Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
2004. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 A szociál-liberálisok felszabadítást emlegetnek FEBRUÁRBAN VOLT 60 ÉVE, HOGY BEFEJEZŐDÖTT BUDAPEST OSTROMA Tisztelettel jelentem a kedves olvasóknak, hogy idehaza a történelem hamisítása változatlan lendülettel folyik. Februárban emlékeztünk a budai várból való kitörés 60. évfordulójára, mely a főváros ostromának végét jelentette. A hazai médiák, ide sorolva sajnos a Magyar Rádiót is, Budapest felszabadítását emlegetik. Pedig annak idején maguk a szovjetek sem beszéltek felszabadításról. Ostrom, elfoglalás volt a hivatalos szóhasználat. Viselkedésük pedig nem is emlékeztetett felszabadításra. A vár elfoglalása alkalmával nem kegyelmeztek a védőknek. Az elfogott németek egy részét a helyszínen lemészárolták. Főleg az volt a biztos halál, ha az illető az SS egyenruháját viselte. Mint ismeretes, az ott harcoló SS alakulatok többségében sorozott katonák voltak. A magyarokra annyival kegyesebb sors várt, hogy fogolyként, gyalogmenetben elindultak Bajára. Ez volt a hírhedt halálmenet. Aki nem bírta a kegyetlen menetelést étien és szomjan, azt főbe lőtték. Budapesttől Bajáig több ezer halott feküdt az út szélén. A fővárosban sem volt jobb a helyzet. A szovjet katonák benzinnel árasztották el a német sziklakórházat, majd kézigránáttal meggyújtották. Két-három ezerre tehető azok száma akik bent égtek, sebesült németek és magyarok, orvosok, ápolónők, többek között egészségügyi rendi nővérek. Ugyancsak bent égtek sebesült szovjet katonák is, akik ugyanazt az ellátást kapták mint a többi sebesült. A hadifoglyok módszeres lemészárlása mellett a polgári lakosságra is tragikus sors várt. A nőket megbecstelenítették és a szovjet katona szabadon rabolt mindent ami a keze ügyébe került. Azt a kevés élelmiszert amit az emberek az ostrom idején eltettek, az oroszok elvitték, igy sokan éhen haltak. Tízezrével szedték össze a civileket s vitték őket “malenki robotra”. Az elhurcoltak szovjet munkatáborokban kötöttek ki, és többségük soha nem jött haza. Ezek után felszabadításról beszélni arcátlanság. Az utóbbi években már idehaza is lehet látni olyan filmkockákat, amikor amerikai vagy angol csapatok bevonulnak egy-egy holland vagy francia településre, ahol a lakosság kitörő örömmel fogadja őket. A szovjet hadsereg Budapesten, de egész Magyarországon, csak félelmet, betegséget, halált és tragédiát hozott. A sok szenvedés után, az aki felszabadítást emleget, az meggyalázza az áldozatok emlékét. Ma a hivatalos megfogalmazás ismét a felszabadítás szó. Kovács László külügyminiszter várbeli beszédében is ezt a szót használta. Én pedig azt mondom, aki ennyi szenvedés után, a szovjetek okoztak az országnak, felszabadítást emleget, az hazaáruló. Egy “felszabadított”! Márai Sándor írja: Leányfalu. - A rabbi, aki a szomszédban rejtőzött, az orosz megszállás második napján átjött és sápadtan adja elő: orosz katona járt nála az imént, az asszonnyal bizalmaskodni kezdett, majd átkutatta a házat, megtalálta a kamrában rejtőző rabbit és így kiabált: “Óra, óra!” Aztán lekapcsolta a rabbi csuklójáról az órát és elszaladt a zsákmánnyal. “Kérem, milyen csalódás ez!...” - mondja a rabbi. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton kívánok hálás köszönetét mondani mindazoknak, akik drága jó nővérem, LÁSZLÓ MARGIT ez év március 6-án bekövetkezett halála alkalmával részvétüket nyilvánították, a gyászszertásokon resztvettek és ezáltal enyhítették nagy szomorúságomat. Külön is hálás köszönettel tartozom főtisztelendő ANTALL ANDRÁS atyának, a Szent Erzsébet egyházközség plébánosának, szívhezszólo búcsúztatásáért, és orgonistánk, KARETKA ANGÉLÁNAK, a szép magyar egyházi énekeink orgonakiséretéért. Keresztfia Buzalka Péter, unokaöccsei Buzalka Mihály, Buzalka Béla és családjaik nevében is: Panajothné László Márta Mi is szomorúan búcsúzunk László Margittól, lapunk - hoszú időn át volt - hűséges olvasójától. Emlékét megőrizzük! Egyben őszinte szívvel fejezzük ki részvétünket Panajothné László Mártának, lapunk munkatársának. Soós József, szerkesztő
