forradalmunkat követő évtizedekben oly serényen együttműködött a pártállammal a nemzeti érzés kiirtásában, minden fórumán adjon helyet azok véleményének, akiket lefasisztáztak, mert fajtánk elsőszámú közügyére már oly régen megkongatták a vészharangot. 9. ) Miután a politika sok mindent tehet a nemzet pusztulásának megfékezésére, megállítására, sőt a folyamat megfordítására is, égető sürgősségű volna egy családvédelmi és népességi felügyelőség az egészségügyi vagy népjóléti minisztériumon belül, mely szorosan együttműködve a Központi Statisztikai Hivatallal, irányítaná a felméréseket, tájékoztatná a közvéleményt és kabinet szinten javasolna tennivalókat. 10. )Addig azonban, míg egy ilyenirányú kormányprogramnak nincsenek kétségbevonhatatlan eredményei, marad, mint utolsó megoldás, egy jól átgondolt és körültekintő bevándorlási politika. Ennek keretében csak jól képzett, munkára kész, egészséges és bűnügyi háttér nélküli bevándorolni pályázók jöjjenek számításba, akiknek asszimilálódása a magyar társadalomba előreláthatólag nem jelent majd nagyobb problémát. A megoldás nem halogatható Voltaképp ma már nem is az a kérdés, hogy megmenthető-e a kihalástól a magyarság, hanem az, hogy meddig halogathatjuk még a cselekvést a folyamat visszafordítására. Népességünk fogyása még a trianoni összezsugorodott területen is letagadhatatlanul kritikus, veszedelmesen közeleg a reménytelenhez és ebben a helyzetben öngyilkosság a késedelem. Mert azt, hogy a népesedési politikában kinek van igaza, ma már nem viták döntik el, hanem a természet könyörtelen vastörvényei! Ha a jelen viszonyokon változtatni nem tudunk, népünk pusztulása szinte elkerülhetetlen, hasonlóan más népekhez a történelemben: Nyugat-Euró- pában a vízigótok, longobárdok és burgundok; keletebbre pedig az avarok, hunok, szarmaták, jazigok, kunok és besenyők. Mégha az EU-ba be is kerültünk, népünk demográfiai bázisának megőrzése elsőrendű nemzeti érdek marad, mert a határok nélküli nemzet integrációja és nemzetközi súlyunk függ tőle. Az idő valóban megérett a gyermekvállalást befolyásolni képes szociálpolitika radikális újragondolására. Források: Fekete Gyula: Megmarad-e még a magyarság? Hitel. 2003. november. 3-15 oldal. Demény Pál: Európa népességpolitikai dilemmái a 21. század kezdetén. Ezredforduló 2003/4. 25-35 oldal.
